Belföld
Magyarország oltalmazója: Nagyboldogasszony
Ferenc pápa így fogalmaz: „A Szűzanya az a csillag, aki utat mutat nekünk. (…) Ahogy a zsinat is tanítja, ő »a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.«” (Lumen gentium, 68.).
Magyarországon Nagyboldogasszony olyan kötelező ünnep, amely nem szükségszerűen esik vasárnapra. Több székesegyház, köztük az esztergomi bazilika és számos templom tartja ezen a napon a búcsúnapját, vagyis ekkor ünnepli a templom védőszentjét.
Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta, és magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. század során egész Keleten elterjedt az ünnep.
Róma a 7. században vette át, és a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába: innen ered, hogy a Szűzanya Magyarország égi pártfogója, vagyis Patrona Hungariae. Ismert, hogy maga Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.
Az Érdy-kódex – nyilván hazai hagyomány nyomán – arról emlékezik meg, hogy Nagyboldogasszony ünnepét ülve egyszer a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről Szent Gellért beszélt István király és udvara előtt: „Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.”
Bálint Sándor, a népi vallásosság kutatója azt írja: a két Boldogasszony köze, két Asszony köze, vagyis a Nagyboldogasszony és Kisasszony közötti jó három hét a gazdasági életben számontartott szerencsés, foganatos időszak.
Szeged vidékén és Göcsejben az ilyenkor ültetett tyúk az összes tojásait kikölti, és csirkéit fölneveli. Csallóközi asszonyok szerint az ilyen tojás, a „kétasszony közti tojás” tavaszig eláll. Más göcseji hiedelem szerint a búzacséplésnek is ez volt a legalkalmasabb ideje. A ruhát ezekben a napokban kell szellőztetni, mert így nem esik beléjük a moly.
Jámbor hiedelem szerint amikor Mária teste a mennybe vétetett, „temérdek lelket vitt magával a boldogságra”, és azóta is Nagyboldogasszony napján számos lélek szabadul ki a purgatóriumból Szűz Mária esedezésére. Ezt Bálint Sándor is felgyűjtötte Tápén. Erre utal a szőregi találós kérdés is: Hol magasabb a föld az égnél? Ott, ahol Máriát eltemették.
