Belföld
Orbán Viktor a politikai személyiségével képes egyben tartani a jobboldalt

– Milyen fogadtatása volt a könyvének?
– A könyvet már egy hete meg lehet vásárolni a könyvesboltokban és a Terror Háza Múzeum webshopjában is. Közvetlen ismerősi köreimben és a kollégáim körében is pozitívan fogadták, akik megerősítették, hogy valóban minden úgy történt a kampányban ahogyan azt leírtam. Egy balliberális internetes portálon láttam egy negatív, kritikus cikket a könyvről, de azt tapasztaltam, hogy ha nem támadják a könyvet az ellenzéki oldalról, az azt jelenti, hogy olyan jó és sikeres könyv, amibe nemigen lehet belekötni.
– Hogyan képes különválasztani a vezető elemzői és a véleményvezéri munkáját?
– A könyvben részletesen kifejtem a bevezető részben, hogy kettős nézőpontom van. Értelemszerűen a XXI. Század Intézetben elemzői, leíró jelleggel vizsgálom a politikai folyamatokat, míg a Megafonnál, nyíltan vállalva jobboldali identitásom és világnézetemet, politikai aktivistai módon mesélem el, hogy például belülről nézve mi történt a választási kampányban. Ezek szerintem összeegyeztethetőek, hiszen akkor hiteles az ember, ha vállalja az értékrendjét, szemben azon elemzőkkel, akik úgy tesznek, mintha független-objektívek volnának, nincs semmiféle világnézetük, majd kiderül, hogy valamelyik párthoz kötődnek.
– Említette a könyvében, hogy a Fidesz–KDNP számára fontos állandó kampányüzemben tartani a jobboldali tömegbázist. Nem mehet át ez a politikától való elidegenedésbe?
– Nemcsak a választási időszakban kell foglalkozni a politikai közösséggel, hanem a választások közötti kormányzati ciklusban is. Meg kell nézni, hogy egyes témákról mit gondolnak, reagálni kell az elvárásaikra, a politikai közösséget egyben kell tartani. Tehát nemcsak a kampányban kell a választókkal kapcsolatot tartani, hanem azon túl is fontos a közösségépítő tevékenység.
– A politika az emberek meggyőzésének, a kontextus uralásának és az események elmesélésének művészete, így fogalmazott a könyvében. Ha a politika ilyen egyszerű, akkor a baloldal ellenzékben miért ilyen sikertelen?
– Egyszerűnek hangzik, de mégsem az. Ahhoz, hogy egy pártnak legyen egy története, egy narratívája, egy olyan világnézete, világmagyarázata, ami közérthető, amellyel széles társadalmi csoportok is azonosulni tudnak, ahhoz nagyon komoly politikai struktúrát és pártszervezetet kell kiépíteni. Kellenek politikai személyiségek, vezetők, akik képesek a közösséget egybefogni. Orbán Viktor egy ilyen személyiség, hiszen a korábban fragmentált és megosztott jobboldalt képes egyben tartani. A jobboldali liberálistól egészen a radikális jobboldali szavazókig egy nagyon széles tábort gyúrt egybe, ezek egyben tartásához kell a politikai személyiség.
– Hogyan látja, a választási kampányban fontos a szerepe a perszonalizáció jelenségének?
– Abszolút. Ugyanis azt láthattuk, hogy gyakorlatilag a miniszterelnök-jelöltek népszerűségi indexe lett végül a választási végeredmény is. A mai modern politikában már nem a pártok a legfontosabbak, hanem a személyek népszerűsége és támogatottsága.
– Napvilágot láttak az elmúlt időszakban különféle közvélemény-kutatások és felmérések. Ezekből az derült ki, hogy a baloldali ellenzéknél nagy fölénnyel vezet a Demokratikus Koalíció. Előfordulhat, hogy Gyurcsány Ferencék a jövőben egy baloldali törzsszövetséget hozzanak létre, amely 2026-ban vagy 2030-ban úgy indulna el a választáson, hogy vele szemben kizárólag a Fidesz induljon?
– Mindenképpen érezhető, hogy ezt a gondolkodásmódot vagy technikát, amelyet a Fidesz is alkalmaz és működtet évtizedek óta a jobboldali politikai közösség esetében, azt próbálják a balliberális oldalon is lemásolni, és egy hasonló modellt létrehozni, azonban ehhez nincs meg a politikai személyiségük. Gyurcsány Ferenc népszerűsége meglehetősen alacsony, még azt a balliberális politikai közösséget is megosztja, amelyhez szólni akar. Ezért is láthatjuk azt, hogy a DK-nak van egy maximális támogatottsága, amelyet nem nagyon tud meghaladni.