Az Akadémia is bírálja a NAT-tervezetet

A Magyar Tudományos Akadémia hétfőn közzé tette honlapján részletes véleményét az új Nemzeti alaptanterv vitaanyagáról. A leghangsúlyosabb megállapítás, hogy a tervezet olyan ideális iskolai – személyi és tárgyi – körülményeket feltételez, amelyek még messze nem biztosítottak a közoktatásban. Ezért a bevezetés elhalasztását javasolják legalább egy évvel, legkorábban 2020-ra. Leszögezik továbbá: a javaslat nem mutat fel átfogó emberképet, „nem derül ki, hogy a tanulóknak milyen tényezők hatására és miként alakuljon a személyiségfejlődése, motivációs rendszere és énképe, mire terjedjen ki, és milyen értékpreferenciákat tartalmazzon a társadalom- és természetképe.”

Amint arról korábban beszámoltunk, a lapunknak nyilatkozó, a NAT-tervezet liberális szellemiségét bíráló irodalomtanárok arra figyelmeztettek, hogy nincsenek felsorolva konkrét szerzők és művek a dokumentumban. Szerintük hiába jelennek meg ezek majd a kerettantervben, az nem jelent elég biztosítékot, mert a többféle kerettanterv váltakozó tartalmat írhat elő. Így kikerülhetnek a köztudatból olyan szerzők, mint Móricz Zsigmond és Jókai Mór, vagy olyan művek, mint Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye.

Az akadémiai értékelés is kritikus az irodalomra vonatkozó NAT-fejezettel szemben.
„A magyar irodalmat mint tantárgyat bemutató rész korcsoportokra (1–4. osztály, 5–8. osztály, 9–12. osztály) lebontott irodalomtörténeti tanmenetként sehol nem jelenik meg, ellentétben a történelmet mint tantárgyat bemutató résszel. Ugyanis a „klasszikus”, „modern” és „kortárs” címkék alkalmi felbukkaná­sain túl teljesen hiányzik belőle a magyar irodalom korszakainak, legfontosabb alkotóinak és műveinek bármiféle, akár csak alkalmi említése is. Azt mindig megtudjuk, hogy a tanulónak például hány verset kell elsajátítania valamelyik négy évfolyamos egység során, de ez a számszerűsített, hangsúlyozottan mennyiségi követelmény csak még jobban kiemeli az irodalomtörténeti dimenzió hiányát” – áll az MTA elemzésében. Az értékelő szerint „nem világos, hogy e mögött az a koncepció húzódik-e meg, hogy míg a NAT a történelmet időrendi bontásban, korszakról korszakra szándékozik tanítani, addig az irodalmat eleve csak más, például műfaji szempontokból, vagy az, hogy az irodalomtörténeti korszakokat, alkotókat és műveket a kerettanterv feladatai közé sorolták és így mintegy csak elhalasztották. Talán az utóbbira mutat, hogy így egyelőre nem kell foglalkozni az irodalmi kánon megújításának mindig kényes, napjainkban különösen heves politikai indulatokat elszabadító kérdéseivel” – véli az elemző. Hozzáteszi ugyanakkor: „legalább a 9–12. osztályban okvetlenül megtartandó az irodalomtörténeti tárgyalásmód”.