Elvek és rugalmasság a tantervekben

November végére elkészül az új Nemzeti alaptanterv koncepciója – jelentette be nemrég Palkovics László oktatási államtitkár. Jövőre kidolgozzák magát az alaptantervet, amely így 2019 szeptemberétől léphet hatályba. A NAT reformja a Köznevelési Kerekasztalnál is téma már a fórum megalakulása óta, s természetes, hogy a következő időszakban sok szó esik majd a várható változásokról. Ezért érdemes beletekinteni az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapjára a minap felkerült tanulmányba, amelyet Hunya Márta jegyez.

A tantervi szabályozás európai példái című dokumentum az angol, az ír, a finn és a norvég rendszert elemzi. Elöljáróban kijelenti: az oktatási reformoknak hat-hét éven belül eredményt kell hozniuk, ha helyes a reform, akkor ennyi idő után a kiindulási szinttől függetlenül jelentősen javulnak a tanulói teljesítmények. Az oktatás fejlesztésére három alapvető módszer létezik, a szerkezeti változás – nálunk az iskolák államosítása, a centralizáció, a szakképzés átalakítása és az esetleges áttérés a kilenc évfolyamos általános iskolára –, a finanszírozás növelése – így a pedagógusbér-emelés –, valamint a folyamatszabályozás, amely elsősorban a tartalmi szabályozást, vagyis a tanterveket jelenti.

Az oktatáskutató szerint „bár az első kettő általában nagyobb visszhangot kelt, a gyakorlatban a folyamatszabályozás, azon belül is a tanítási módszerek megváltoztatása mutatkozik legeredményesebbnek. Az erős központi intézkedések inkább a gyenge és az átlagos fejlettségű oktatási rendszerekben vezetnek eredményre. A magasabb szinteken eredményesnek mutatkozó autonómia jó működéséhez életpályamodellre, a pedagógusok intenzív együttműködésére, tapasztalataik megosztására van szükség. Fontos, hogy az oktatási reform irányítói, a politikai és a stratégiai vezetők is változatlanok legyenek az implementáció során, vagyis hat-hét éven át.” Az államilag jóváhagyott tankönyvek kötelező használata a tartalmi szabályozás leghatékonyabb eszköze – szögezi le a tanulmány, megállapítva: a gyors fejlődés idején Finnországban is kulcsszerepet játszottak az államilag engedélyezett tankönyvek, a nagyfokú iskolai és tanári autonómia mellett és ellenére. Tartalomszabályozóként hatnak a mérések és a vizsgák is, különösen azokban az oktatási rendszerekben, ahol a tankönyvpiac nem államilag ellenőrzött. Az oktatás minőségét befolyásolja a tanárok szigorú szelekciója és magas színvonalú képzése, például Finnországban, ahol a jelentkezők tíz százaléka kerül be a pedagógusképzésbe. Emellett szabályozó tényező a szakfelügyelet is.

Reformok Európában

Norvégiában 2006-ban vezették be az általános és a középfokú oktatás máig érvényes tantervét a közoktatási reformfolyamat keretében. Megváltozott a tantárgyak óraszáma, a tananyag szerkezete, elmozdultak a kimeneti szabályozás felé, ezzel nagyobb autonómiát biztosítottak helyi szinten. Az új tanterv nem tartalom-, hanem kompetenciaalapú, huszonöt százalékban rugalmas. Kedvezően fogadták, és együttműködés kezdődött a pedagógusok és az iskolák között a helyi tanterv fejlesztése során. A tantárgyak tantervei az öt alapkészségre fókuszálnak: olvasás, szóbeli kifejezőkészség, írás, számolás és a digitális eszközök használata. Megemelték a tanítási órák számát, különösen az 1–4. évfolyamon, hogy az alapkészségeket megerősítsék. A tantárgyi tantervek világos követelményeket fogalmaznak meg a 2., 4., 7. és a 10. évfolyam végére, és a felső középiskola minden évfolyamára. Bárki bármely tantárgyból tehet vizsgát, ehhez nem kell iskolába járnia, ez igaz a szakképzésre is. Decentralizálták a döntéshozatalt, az önkormányzatok nagyobb autonómiával rendelkeznek a tanítás módszerei, a tananyag kiválasztása, a tanterv felépítése és az oktatás megszervezése terén is.

Észak-Írországban egy-egy központi tanterv készült az általános és a középiskola számára 2007-ben az Angliában és Walesben használatos tanterv mintájára, ezek alapján alakítják ki a helyi tanterveket. A központi tanterv oktatási szakaszonként határozza meg a minimális követelményeket, ám nem azt írja elő, mire kell képesnek lenniük a tanulóknak, hanem azt, hogy mire kell őket képessé tenni. Az átdolgozásban a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a gyerekek személyes fejlődése, egymás megértése, valamint a gondolkodási képesség és az egyéni képességek fejlesztése. Nagyon sok kiegészítő tantervi forrást biztosítanak, különösen a kulcs- vagy kereszttantervi kompetenciák fejlesztéséhez. A tanterv hat „műveltségi területet” ölel fel: anyanyelvi műveltség, idegen nyelv (ez nem kötelező, de ösztönzik a bevezetését), matematika, művészetek, környezet, és testnevelés. Arra ösztönzik a tanárokat, hogy minél több kapcsolatot teremtsenek e területek között, integrálják a tartalmakat.

Az angol koncepció szerint az alaptanterv rövid, a kulcselemekre fókuszál, a helyi tantervnek kell azt részletessé, élővé és motiválóvá tennie. Az angol alaptanterveket nem egyszerre, hanem műveltségterületenként vizsgálják felül és újítják meg. A 2011–13 között végrehajtott felülvizsgálat célkitűzése a következő volt: kevesebbet, alaposabban.

A finn nemzeti alaptantervet 2014-ben dolgozták át, és a 2016/2017-es tanévtől fokozatosan vezetik be. Tartalmazza az egyes tantárgyak tanulásának céljait és tartalmát, a tanulók értékelésének alapelveit, a sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó szabályokat, a tanulók jólétének követelményeit és „oktatási iránymutatást”. Az óvodai oktatás alaptanterve 76 oldal, az általános iskoláé 508, a felső középiskoláé pedig 289 oldal. A terjedelemből arra következtethetünk, hogy a finn szabályozás részletessége hasonló a magyaréhoz – állapítja meg a szakértő. Hozzáfűzi: a helyi oktatási hatóságoknak az alaptantervre kell felépíteniük az oktatás helyi tervét. Nincs tanfelügyelet és nemzeti tesztelés sem, a tanterv a legfontosabb irányító eszköz.

Természettudomány

A komplex természettudomány tantárgy bevezetése körüli vita miatt különösen érdekes a természettudományok európai oktatási elveinek és gyakorlatának vizsgálata.

Korábban a tanterveket általában a természettudományok művelői készítették, és az lebegett a szemük előtt, hogy milyen előzetes tudással kellene rendelkezniük azoknak, akik egy-egy tudományterületen egyetemi tanulmányokat szeretnének folytatni. Ez azonban nem felel meg a tanulók általános szükségleteinek: nem biztosít széles, átfogó ismereteket – magyarázza az oktatáskutató. Mint rámutat, a természettudományos tárgyak tanterve és tanításuk módszertana egyre kevésbé vonzó a tanulók számára, ez az eredményeken és a természettudományos területeken való továbbtanulás hanyatló népszerűségén is megmutatkozik. A természettudományos tantárgyak anyaga töredezett, és nincs összhangban napjaink tudományos világával, így nem teszi befogadhatóvá a médiában megjelenő tudományos eredményeket. Ezért aztán Európa-szerte elfogadott cél, hogy a tanterv motiválóbb, innovatív legyen. Népszerűsíteni kell azokat a foglalkozásokat, amelyeknek műveléséhez természettudományos ismeretek szükségesek, illetve „minőségi” természettudományos tanárokra van szükség az általános iskolában is, mivel a természettudományos érdeklődés tizennégy éves kor előtt alakul ki. Fejleszteni kell a természettudományos tárgyak tanulásának és tanításának módját, a tanári magyarázat a legkevésbé motiváló, míg a bevonó, aktivizáló módszerek sokkal eredményesebbek.

A szerző megemlíti Hongkong új, integrált természettudományos tantervét, amely most áll kipróbálás alatt. Az integrált tanterv alapja a tudományos vizsgálódás, amelyet minden lehető témánál alkalmazni kell. Az integrált természettudomány tantárgy azokat az alapokat biztosítja, amelyek a többi tantárgy tanulásához és a folyton változó világban való eligazodáshoz szükségesek. Célja, hogy kialakuljon a tanulók tudományos témák iránti kíváncsisága, felismerjék a természettudományok és más tantárgyak kapcsolatát, képessé váljanak a problémamegoldásra, használják a tudomány nyelvezetét a tudományos problémákról beszélve, megértsék a tudományok alapvető természetét, felismerjék a természettudományok társadalmi, erkölcsi, gazdasági, környezeti és technológiai jelentőségét.

Kompetenciafejlesztés

A szerző figyelmeztet arra: a tantervi változások kapcsán általában mindenki arra figyel, hogy mi az, ami a korábbi tartalomból kimaradt, és mi az, ami újonnan bekerül, a változtatásokat azonban alapelveknek kell vezérel­niük, mint például a tudástartalom és a képességek, kompetenciák fejlesztésének aránya, a „tudományos vizsgálódás” módszerének szerepe, milyen gyakran kell felülvizsgálni a tantervet, kit kell bevonni a felülvizsgálatba, milyen viszonynak kell lennie az alaptanterv és a helyi tanterv között.

Összefoglalóan Hunya Márta hangsúlyozza: terjed a vizsgálódásalapú tanulás, illetve az informális tanulás hivatalos elismerésének gyakorlata, és általában nagyon sok kiegészítő forrás, gyakorlati segédanyag kapcsolódik a tantervekhez. Jó példa lehet a jövőre nézve az oktatáskutató szerint az angol gyakorlatban az, hogy nem az összes iskolatípus minden műveltségterületének és tantárgyának tantervét egyszerre dolgozzák át, hanem egyszerre csak egy tantárgyra vagy iskolafokra fókuszálnak.