Otthonvédelmi fegyver és alanyi jog

Fölkavarta a hazai fegyverügy amúgy sem nyugodt vizét a minap a Mi Hazánk Mozgalom. A párt képviselője, Dócs Dávid határozati javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amely - teljességgel reménytelen elfogadása esetén - október 31-i határidővel arra kötelezné a kabinetet, hogy átfogóan vizsgálja felül a fegyvertartás jelenlegi rendjét és négy konkrét pontban vezessen be könnyítéseket. Az ötletről amúgy legkorábban bő öt hét múlva, szeptember 22-én dönthet a Parlament.

A párt engedélyezné az emberélet kioltására nem alkalmas gumilövedékes fegyverek önvédelmi célú köztéri viselését. Azok számára, akik munkájuk/hobbijuk miatt (rendőrök, katonák, terrorelhárítók vagy sportlövők) eleve jogosultak pisztoly viselésére, a jövőben alanyi jogon is lehetővé válna a fegyvertartás önvédelmi célból és/vagy munkaidőn túl. Az engedéllyel már eleve bíró polgárok számára egyszerűbbé válna a jóváhagyás megszerzése más célokra is. Ezen túl pedig a kiemelt közszereplők közszereplők számára is könnyítenék az önvédelmi célú fegyvertartás szabályait, mivel - így Dócs Dávid - fokozottabb fenyegetettségnek vannak kitéve.

A fentiek értékelésekor a pontosság végett illik leírni, a Mi Hazánk Mozgalom korábban is nyüzsgött és próbálkozott e témában. Így például 2020-ban és 2023-ban - totálisan sikertelenül. A mostani javaslat legfőbb újdonsága talán az, hogy a gumilövedékes fegyverek szabályait is enyhítené. Utóbbiakat ugyanis mostanság legfeljebb az otthonvédelem céljaira szabad használni, az utcán már tilos vele grasszálni.

Pedig a jelen közbiztonsági állapotait tekintve ez nem lenne egy utolsó gondolat, lehetőség...

A bátran eszelősnek nevezhető magyar szabályok enyhítése egyébként általában a választásokhoz közeledve kerül terítékre. Emlékezetes, hogy a Fidesz például 2010 előtt nem sokkal látványosan pártfogolta az úgynevezett „otthonvédelmi fegyvertartás” bevezetését, majd a kétharmados győzelme után másodpercek alatt elejtette az egészet.

Ami nagy biztonsággal kijelenthető, súlyos hiba volt elvenni a katonák és a rendőrök alanyi jogú fegyvertartását, ami pedig manapság az „egyszeri” polgári engedély megszerzését illeti, azt bátran lehet lehetetlen küldetésnek titulálni. Ugyanis még a legszelídebb nagymama is előbb szerez be saját részre illegálisan egy pisztolyt a piacon, mint hogy ugyan ő hivatalos áldást kapjon efféle eszköz tartására a „tekintetes” Belügyminisztériumtól. Ott ugyanis akad egy olyan - jellemezzük így: a világról vadvirágos elképzelésekkel bíró csökönyös és nagy hatalmú - hivatali kör, melynek tagjai minden könnyítési szándékot csírájában elfojtanak.

S ezzel valójában el is érkeztünk a probléma gyökeréhez, mi szerint aki akar, az szó szerint bármit vehet - majd ezzel felszerelkezve olyasmit cselekedhet bármelyik békés, de e téren eszköztelen polgárral, ami neki tetszik. S ha esetleg utóbbi védekezni merészel (például a nagypapa falon lógó kardjával vagy a sarokban véletlenül ott maradt sodrófával), akkor a törvény előtt borítékolhatóan ő húzza a rövidebbet.