Belföld
Átláthatóvá és stabillá vált a gazdálkodás
„A kancellárok változtattak a korábbi rossz működési modelleken, fejlődési pályára állították a felsőoktatási intézményeket”
A kórházi kancellári rendszer elleni tiltakozások kapcsán érdemes felidézni, hogy annak idején az egyetemi kancellárok kinevezésének ötlete is hatalmas ellenállást váltott ki, most azonban már látszik, milyen eredményeket értek el az új gazdasági vezetők az állami felsőoktatási intézményeknél. A reform bírálói a kancellári rendszer bevezetését az egyetemi autonómia felszámolásának tartották. A 2014. szeptember elsejétől „élő” új vezetési struktúrában az irányítás feladata megoszlik: a rektor az intézmény oktatási, tudományos, művészeti tevékenységéért felelős, a kancellár pedig a hatékony működtetésért. A szakmai autonómia elvesztéséről tehát szó sincs, a gazdasági téren szükséges beavatkozást pedig maximálisan indokolta az intézmények felduzzadt tartozásállománya, illetve az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentései, amelyek rávilágítottak a súlyos gazdálkodási szabálytalanságokra.
Az állami felsőoktatási intézmények 2009. és 2013. között összesen több mint kétezernégyszázmilliárd forintot költöttek el. A számvevőszék 2014-15-ben megvizsgálta a fent jelzett időszakot mind a huszonnyolc állami fenntartású felsőoktatási intézménynél, az erről szóló tanulmányt 2015 májusában hozták nyilvánosságra. Ebben megállapították, hogy az intézmények többségénél a pénzügyi egyensúly nem volt biztosított, s a hiányt a működési bevételi többletből, finanszírozási bevételből, továbbá a felhalmozási célú előirányzat maradványából pótolták. A bevételek részét képező intézményi térítési díjak elszámolását általában nem alapozták meg önköltségszámítással, ami veszteség képződésének kockázatát hordozta. A gazdálkodási jogkörök gyakorlása sokszor nem volt szabályszerű, az intézmények több mint fele a hallgatói költségtérítéseket nem a Magyar Államkincstárnál vezetett számlán kezelte, illetve megsértették a közbeszerzésekre vonatkozó előírásokat. A belső kontrollrendszer hiányosságai szabálytalan pénzügyi kifizetésekhez, valamint a hatékonyságot veszélyeztető körülmények kialakulásához vezettek.
Az intézmények többsége nem készített éves szintű vagyongazdálkodási tervet, vagyongazdálkodásuk és vagyonkimutatásuk nem volt szabályszerű, mivel a vagyonelemeket hiányosan mutatták ki a számviteli nyilvántartásokban. Hiányosságok jellemezték a mérlegadatok valódiságának alátámasztását szolgáló leltározási tevékenységet is. Az ellenőrzött intézmények többségének szenátusa nem értékelte a rektor vezetői tevékenységét, néhány esetben elmaradt a költségvetés, beszámoló, illetve a vagyongazdálkodási terv elfogadása is, a szenátus nem döntött a fejlesztési tervekről, vagy nem a szabályoknak megfelelően születtek ezek a döntések.
Az ÁSZ több mint kétszáz javaslatot fogalmazott meg, valamint figyelemfelhívó leveleket küldött az Emberi Erőforrások Minisztériumának és a felsőoktatási intézményeknek. Negyven esetben jelzést tettek az illetékes hatóságoknak, a nyomozóhatóságnak huszonkét esetben, amelyek összesen húsz felsőoktatási intézményt érintettek, ezek alapján tizenhárom büntető eljárás kezdődött. Tizenkét intézmény esetében az ÁSZ jogorvoslati eljárást kezdeményezett a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, amely kilenc esetben állapított meg jogsértést.
Az intézkedést igénylő megállapítások és javaslatok legnagyobb arányban az intézmény belső kontrollrendszerében feltárt hiányosságok megszüntetésére irányultak. A fenntartói feladatot ellátó miniszternek a felsőoktatási vezetők munkajogi felelősségének kivizsgálására fogalmazott meg javaslatokat a számvevőszék. A PPP-kiadások és más körülmények kedvezőtlen alakulása miatt négy intézmény olyan pénzügyi, gazdasági helyzetbe került, hogy miniszteri közbeavatkozást kért az ÁSZ a működés fenntarthatósága érdekében.
Összehasonlítva a számvevőszék által feltárt helyzetet az intézmények 2015-ös gazdasági állapotával, vitathatatlannak látszik, hogy a kancellárok teljesítménye igazolta az intézkedést. Az egyetemek és főiskolák pénzügyi működése átláthatóbb, racionálisabb, jobban tervezhető, a tartozásállományuk folyamatosan csökken, míg a pénzkészletük emelkedik. A kancellárok belépése változtatott a korábbi rossz működési modelleken, és fejlődési pályára állította még a legnehezebb helyzetben lévő intézményeket is, ugyanakkor tovább erősítette a jó működést a stabil helyzetben lévő intézményeknél – értékelt megkeresésünkre az oktatási államtitkárság.
A szaktárca szerint a kancellár „átrendezte az intézmények belső érdekviszonyait, ami az intézményi fejlődési utak megnyílását jelentette, és átalakította a számos helyen kialakult torz struktúrákat. A fenntartói irányítás megerősödött, a megfelelő kontroll folyamatosan biztosított. A rendszer jól működik, csak finomhangolásra van szükség”.
A kancellárok egyik kiemelt feladata, hogy az intézményi költségvetésbe csak megalapozott bevételek és kiadások kerüljenek be – hangsúlyozták a szaktárca részéről. Ezért a kancellárok felmérték, hogy a költségvetési igények, a saját bevételi tervek kellően megalapozottak, reálisak, illetve teljesíthetők-e. Ennek eredményeként valamennyi intézményben likviditást biztosító, bevételnövelő intézkedéseket hoztak meg, így az ágazat tartozásállománya 2014 októberétől 2015 októberére 18,2 milliárd forintról 7,6 milliárdra mérséklődött. Az egyetemek és főiskolák lejárt tartozásállománya 2014 decemberétől 2015 decemberére 13,3 milliárd forintról 5,3 milliárdra csökkent, a pénzkészlet 64 milliárd forintról 88,8 milliárdra növekedett, vagyis a fizetőképességük jelentősen javult.