Aprófalvak kaphattak óriási lehetőséget a Magyar Falu Programban – Interjú

– Mióta működik a Magyar Falu Program?

– Az országgyűlési választásokat követően, 2018-ban hirdette meg miniszterelnök úr a programot. Ekkor széles körű konzultációt indítottunk az érintettekkel, a falvakban élőkkel, falusi polgármesterekkel, az együttműködő civil szervezetekkel. Az eszmecsere után a kormány úgy döntött, a Magyar Falu Program érintettjeinek körét minden ötezer lélekszám alatti településben határozza meg, függetlenül attól, hogy falu vagy város jogállású a helység. Az első években, 2019-ben, és még 2020-ban is olyan alapvető infrastruktúra-fejlesztéseket támogattunk meg, melyek leginkább önkormányzati közszolgáltatásokhoz kapcsolódnak. Hozzájárultunk helyi utcáknak, járdáknak a rekonstrukciójához, helyi intézmények, óvodák, bölcsődék, iskolák renoválásához és fejlesztéséhez, kultúrházak, polgármesteri hivatalok felújításához, illetve ezekhez kapcsolódó eszközbeszerzéseket, gépjárműbeszerzéseket indítottunk el.

– Azóta kiszélesítették azoknak a körét, akik pályázhatnak a program keretein belül?

– Láttuk, ez sikertörténet lehet, hiszen hatalmas népszerűségnek örvendett a kezdeményezés, melynek köszönhetően egyre több forrást kaptunk a kormánytól. Itt meg kell említenem, hogy tisztán hazai költségvetésű forrásból dolgozik a Magyar Falu Program. Egyre bővítettük a támogatható tevékenységek körét és a kedvezményezettek körét is. Beléptek az egyházközségek a régi plébániaépületek felújításával, azok közösségi térré alakításával. Csatlakoztak a civil szervezetek, helyi lokálpatrióta egyesületek, nyugdíjasklubok, sportkörök, ifjúsági klubok, önkéntes szervezetek, amelyek a saját rendezvényeik, eszköztáruk fejlesztéséhez, illetve ezek finanszírozásához kaptak támogatást. Így eljutottunk abba a stádiumba, amikor még egy kicsit tágíthattuk a kört. Ekkor megvizsgáltuk milyen piaci szolgáltatások működnek, miből van hiány és mint alapszolgáltatásra nagy szükség lenne a falvakban. Kézenfekvő volt, hogy a kisboltok tekintetében nézünk szét.

– Azoknak nyújtottak segítséget, akiknek be kellett zárni a boltjukat?

– A rendszerváltást követően, a kilencvenes években a multinacionális cégek, kereskedelmi láncok megtelepedtek hazánkban, és mivel versenyképesebbek, tőkeerősebbek voltak, akcióikkal le tudták nyomni a kisebb hazai szereplőket. A kisebb üzletek nem csak a falvakban, a városokban is egyre nagyobb számban zártak be sorra egymás után. Amíg a városban megszűnik egy üzlet, jó eséllyel a szomszéd utcában lesz helyette másik, de sok faluban csak az az egyetlen üzlet működött, mely a multik térnyerésének köszönhetően bezárásra kényszerült. Ezzel a folyamattal az idős ember, vagy egy kismama számára, aki korlátozottabban mozog, nem tudja otthon hagyni a gyereket, megszűnt a szolgáltatás. A kétezer fő lélekszám alatti településeken voltak főként gondok, ezért ezeken a helyeken a már működő, vagy nyitni szándékozó kisboltosok pályázhattak erre a támogatásra.

– Mely területeken találhatók ezek a boltok túlnyomó többségben?

– Nem tettünk kritériumot, nem preferáltunk egyetlen országrészt sem, mindenhol megadtuk a lehetőséget. Ott hasznosulnak leginkább ezek a támogatások, ahol a tájegység jellege aprófalvas. Ilyen az északkelet-magyarországi régió, Nógrád megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Heves megye, a Dél-Dunántúl, Somogy, Baranya, Tolna megye környéke, ahol leginkább aprófalvak találhatók. Hatalmas volt az érdeklődés.

– Hogyan juttatták el a pályázat lehetőségének hírét az érintettekhez?

– Nem volt szükség marketingre. Amikor elkezdtük a kisboltos pályázatot, addigra a Magyar Falu Program a közbeszéd részé vált, a lakosok saját szemükkel látták a fejlesztéseket, sőt a munkálatok részesei is voltak. A pályázat meghirdetésekor még találkoztunk némi szkepticizmussal, de ezek az ellenérzések főleg az európai uniós támogatások miatt éltek az emberekben, a túlzott bürokratizáltság miatt. Ezzel együtt szinte az összes pályázó, aki megfelelt a feltételeknek, nyerni tudott. Ez igazolja valójában a program népszerűségét.

– Kik pályáztak főként boltok megnyitására?

– A nyertesek két halmazra bonthatók. Egyik csoport, akinek még működött az üzlete, másik, ahol már bezárt a bolt. Négy támogatható tevékenységünk közül választhattak a vállalkozók. Ott, ahol az üzletnyitás új ingatlan vásárlásához kapcsolódott, telket vagy épületet tudtak vásárolni. Építési tevékenységbe is foghattak, felújíthatták a meglévő üzletet kívül-belül. Az akadálymentesítéstől, az energetikai hatékonysági beruházásokon át a tetőfelújításig, mindent támogattunk. Az eszközbeszerzés szintén nagyon népszerű volt, hiszen a hűtőpultok, sütőberendezések, pénztárgépek gyorsan avulnak, elhasználódnak, illetve munkabér-támogatást is kínáltunk. A pályázatban elvártuk a nyertesektől, hogy legalább öt éven át fent kell tartaniuk az üzletüket, cserébe a nyertes pályázók öt éven keresztül nyújthatnak be kérelmet munkabér-támogatásra.

– Hány üzlet tulajdonosa nyert a pályázaton?

– Ezernégyszázötvenen kaptak támogatást. Több, mint száz olyan település volt, ahol az elmúlt években, évtizedekben már bezárt üzletet újra tudtak nyitni. Valóban sikertörténet lett a program. A támogatási összegek tekintetében, kértünk kis önerőt a pályázóktól, mi jellemzően hetven-hetvenöt százalékos támogatási intenzitást nyújtottunk nekik. Az átlag támogatási összeg huszonötmillió forint körül volt, a maximum lehetett akár hatvanmillió forint is, ha valaki az összes lehetőséget igénybe tudta venni. Az önerővel együtt, nagyjából ötvenmilliárd forintot mozgatott meg ez a lehetőség.

– Hogy állnak most ezek a támogatott kisboltok?

– Az üzletek munkálatainak nagy részét befejezték. Várakozással tekintek a jövőbe, hiszen nem csak pénzt adtunk a pályázóknak, hogy csináljanak valamit az üzlettel. A kiírásban kifejezetten arra ösztönöztük a vállalkozókat, hogy ne pusztán alapvető fogyasztási cikkeket árusító kisboltok legyenek, mert az nem tudja felvenni a versenyt a járásközponti multival szemben. Abba az irányba tereltük őket, hogy több szolgáltatást nyújtsanak. Vállalhattak postai tevékenységet, csekk-levélfeladást, totó-lottó szolgáltatást. Szerettük volna, ha piaci típusú közösségi tereket hoznak létre, ahol elhelyeznek néhány asztalt székekkel, árulnak fagylaltot a gyereknek, bevásárlás mellett apuka megihatja a kávéját, elolvashat egy újságot. Több mint ezren vállalták is ezt, volt, aki vény nélkül kapható gyógyszereket szeretett volna forgalmazni, és aki kisállateledelt, mert igény mutatkozott rá. Nagyon kreatív ötleteket láthattunk, melyekre meg is kapták a támogatást.

– Mi volt a legkreatívabb ötlet ön szerint?

– Szívemhez nagyon közel álló példám, egy egészen pici, száz lélekszám körüli település, Rábasebes, ahol újranyitották a boltot. Érdekeltté akarták tenni a helyieket, hogy ne az áruházláncban, hanem helyben vásároljanak, így alapítottak egy zrt.-t, melynek a lakók lettek a részvényesei.