Magyary Zoltán hitt a modern Magyarországban

Navracsics Tibor hozzátette, Magyary nemzedéke az első világháborús vereségben, a trianoni katasztrófában nemcsak a nemzetvesztés rémét látta, hanem annak lehetőségét is, hogy egymás tragédiáiból tanulva megpróbálhatunk egy jobb Közép-Európát teremteni.

A nyolcvan éve meghalt közigazgatási szakember álmaiban az egymás ellen acsarkodó nemzetek, a nacionalizmus helyett a magyarság és a környező nemzetek legkiválóbbjai lehetővé tették volna, hogy a rutinszerűen megismétlődő, közép-európai tragédiák ördögi körének vége szakadjon – emlékeztetett Navracsics Tibor.

Elmondta, halála és nemzedéke karrierjének derékba törése jól mutatta, hogy a közép-európai nemzetek békés együttélése egészen a közelmúltig nem volt megvalósítható.

Magyary elképzelése szerint az államnak felelősséget kell vállalnia a polgáraiért. A cselekvő államnak nemcsak hogy segítenie kell az állampolgárokat hétköznapi életükben, hanem tevőlegesen hozzá kell járulnia, hogy jobb színvonalú életet élhessenek – mutatott rá a miniszter.

Navracsics Tibor hozzátette, a professzionális közigazgatás a polgárokat szolgálja a közjó érdekében elkötelezett személyi állománnyal.

„Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a Magyary Zoltán által örökségül hagyott cél érdekében dolgozhatunk” – fogalmazott.

Magyary Zoltán a magyar közigazgatás egyik legfontosabb elméleti és gyakorlati szakembere, nemzetközileg elismert tudósa volt. Munkáival megalapozta a közigazgatás tudományos igényű újjászervezését.

Feleségével, Techert Margit filozófussal a szovjet front elől 1944-ben előbb Tatára, majd Héregre menekültek. 1945. március 24-én – az átvonuló szovjet csapatoktól elszenvedett atrocitások hatására – az önkéntes halált választották.