Menő lett Magyarországon nemzetinek és hazafiasnak lenni

– Tavaly a választások előtt írt egy könyvet Nemzeti blokk címmel. Magyarországon kialakult egyfajta nemzeti blokk a Fidesz-KDNP mögött, viszont hogy látja, az ellenzéknél már formálódóban van egy „globalista-nemzetközi blokk”?

– A magyar jobboldal, melybe beletartozik polgári tábor, a kormányzó pártok és az őket vezető miniszterelnök is, a politikai többséget követően a társadalmi többséget is megszerezte a legutóbbi választáson, melyen több mint hárommillióan szavaztak egy irányba. Az új horizont viszont ezt követően a kulturális többség megszerzése lett, ami egy sokkal hosszabb és részletekbe menő munkát jelent. A másik oldalon 1990 és 2010 között, a liberális hegemónia idején már volt egy szociálliberális-baloldali, liberális blokk, az MSZP–SZDSZ-koalíció, de az nem volt annyira szilárd, mint a mostani Nemzeti Együttműködés Rendszerében megszerveződő nemzeti blokk. Nem gondolom, hogy létre tudna jönni, mondjuk, egy globális-progresszív vagy egy nemzetközi-liberális blokk, mert az ellenzéknek ehhez nincs meg a társadalmi és szellemi ereje. Pártjaik viszont kétségkívül ennek a külső megbízatásnak szolgálnak, erről szól ez a bizonyos, hétköznapi értelemben dollárbaloldalnak nevezett jelenség is, de ugyanezt jelenti az NGO-k mögötti támogatás, az Európai Unió struktúráival való kapcsolattartás, és úgy látszik, az Amerikai Egyesült Államok Magyarországra akkreditált nagykövete is ebbe az irányba vinné a magyarországi belpolitikai eseményeket.

– Ön szerint létezik ma bármiféle valódi politikai ellensúly a Fidesz–KDNP-re nézve? Vagy a baloldalon csak egy külső kataklizma eljövetelében bízhatnak, ami elsöpörheti a kormányt?

– A régi „minél rosszabb, annál jobb” lenini stratégiát próbálta alkalmazni a baloldal a migráció, a koronavírus-járvány, majd az annak nyomán előálló, az egész világot sújtó gazdasági problémák idején, most pedig az orosz–ukrán háború kapcsán és annak nyomában járó infláció és energiakrízis időszakában is. Mindeddig ez nem roppantotta meg sem a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, sem annak társadalmi tartalmát, amit én nemzeti blokknak nevezek. Ebből számomra az következik, hogy a magyarországi globális-progresszív baloldal önmagában eléggé gyenge ahhoz, hogy fejfájást okozzon, nincs széles támogatottsága, ugyanakkor mögöttük háttérstruktúrák, transzatlanti és az Európai Unió bizonyos technokratikus körei állnak.

– A közvélemény-kutatásokat látva az ellenzék pártok közül a Demokratikus Koalíciónak van a legnagyobb támogatottsága. Hogyan jellemezné a jelenlegi parlamenti ellenzéki pártok állapotát?

– Mindaz, ami az ellenzéknél zajlik, egy megye 3-as szintű házi verseny, ahhoz képest a Fidesz–KDNP pedig a Bajnokok Ligája szint. Ez nem azt jelenti, hogy a megye 3-at nem lehetne szépen, jól és nézőket felüdítően játszani, de itt egy rablójáték folyik. Gyurcsány Ferenc a pártját a magyarországi ellenzék domináns pártjává tette, amely szépen, lassan elfogyasztja annak a régi posztkommunista baloldalnak a maradványát (itt az MSZP-re gondolok), amiből ő maga kivált. A zöld pártok pedig valós társadalmi támogatottsággal nem rendelkeznek, inkább kartellpártoknak lehet nevezni őket. Amennyiben Donáth Anna kap mandátumot a Momentum vezetésére, a DK „árnyékvezetője” pedig Dobrev Klára lesz, akkor viszont restaurálni fogják azt a szövetséget, ami már a régmúltban is fennállt, hiszen Donáth és Dobrev is egy-egy nagy múltú és jelentőségű kommunista pártfunkcionáriusnak az unokája: Donáth Ferencé, illetve Apró Antallé. Kutatásaimból tudom, hogy ők ketten az illegális Kommunista Párt 1930-as évek derekán kialakult kezdeteitől, kis megszakítással, egészen 1956-ig szoros kapcsolatban voltak. A múlt nagy bűneinek hosszú az árnyéka!

– Gyurcsány Ferenc a pártját hazafinak, a szocialisták pedig demokrata-patriótának hívják magukat. Mi a véleménye arról a jelenségről, hogy ezeket a szavakat az ellenzéki pártok magukra aggatják?

– Ezeket a jelzőket történelmi visszatekintésből tudjuk megérteni. Azok a politikai erők, amelyek a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazás elleni kampányt elindították, majd a pártrendezvényeiken egyetlen magyar zászlót nem lehetett látni, a kokárdát tüntetőleg nem hordták, ők maguk a kulturális attitűdjeiket tekintve kozmopolita-globalista irányultságúak, most ők a nemzeti blokk ereje miatt rájöttek arra, hogy Magyarországon nemzetinek és hazafiasnak lenni nem csak menő, de ez a normális állapot. Meglehet, hogy a Fidesz–KDNP ezen hatalmas, lényegbevágó változtatása volt az elmúlt 30 év legfontosabb változása. Aki tehát ma Magyarországon nem az összmagyarság érdekében szolgáló politikát folytat, az minimum középtávon vereséget szenved, mely meglátszik a népszerűségükön is.