Belföld
Csökkenhet a felmentések száma
Képzettség nélkül továbbra sem lehet tanítani közoktatási intézményekben
Legutóbbi lapszámunkban megírtuk, szó sincs arról, hogy az oktatási salátatörvény-tervezet parlamenti elfogadása esetén képzettség nélküliek is taníthatnának, amint azt az ellenzéki média állítja. Csupán a bizonyos tantárgyaknál krónikus pedagógushiányt csökkentenék azzal, hogy lehetővé teszik a rokon területeken magasan képzett szakemberek tanárként való elhelyezkedését. Így például mérnök-informatikus is foglalkoztatható lesz informatikatanárként, illetve biológus biológiát, fizikus fizikát, kémikus kémiát, matematikus matematikát oktathat – legföljebb öt évig, feltéve, hogy vállalja a tanári szakképzettség megszerzését.
Továbbá legálisan taníthat alapfokú művészeti iskolában az, aki a „művészeti tárgynak megfelelő felsőfokú végzettséggel és előadóművész szakképzettséggel rendelkezik, és vállalja a tanári szakképzettség megszerzését” – így a tánc és dráma tantárgyat módszertani képzés után oktathatja magyar nyelv és irodalom szakos tanár, kürtművész taníthat trombitát, hegedűs brácsázást vagy csellózást, eredetileg zongorát oktató pedig orgonát.
A törvényjavaslat egy másik pontja a gyógypedagógus-hiány enyhítésére irányul. Az előterjesztés indoklásában az áll, „az intézményfenntartó központ a gyógypedagógus-kényszer feloldását kérte az ének-zene, testnevelés és rajz tantárgyak esetében, megítélésünk szerint a fentieken túl ez kiterjeszthető az informatika, technika és etika, valamint ezek egyes kerettantervekben szereplő, tartalmilag egyenértékű tantárgyaira is.”
Az indoklás kitér arra is: határozottabban meg kell különböztetni a „sajátos nevelési igényű”, valamint a „tanulási, magatartási nehézséggel küzdő” gyermekeket. Előbbiek a „mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, halmozottan fogyatékos”, illetve az autista gyerekek. Utóbbiak közé azok tartoznak, akik a „szakértői bizottság véleménye alapján az életkorukhoz viszonyítva alulteljesítenek, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzdenek, közösségbe való beilleszkedésük, személyiségfejlődésük nehezített”. Alapvető különbség, hogy utóbbiak problémái „szignifikánsan csökkenthetők vagy megszüntethetők”, így ők „az általános követelmények szerint” folytathatják tanulmányaikat. A jogszabályok azonban gyakorlatilag egyformán kezelik a két csoportot, például az adható könnyítések, a képzési idő meghosszabbításának lehetősége szempontjából is. A beilleszkedési nehézséggel küzdő tanulók egyes tantárgyakból történő minősítése alóli felmentés „szinte automatikus alkalmazása rendszerszintű problémákat okoz, mind a köznevelési tanulmányok, mind az érettségi és a felvételi vizsgák során”. A felmentések miatt sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek leküzdésére – indokolják a dokumentumban a felmentések „kivezetését”. Az előterjesztő szerint ennek hatására a hangsúly a fejlesztésre, a kompenzációra helyeződik át.
Továbbá legálisan taníthat alapfokú művészeti iskolában az, aki a „művészeti tárgynak megfelelő felsőfokú végzettséggel és előadóművész szakképzettséggel rendelkezik, és vállalja a tanári szakképzettség megszerzését” – így a tánc és dráma tantárgyat módszertani képzés után oktathatja magyar nyelv és irodalom szakos tanár, kürtművész taníthat trombitát, hegedűs brácsázást vagy csellózást, eredetileg zongorát oktató pedig orgonát.
A törvényjavaslat egy másik pontja a gyógypedagógus-hiány enyhítésére irányul. Az előterjesztés indoklásában az áll, „az intézményfenntartó központ a gyógypedagógus-kényszer feloldását kérte az ének-zene, testnevelés és rajz tantárgyak esetében, megítélésünk szerint a fentieken túl ez kiterjeszthető az informatika, technika és etika, valamint ezek egyes kerettantervekben szereplő, tartalmilag egyenértékű tantárgyaira is.”
Az indoklás kitér arra is: határozottabban meg kell különböztetni a „sajátos nevelési igényű”, valamint a „tanulási, magatartási nehézséggel küzdő” gyermekeket. Előbbiek a „mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, halmozottan fogyatékos”, illetve az autista gyerekek. Utóbbiak közé azok tartoznak, akik a „szakértői bizottság véleménye alapján az életkorukhoz viszonyítva alulteljesítenek, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzdenek, közösségbe való beilleszkedésük, személyiségfejlődésük nehezített”. Alapvető különbség, hogy utóbbiak problémái „szignifikánsan csökkenthetők vagy megszüntethetők”, így ők „az általános követelmények szerint” folytathatják tanulmányaikat. A jogszabályok azonban gyakorlatilag egyformán kezelik a két csoportot, például az adható könnyítések, a képzési idő meghosszabbításának lehetősége szempontjából is. A beilleszkedési nehézséggel küzdő tanulók egyes tantárgyakból történő minősítése alóli felmentés „szinte automatikus alkalmazása rendszerszintű problémákat okoz, mind a köznevelési tanulmányok, mind az érettségi és a felvételi vizsgák során”. A felmentések miatt sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek leküzdésére – indokolják a dokumentumban a felmentések „kivezetését”. Az előterjesztő szerint ennek hatására a hangsúly a fejlesztésre, a kompenzációra helyeződik át.