Belföld
„A modernizáció útját járó iskolák”
Az Eszterházy-egyetem által vezetett konzorcium koala projektjében több mint harmincezer pedagógus továbbképzése történik
– Ön március elsejétől az egri Eszterházy Károly Egyetemhez csatolt Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója. Mi a lényege az integrációnak, milyen munkamegosztásban dolgozik együtt a két intézmény?
– Az oktatáskutató intézet átalakítása lényegében már 2016 második félévében megkezdődött a háttérintézmények átszervezése kapcsán, én akkor ezt helyettes államtitkárként menedzseltem. Az egyik fő irány az volt, hogy az OFI menedzsmentje bekerüljön a minisztériumba, ez meg is történt, ki tudtunk alakítani egy harmincfős tartalomfejlesztési főosztályt. Az átalakítás másik iránya a Kello irányába történt, a tankönyvterjesztéssel kapcsolatos feladatok oda kerültek. Tehát egyfajta profiltisztítás történt. Az OFI hagyományos feladatai azonban megmaradtak. Ma már az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetéről beszélünk, ezt úgy kell elképzelni, mint egy campust: van egy önálló intézet, amely az egyetemhez tartozik. Emellett különböző ügyekbe a minisztériumnak is beleszólása van. Március elsejétől – miniszteri biztosként is – kaptam megbízást arra, hogy ezt a modellt megvalósítsuk a gyakorlatban. El kell különíteni a jellegzetesen OFI-hoz tartozó feladatokat, mint a tankönyvfejlesztés, tankönyvkiadás, amelyet a továbbiakban is nagy önállósággal lát el az OFI, viszont például a tanártovábbképzés, a pedagógusok módszertani támogatása terén együttműködésre van lehetőség. Ugyan a menedzsment a minisztériumba került, a konkrét feladatok megvalósítását továbbra is az OFI-ban képzeljük el, így az Ökoiskola Program vagy a tehetséggondozó programok koordinálását.
– Jelenleg az egyetem munkatársai mennyire kapcsolódtak be a munkába?
– A minap például az egyetem doktori iskolája és az OFI tudományos főmunkatársai közös konferenciát tartottak Egerben, pontosan azzal a céllal, hogy megismerjék egymás feladatait. A projektek összekapcsolását megkezdtük.
– Amint azt már tudni lehet, a pedagógus-továbbképzésnek hat nagy központja lesz országszerte tanárképző intézményekben. Kimondható, hogy a vezető szerep az egri egyetemé lesz?
– Most indul egy nagyon nagy, uniós finanszírozású projekt, a Komplex Alapprogram, vagyis a Koala, amelyet az egri egyetem más intézmények bevonásával, konzorciumban nyert el, ebben több mint harmincezer pedagógus továbbképzése történik majd meg. Ez akár a modellje is lehet az új továbbképzési rendszernek. Az egyértelmű cél az, hogy a pedagógusképzést végző intézmények végezzék a továbbképzéseket is, tehát az anyaintézményekhez fordulhassanak azok, akik ott szerezték a diplomájukat. Hogy ennek a pontos területi feladatmegosztása hogyan alakul, annak kidolgozása a miniszteri biztosi feladatomba tartozik, de az egri egyetem valóban központi szerepet játszik majd ebben.
– A továbbképzésre gyakorlatilag külön iparág épült ki. Ezeknek a szolgáltatóknak a tevékenységét az elmondottak alapján jelentősen vissza kell majd fogni…
– Az értékes, jó és fontos továbbképzések megmaradnak, főként azok, amelyek valamilyen hiánypótló témában működnek, illetve amelyekre sok jelentkező van. Ezek a továbbiakban a Pedagógiai Oktatási Központok, esetleg az OFI koordinációjában működhetnek majd tovább. Amelyeket viszont hiába hirdetnek, tehát a pedagógusok részéről nincs igény rájuk, azokat nem kell elindítani. Fontos, hogy az átalakítást megelőzze az igények felmérése, aztán megnézzük, milyen képzések azok, amelyeket a felsőoktatási intézmények is tudnak nyújtani. Az uniós forrásokból eddig is rengeteg továbbképzés indult, ez a jövőben is így lesz, tehát meg kell vizsgálni az ütemezést, például az említett harmincezres létszámú Koala továbbképzés mellett kérdéses, hogy egyáltalán mennyi más képzést lehet indítani. Egy biztos: a pedagógusoknak az eddiginél sokkal nagyobb módszertani támogatást kell hogy nyújtsanak a továbbképzések.
– A tanárképzésre áttérve: milyen konkrét változásokra lehet számítani?
– Ami a legfontosabb, hogy vannak-e olyan területek, ahol egységesebbé lehetne tenni a képzéseket. A másik kérdés, hogy vajon indokolt-e, jó-e a mai helyzet: minél kisebb gyerekkel foglalkozik valaki, annál rövidebb a képzési ideje. Egy következő, hogy a felső tagozaton és középiskolában tanító pedagógusok körében meg kell nézni, hogy amikor három év után dönt, milyen intézményben akar tanítani, ez a választási lehetőség rendben van-e. A Köznevelési Kerekasztal pedagógus-életpálya munkacsoportjában merült fel az is, hogy a plusz egy év gyakorlati, illetve a három-négy év gyakornoki idő összekötésére lehetőséget kellene adni, hiszen jelenleg már négy-öt évet dolgozik valaki az iskolában, míg Pedagógus 1 kategóriába kerülhet. Végül nagyon fontos kérdés az is, hogyan lehet gyakorlatiasabbá tenni az oktatást.
– A komplex természettudomány oktatásával kapcsolatban felmerült, hogy egy tanárnak – az egyetemen tanultak alapján – elvileg képesnek kellene lenni erre, gyakorlatilag azonban a jelentős részük nem boldogult az új tantárggyal. Ezen is változtatnak-e?
– Zajlik az OFI-ban a Fejlesszünk együtt! program, ami a természettudományos területen tanító pedagógusokat szólította meg, és célja a jó ötletek, gyakorlatok kidolgozása, terjesztése. Egymástól tanulhatnak a pedagógusok, a következő tanévben már nagyobb segítséget kaphatnak. Más kérdés, hogy ha az új Nemzeti alaptanterv felépítésében egy jelenségalapú természettudományos oktatást, nevelést szeretnénk beilleszteni, akkor ehhez a tanárképzést is hozzá kell igazítani.
– Még nem született végleges döntés a plusz egy évfolyamról, szakmai konzultáció indul a kérdésben, így azonban hogyan lehet megalkotni az új alaptantervet?
– A Köznevelési Kerekasztalon az hangzott el, hogy a kormány támogatni tudja a kilenc évfolyamos általános iskola bevezetését, de nem a szakma ellenében. Most zajlik egy szakmai egyeztetés, sok tájékoztató fórumot szeretnénk tartani erről. Ezzel párhuzamosan Nat-koncepció azért még készülhet a műveltségterületi arányokról, az oktatás gyakorlatiasabbá tételéről. De tény, hogy nem mindegy, milyen modellre készül. A legizgalmasabb kérdés, hogy az óvoda-iskola átmenetet hogyan oldjuk meg, tehát a plusz egy évfolyammal vagy anélkül. Szerintem barátságosabb, biztonságosabb lenne a plusz egy alapozó osztállyal.
– A kerekasztal megalakulása óta sok szó esett erről a témáról, de még nem hangzott el olyan vélemény, hogy ez a plusz egy osztály ne lenne jó ötlet, tehát erről gyakorlatilag nincs vita a szakértők között. Akkor valójában mi gátolja a döntést? Ami ellene szól, az legföljebb az anyagiak, hiszen sokba kerülne, infrastrukturális beruházásokra, új tankönyvekre, továbbképzésekre lenne szükség…
– Igen, megerősíthetem, nagyon sokan támogatják szakmailag, de azért át kell tekinteni a bevezetés nehézségeit, esetleges problémáit.
– A tanárképzéssel kapcsolatban: az ön által említett gyakorlatiasabbá tétel nagyon fontos, hiszen a pedagógusok azt tapasztalják, szinte reménytelen tanítani, mert a fiatalok környezete annyira ingergazdag, hogy a figyelmüket lekötni már-már lehetetlen. Erre adhat jó választ a pedagógusképzés és -továbbképzés átalakítása, illetve a Digitális Oktatási Stratégia?
– Megközelíthetjük úgy is a problémát, hogy a gyerekek környezetéből mit lehet bevinni a tanterembe, hogy tiltunk vagy engedünk. A diá-kok kezében lévő mobileszközöket lehet jól és értelmesen is használni, kérdés, hogy a tanuló tud-e ebben partner lenni, mivel itt egy új típusú együttműködésre lenne szükség. Ma az iskolák döntő többségében a tiltás a jellemző, inkább hagyományos eszközökkel dolgoznak. De jelentős előrelépések történnek a korszerű iskolai eszközök használata érdekében, és itt van szerepe az OFI tananyagfejlesztésének: hogy megfelelő tartalommal töltsük meg a gyerekek kezében lévő eszközöket. Valamint jelentős továbbképzések indulnak a pedagógusok számára ebben a témakörben is.
– Lehet évszámot mondani arra, hogy nagyjából mikor tanulhat igazán modern iskolában minden gyermek?
– Ma már nagyon sok iskolára lehet mondani, hogy modern, úgy fogalmaznék, hogy az iskolarendszerünk a modernizáció útját járja. De nyilván ez egy nagyon kemény verseny, és leginkább a nagy különbségekkel van a probléma, amin viszont a most induló infrastruktúra-fejlesztési és digitalizációs projektek változtatnak majd.