Ezek a szülészetek eshetnek áldozatul a Tisza Pártnak

<200 szülés/év – erősen fenyegetett kör

• Jász-Nagykun-Szolnok – Mezőtúri Kórház és Rendelőintézet — 146
• Nógrád – Balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet — 182

200–299/év – fenyegetett kör

• Borsod-Abaúj-Zemplén – Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház — 222
• Zala – Keszthelyi Kórház — 264

300–399/év – határeset (egy döntéssel ide-oda billenhet)

• Tolna – Dombóvári Szent Lukács Kórház — 340
• Veszprém – Pápai Gróf Esterházy Kórház és Rendelőintézeti Szakrendelő — 341
• Zala – Nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórház — 377
• Veszprém – Ajkai Magyar Imre Kórház — 398

Ha a fentiek közül kórház szülészeti osztálya bezárna, a legközelebbi aktív szülészetig jellemzően 45–55 kilométert kellene utaznia a várandós nőknek (például Balassagyarmatról Vácra vagy Salgótarjánra, Keszthelyről Zalaegerszegre, Pápáról Veszprémbe vagy Győrbe). Nagykanizsa esetében pedig Zalaegerszeg van a legközelebb, de ha ott valamiért nem tudják fogadni az illetőt, akkor a tartalék opció a csaknem 80 kilométerre fekvő Kaposvár lehet.

Vagyis alsó hangon egy órával nőne meg a páciensek útja a kórházig. A puszta idő- és költségtényezőn túl azonban a lelki teherről se feledkezzünk meg, hiszen a hosszabb utazás növeli annak kockázatát, hogy a gyermek az autóban jön világra, ezen túlmenően megnehezíti vagy akár el is lehetetleníti a mindennapi látogatást, de mindenképpen logisztikai nehézségeket okoz a családnak.

A WHO intrapartum irányelvei és a posztnatális ellátási ajánlások minőség- és személyzet-központúak, nem írnak elő éves, intézményi szülésszám-küszöböt, vagyis az egyik legautentikusabbnak tekinthető intézmény szerint nincs olyan, hogy „x szülés/év alatt nem biztonságos” egy osztály.

Hegedűs érvelése azonban mégsem teljesen légből kapott. Franciaországban az 1990-es évektől, különösen az 1998. október 9-i perinatális rendeletek után szisztematikus bezárási/összevonási hullám indult a Tisza Párt politikusának érveihez hasonló indoklással. Ennek eredményeként 1998–2003 között a szülészeti egységek körülbelül 20 százaléka zárt be!

Mára a francia Számvevőszék (Cour des comptes) 2024-es tematikus jelentése szerint ott tartunk, hogy a 300 szülés/év küszöböt el nem érő osztályokat be kell zárni, és mindössze 20 kapott a szabály alól felmentést. Itt azonban még nincs vége a történetnek!

Bár Franciaország vitathatatlanul a Tisza által is rendszerint példaként bemutatott „bezzeg Nyugathoz” tartozik, jelenleg már olyan rossz a helyzet, hogy a 2025-ös politikai vitákban komolyan felvetődött a küszöb 1000 szülés/évre emelése – ami a szuperkórházak felé tolja a rendszert. Ilyeneket egyébként Magyar Péter-ék is terveznek, szám szerint hetet a 19 megyére.

Ha tehát a Hegedűs-logikát (több száz/év) elkezdjük alkalmazni, a fent említett nyolc magyar kórház szülészetének – inkább előbb, mint utóbb – szinte biztosan búcsút mondhatunk.

Ráadásul a francia példa azt mutatja, hogy a szigorúan volumenre épített racionalizáló egészségpolitika egy önmagát erősítő folyamatot indít el, vagyis a küszöb folyamatosan emelkedni fog. Ez pedig pontosan abba az irányba hat, amit a nyugat-európai országokban a magánegészségügyben érdekelt tőkés csoportok már régóta kívánatosnak tartanak: a közellátás leépülése és a közeli, családias hangulatú, de fizetős klinikák megjelenése felé.

Azok esetében valahogy az ár és a minőség sokszor nem egyenesen, hanem fordítottan arányos a mennyiséggel, de ezt Hegedűs Zsoltnak is tudnia kell, hiszen ő is egy ilyen intézményben dolgozik.