„Botka László csupán illúziót árul”

– Nemrég látott napvilágot egy közvélemény-kutatás eredménye, amely azt mutatta, hogy már csupán néhány százalék különbség van az ön és Botka László polgármester ismertsége, népszerűsége között. Ezek szerint a sokáig megingathatatlannak tűnő poszt októberben gazdát cserélhet?
– A közvélemény-kutatásoknak nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, a csapatomnak is azt szoktam mondani, hogy inkább legyünk szigorúbbak magunkkal, mintsem majd egy összedőlő kártyavárban találjuk magunkat. Kétségtelen viszont, hogy a szegediek mindinkább kezdik felismerni: van alternatívája a jelenlegi városvezetésnek. Ezt nyugodtan mondhatom, mert rengeteg rendezvényen részt veszek, sok ezer emberrel találkozom hetente.

– Mit ajánl nekik?
– A szegedieknek, de a gyermekeiknek és unokáiknak is igazi jövőre van szükségük ebben a városban. Az elmúlt tizenkét év eredményei tagadhatatlanok, azok értékéből mit sem von le az a tény, hogy a jelenlegi városvezetés, Botka László mögött már nincs semmi. Nincs mögötte egy szervezet, egy erős párt, amely képes lenne megvalósítani az illúziókra épülő ötleteit. Ezért ígéretei megtévesztésen alapulnak, csupán kiüresedett lehetőségek. Az egykor mögötte álló párt széttöredezett, s most Gyurcsánnyal is kénytelenek voltak összeállni ahhoz, hogy egyáltalán indulni tudjanak. Botka László kétségbeesésében kénytelen ahhoz folyamodni, hogy ha valahol megjelenik egy – a városvezetéstől teljesen független – beruházás, akkor odamegy, és a saját sikereként kommunikálja. Illúziót árul – ezt kellene már felismerniük a szegedieknek. Elszigeteli őket olyan lehetőségektől, amelyek más megyei jogú városokban – például Debrecenben, Kaposváron, Kecskeméten, Pécsett – már rég megvannak. Botka László a múlt. Amit én képviselek, az a jövő. Mögöttem van egy kétharmados kormányerő, amely az ígéretek megvalósításának garanciája. Sőt azt mondhatom, nemcsak hogy alternatívája tudunk lenni a jelenlegi városvezetésnek, de éppen egy kormánypárti polgármester az, akinek nincs alternatívája. Az én ígéreteim között szerepel többek között a munkahelyteremtés, hétezer tartós munkahelyet szeretnék létrehozni, ebből négyezret a lézerközpont és a hozzá csatlakozó projektek, szolgáltatások adhatnak. A kis- és középvállalkozásoknak perspektívát kínálok abból a kétszázmilliárdos uniós forrásból, amelyet van lehetőségem idevonzani. Kiemelten fontos a hatvanezer, lakótelepen élő ember életének jobbá tételét jelentő panelház-korszerűsítési program.

– Mit tart Botkáék legnagyobb hibájának?
– Azt, hogy csak látványberuházásokban gondolkodnak. Szinte kizárólag a belvárossal törődnek, hogy legyenek újabb és újabb díszburkolatok. Közben a lakótelepeken a belső épületgépészeti infrastruktúra teljesen leromlott állapotban van, a szellőzők nem működnek, a villanyvezetékek negyvenévesek, tüzeket okoznak. Az ésszerűtlen, külsődleges panelfelújítások miatt a közös költségek megemelkedtek, így a rezsicsökkentés sem érezhető. Vagyis becsomagolták a nyomort a lakótelepeken. Az uniós forrásokat a polgármester úgy kezelte, mint aki kinéz az ablakán, meglát egy szekeret, leszalad és ráül, nem is nézve, hová visz az út. Egy bizonyos réteg persze Botkára fog szavazni, mert nem érti, hogy minden egyes rá adott szavazat önsorsrontás.

– Önnek a munkahelyteremtés és a panelprogram mellett milyen fontosabb programpontjai vannak?
– Közösségi házakat és egészségházakat hoznánk létre. Az önkormányzat tulajdonát szeretnénk az emberek kezébe adni. Az önkormányzati bérlakások bérleti díja már magasabb, mint a piaci alapú albérleteké. A díjakat drasztikusan csökkenteni kell, és szeretném, ha a csaknem ötszáz, üresen álló lakást sorbaállás nélkül megkaphatnák az érintettek. Fontos a más városokkal való jó kapcsolat és a külföldi beruházók is, de elsősorban a szegediek érdekeit képviselném. A szegedieknek kell munkát adni, és nem máshonnan idecsábítani munkaerőt. A termálvizet is lehetne jobban hasznosítani, hiszen nálunk a fürdők árai megfizethetetlenek a helybéliek többsége számára. Civilbarát városvezetésre van szükség, közösséget kell építeni. Az emberek életminőségét nemcsak a belvárosban kell emelni, hanem a kertvárosi részeken is, utakat, járdákat kell építeni. Újjá kell szervezni a tömegközlekedést, ésszerűbbé tenni a kapacitásokat. Rengeteg feladatunk lesz.

– Lapunk is megírta, amikor néhány hete – még a kampány hivatalos kezdete előtt – névtelen levelet kapott „na ide figyelj, te kis mocskos lelenc gyerek!” megszólítással. Talán érdemes idézni belőle pár mondatot: „Azt hiszed, hogy neked mindent szabad???? Azt gondolod, hogy megváltoztathatod szegeden a rendszert azzal, hogy a panelproletárok seggét nyalod????? Ne hidd, hogy a hozzád hasonló lelencek pátyolgatásával meg tudod nyerni a választást!!!! Hagyd abba a kavarást, mert rosszul jársz!!!! Olyan sztorit találunk ki rólad, hogy elsüllyedsz szégyenedben!!!!” Mit lehet kezdeni ezzel? Mert felkészülni nyilván nem lehet rá.
– Nem tekintem szégyenemnek, hogy árva gyerekként, szülői szeretet nélkül nőttem fel. Ez a támadás egyszerűen szánalmas. Viszont szerintem azt jelenti, hogy tartanak tőlem. Nem tudom, ki írta, és nem akarok vádaskodni, de azt üzenem minden politikai riválisomnak, hogy inkább az emberekre figyeljenek, velük törődjenek, az ő problémáikra próbáljanak választ adni. A szegediek pedig gondolják át: Botka László mellett csak Gyurcsány Ferenc áll, énmellettem egy kétharmados kormány. Vajon melyik lehetőségből lesz előbb déli Tisza-híd és tartós munkahelyteremtés?

---

Pályakép

Kothencz János 1973-ban született Kiskunhalason. Szüleit három hónapos korában elvesztette. Állami gondoskodásba került, csecsemőotthonban, majd intézetekben nevelkedett. Az érettségi után Szegedre költözött, és megkezdte teológiai tanulmányait a Szegedi Hittudományi Főiskolán, majd 1996-ban megalapította az ÁGOTA (Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért Alapítvány) karitatív közösséget, amely azóta országos szervezetté nőtte ki magát. Első diplomáját 1998-ban szerezte. Nevelőtanárként dolgozott a gyermekotthonban, emellett elvégezte a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pedagógia szakát, majd az SZTE Bölcsésztudományi Karán a szociológia szakot. Később a Gál Ferenc Főiskola Egyetemi fakultásán szerzett egyetemi diplomát. Az állami gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek és fiatalok problémáinak megoldását célzó pedagógiai rendszertant dolgozott ki, amelyet már hazánkban és külföldön is oktatnak. Szegeden tizenöt éve indított el egy éjszakai és nappali játszóházprogramot a kallódó fiatalok megmentésére, majd 2009-ben életre hívta a L.É.T. – Lakótelepi Emberek Érdekképviseleti Társulását, egy lakótelepi önkéntes mozgalmat, amelynek napjainkra már több nyugdíjasklubja, szociális védőhálórendszere és számos közösségépítő programja van. Jelenleg a Szeged-csanádi Egyházmegye gyermek- és ifjúságvédelmi főigazgatója. Egy kilencedik emeleti panellakásban lakik, saját gyermeke mellett fogadott fia is van. Több kitüntetést kapott már, legutóbb, 2013-ban a Magyar Arany Érdemkeresztet.