Következetlen és felelőtlen kijelentések krízis­helyzetben

A baloldal miniszterelnök-jelöltje a háborús krízishelyzetben sem éppen államférfiúi rátermettségét bizonyítja, ellenkezőleg: újabb és újabb felelőtlen, valamint teljességgel következetlen kijelentéseivel tovább rajzolja magáról a veszélyes ámokfutó képét.

Amint azt megírtuk, néhány nappal ezelőtt egy interjúban arról beszélt, „nagyon szívesen” küldene fegyvereket, sőt magyar katonákat is Ukrajnába, „ha a NATO úgy dönt.” Miután azonban tapasztalta, hogy készségessége a magyar fiatalok életének feláldozására óriási felháborodást okozott még az ellenzéki szavazók körében is, tegnap reggeli posztjában közölte: „a NATO-tag Magyarország igazodva katonai szövetségünk álláspontjához, nem küld csapatokat Ukrajnába.

Magyar katonáknak nincs helyük egy kontrollvesztett zsarnok háborújában.” Hirtelen, száznyolcvan fokos fordulatát sokan szóvátették kommentelői közül, s jól mutatja a politikus gondolkodására jellemző zűrzavart, hogy kiderült: a német Tagesspiegel lapnak azt mondta: „Természetesen Magyarországnak, mint NATO- és EU-tagnak, csatlakoznia kell minden Oroszország elleni szankcióhoz, ez elvi kérdés, még akkor is, ha ez gazdaságilag árt nekünk. A fegyverszállításokat is támogatnám, amennyiben a NATO és az EU e mellett döntene. Mindig a közös döntéseket követnénk.”

Gyurcsány Ferenchez igazodva Márki-Zay is a Paks 2-beruházás azonnali leállítását követeli – nyilvánvalóan a járványhoz hasonlóan ebben az esetben is a „minél rosszabb annál jobb” elvének megfelelően, vagyis a választók kárából, nehézségeiből remélve politikai hasznot.

Hiszen a Paks 2-beruházás leállítása nem „csupán” a rezsicsökkentést lehetetlenítené el hosszú távon, de súlyosan veszélyeztetné hazánk energiaellátásának biztonságát is. A bővítés nélkül az ország elveszíthetné a hazai energiatermelés felét, s ennek következményei beláthatatlanok lennének. Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója Gyurcsányék követelését teljes felelőtlenségnek minősítette, úgy vélte, „nem mérik fel szavaik súlyát”. Rámutatott: az uniós szankciók sem érintik az energiaszektort.

Mind többen a baloldal vezetőinek szemére vetik, hogy míg a magyar miniszterelnök az unió és a NATO vezetőivel tárgyal, a kormánypárti politikusok és az ország népe pedig összefogott a bajba jutottak, menekülők segítésére, addig ők a Facebookon üzengetnek, tüntetésen keménykednek, összességében kampánycélokra használják a háborút.

Az orosz nagykövetségnél tartott csütörtök esti demonstráción is jóval több szó esett Orbán Viktorról, mint Ukrajnáról, és – miközben éppen a felelőtlen baloldali uszítás rejti annak kockázatát, hogy hazánk belesodródjon a konfliktusba – Márki-Zay Péter azt bizonygatta, hogy a békét és a biztonságot „csakis a kormányváltás garantálja”. Szokásos összevissza beszédében egyrészt leszögezte, hogy „sokkal fontosabb feladatuk” van, mint Orbán leváltása, majd szinte minden további mondatában a miniszterelnököt emlegette.

Sajnálattal megállapította, hogy míg ők végre majd tehetnek valamit, addig „rengetegen fognak meghalni” – vagyis úgy gondolja a hódmezővásárhelyi polgármester, rá vár a feladat, hogy hatalomra kerülve megállítsa a háborút... Végül azt kérte „a Jóistentől, hogy Ukrajnában ne korrupt diktátorok (?) parancsára egymást gyilkolják, vezetőiket világosítsa fel”.

Sok tegnapi Facebook-bejegyzése között délután három órakor Márki-Zay Péter röviden megemlékezett a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról, két órával később pedig „zenés, vidám retróestet” tartott Hódmezővásárhelyen „A szabadság ünnepe” címmel, gyakorlatilag önmaga, illetve 2018-as polgármesterré választása megsüvegelésére. A személyi kultusz építésének eme különösen ízléstelen mérföldkövétől sem a háború, sem a szomorú emléknap nem tartotta vissza.

A Fidesz felidézte, hogy a baloldal kormányfőjelöltje nemrég azt mondta, „a kommunistákat és a fasisztákat is” képviseli, s ezzel „belegázolt a kommunizmus áldozataiba és családjaikba is. A kommunista diktatúra Európa és Magyarország történelmének egyik legvéresebb, legkegyetlenebb, legaljasabb korszaka, alig van magyar család, amelyben ne lenne áldozata. A baloldalt ma is az a Gyurcsány-klán vezeti, amely a kommunizmusban is élet-halálról döntött, majd posztkommunistaként a rablóprivatizáción lett milliárdos” – hangsúlyozta a kormánypárt.