G. Fodor Gábor: A politika legfőképpen a személyek versenyéről szól

– Mennyire játszanak kulcsszerepet a magyar választásoknál a személyiségek?

– Hosszú ideje úgy gondolom, hogy a politika a személyek versenyéről szól, a magyar politika pedig ennek a feltételezésemnek jó igazolását adja. A jobboldal sikeressége mögött van egy erős politikai vezető, míg a baloldalon olyan problémák vannak, mint a szervezettség hiánya, a gyenge struktúra vagy éppen a korlátozott kampánytudás. De a legfontosabb gond egyértelműen az, hogy aki ott karizmatikus, meghatározó személyiség, annak az elutasítottsága a legnagyobb. Megítélésem szerint az ellenzéki pártok azért sem tudnak kikecmeregni a gödörből, mert nincs egy olyan politikai személyiség soraikban, aki vonzerőt tudna gyakorolni a választókra.

– Hogyan látja, a jövő évi európai parlamenti, illetve az önkormányzati választáson is személyekre fogunk szavazni?

– Az EP-választáson nem feltétlenül személyekre, hanem inkább szimpátia alapján a pártlistákra fogunk szavazni. Vannak ugyan listavezetők, de személyiségben visszafogottabbak, mint ha miniszterelnök-jelöltre kellene szavazni. Olyan meglepetések is előfordulhatnak, hogy ha valakinek van egy zöldszimpátiája, hiába állnak 2–3 százalékon a magukat zöldnek valló pártok, megtörténhet, hogy mégis a zöldlistára adja le a voksát. Közvetlen belpolitikai tétje nincs, tehát egyfajta szimpátiának a kifejezéséről szól ez a szavazás. Nyilván a Fidesznek ez egy komoly megmérettetés, visszaigazolási pont is a választók szimpátiájáról. Az önkormányzati választásoknál viszont már van a személyeknek jelentősége, mivel a választók közelről ismerhetik a jelölteket, így ők a bizalmat könnyebben megkaphatják. Másfajta verseny a vármegyeszékhelyek, illetve a főváros kérdése, mert ezeknél nincs meg a közvetlen kapcsolat a jelöltekkel, valamint erősebben fognak leképeződni a jelöltek, valamint a pártszimpátiák közötti különbségek.

– Deák Dániel arról írt A Fidesz-recept című zsebkönyvében, hogy az állandó kampányüzemben maradás is egy rendkívül fontos eleme a Fidesz–KDNP kormányon maradásában. Hogyan látja, ez nem csaphat át egy politikától való elidegenedésbe?

– Úgy közelítek hozzá, hogy a kampányban több minden megengedett, mint a hétköznapi életben. Ez a politikai hadviselésnek egy szabálya vagy természettörvénye, ami egyaránt vonzza és taszítja is az embereket a politikától. Az elkötelezettek, a „törzsszurkolók” mindig benne vannak a heves küzdelmekben, de akik távol szeretnék a hétköznapjaiktól tartani a politikát, azoknál rendre felmerül a politikai folyamatok azon kritikája, hogy elég volt a háborúskodásból, és legyen kiszámíthatóság. Ez is egy természetes emberi igény.

– Ön szerint mi lehet a Fidesz sikerének titka?

– Az egyik mindenképpen az, hogy a kormány nem csupán kampányból kampányba ment – ahogy a könyvben is olvasható –, hanem a kampányműködést együtt tudta kezelni a kormányzással, ami egy szilárd, stabil és kiszámítható folyamata a politikának. Tehát nem felejtett el kormányozni, miközben vitte előre a politikának a dinamikáját.