Belföld
Tovább romlott a baloldal megítélése

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése a baloldali pártok népszerűségének csökkenését vizsgálja, illetve az elmúlt hónapok kurdarcainak hátterét mutatja be. Jól mutatja a megújulás hiányát, hogy ismét aktivizálta magát Márki-Zay Péter, illetve továbbra is csak Gyurcsány Ferencnek és a DK-nak van esélye arra, hogy integrálja a balliberális szervezeteket. Az ellenzéki szavazótábor ráadásul nem tud eltartani ennyi pártot, így a következő időszak – megújulás hiányában – a túlélésről és az egymással való versengésről fog szólni.
Szerkezeti válságban a baloldal
Az ellenzéki pártok máig nem tudtak kilábalni a választási kudarc okozta politikai válságból, továbbra sincs világos mondanivalójuk, hiányzik a hosszú távú stratégia és ismét felerősödött az egymás közti küzdelem. A baloldali politikusok a belső konfliktusok megoldásával és a saját túlélésük biztosításával vannak elfoglalva, miközben vita folyik arról, hogy közösen vagy külön-külön készüljenek a következő megmérettetésre, az egyidőben tartandó 2024-es európai parlamenti és helyhatósági választásokra.
A baloldali pártok – a Demokratikus Koalíció kivételével – az elvesztett választások óta szellemi–ideológiai, szervezeti és vezetési válságban vannak, továbbra sincs politikai vízió, ezért a szavazópolgárok tömegesen fordultak el tőlük.
Egyedül a DK maradt szervezetileg stabil, illetve az eddigi tisztújítások során kizárólag Gyurcsány Ferenc maradhatott a pártja és a képviselőcsoportja élén, míg a többi párt-, illetve frakcióvezető vagy lemondott vagy lemondatták pozíciójáról.
A Demokratikus Koalíció vezető szerepét a júniusban megjelent közvélemény-kutatások is alátámasztják. Az ellenzék elutasítottságát jól érzékelteti az a tény, hogy míg a kormánypártok minden mérés szerint ötven százalék felett állnak, addig a „legnépszerűbb” DK is csupán 6–7 százalék között mozog.
Az Országgyűlésben rekordszámú, összesen hét ellenzéki, ebből hat baloldali képviselőcsoport működik, így minden eddiginél töredezettebbé vált az egykori szivárványkoalíció.
Összességében elmondható, hogy a rendszerellenzéki szerep került szerkezeti válságba, hisz az ellenzéki szavazótábor nem tud eltartani ennyi és ennyiféle pártot.
Időközi választások: romokban a baloldal
Az eddig megtartott időközi önkormányzati választások eredményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy a baloldali pártok megítélése az április 3-i választásokhoz képest is tovább romlott.
Az első időközi megmérettetésen, a június 26-án több, mint ötven településen, összesen 74 közvetlenül megszerezhető mandátumért megtartott helyhatósági választásokon a Fidesz–KDNP-pártszövetség jelöltjei Budapesten négyből három körzetben (V., VII., VIII. kerület), továbbá hat kisvárosban (Békés, Keszthely, Kőszeg, Nagykőrös, Sárvár, Szigetszentmiklós) és három megyeszékhelyen (Eger, Nyíregyházán kettő körzet, Szeged) is taroltak. A baloldal ezzel szemben óriási kudarcot szenvedett el: csupán két egyéni mandátumot tudott megszerezni (Budapest IV. kerület, Gyöngyös). Míg a kormánypártok hat polgármesteri pozíciót nyertek el (Balatonalmádi, Cún, Gyúró, Izsák, Keszthely, Nyírkércs), illetve kislistán kilenc helyet szereztek meg, addig a baloldal egyet sem.
A Fidesz–KDNP-pártszövetség június 26-án ráadásul olyan településeken is nyerni tudott, amelyek az április 3-i választásokon még baloldali fellegváraknak számítottak, így Budapesten és Szegeden is.
július 3-án és 10-én is hasonló, a baloldalra nézve lesújtó eredmények születtek. Több, mint húsz településen pótolták ekkor az elmaradt időközi választásokat, amelyek közül az ellenzéki pártok egyetlen mandátumot sem nyertek el. Ezzel szemben a kormánypártoknak olyan településeken is sikerült győzniük, amelyek 2019 óta baloldali vezetés alatt állnak, így például Dunaújvárosban, ahol a 2. számú egyéni választókerületben nyert a jobboldal. A Fidesz–KDNP-pártszövetség további négy polgármesteri széket hódított el (Alsónána, Őrtilos, Szamostatárfalva, Szamosújlak), míg a baloldal egyetlen településen sem tudott győzni. Fontos kiemelni még, hogy július 10-én Budapest XVI. kerületében, illetve Kecskeméten, a 9. számú választókerületben is több, mint kétharmados többséggel nyertek a Fidesz jelöltjei.
Legutóbb július 17-én tizenegy településen tartottak időközi helyhatósági választásokat, melyek közül hét kisebb településen független jelöltek indultak és jutottak be az önkormányzati testületekbe, vagy nyerték el a polgármesteri széket.
Összesen négy helyen állítottak jelölteket a pártok, melyek közül háromban a Fidesz–KDNP-pártszövetség győzött, ami arra utal, hogy a választások után lendületben maradt a jobboldal, míg a baloldal további szavazókat veszített el.
Kudarcba fulladt tüntetések, hiteltelen politika
Az ellenzéki pártok a múlt héten megpróbáltak a kata-módosítás kapcsán kialakult megmozdulásokra rátelepedni, így politikai hasznot húzni az elégedetlenkedésből. Az április 3-án megbukott baloldali politikusok feltűnésével azonban napról napra hiteltelenebbé vált az alig néhány ezer embert megmozgató fővárosi tüntetéssorozat.
Mindebből jól látszik, hogy nincs megújulás a baloldalon: ugyanazok a szereplők, ugyanazokkal a módszerekkel próbálják hergelni az embereket, mint az április 3-i választások előtt.
Az ellenzék válsága ráadásul szerkezeti válság is egyben, hiszen ennyi pártra nincs igény a baloldalon.
A jövő kérdése tehát az, hogy melyik ellenzéki párt marad meg, melyik törekszik önállóságra és melyik hajlik majd az együttműködésre, így a következő időszak a szavazópolgárok bizalmának visszanyeréséért folyó egymás közti versengésről fog szólni – zárta Nagy Ervin az elemzését.