Belföld

XXI. Század: Az évértékelőt is Orbánról másolta a baloldal

Orbán Viktor 1999-ben, tehát 23 éve honosította meg Magyarországon az évértékelő, korábbi nevén az országértékelő beszéd műfaját, ilyet előtte senki nem tartott hazánkban. A kötcsei és a tusnádfürdői beszédek mellett az évértékelők is nagy szerepet játszottak abban, hogy Orbán Viktor egyedülálló módon olyan politikussá vált, akinek mind kormányon, mind ellenzékben sikerül a napi aktuálpolitikai viták szintje fölött álló, nagyobb távlatokon átívelő gondolatokat megfogalmaznia - írta a XXI. Század Intézet legújabb lapunkhoz eljutatott elemzésében.

XXI. Század: Az évértékelőt is Orbánról másolta a baloldal
Orbán Viktor miniszterelnök 22. évértékelőjén 2020. február 16-án
Fotó: MH

1999. február 4-én értékelte először Orbán Viktor az amerikai elnökök helyzetértékelő beszédjeihez hasonlóan a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére az ország állapotát és a kormánya előtt álló jövőbeli kihívásokat a Pesti Vígadóban. A Magyarországon addig teljesen szokatlan műfajt akkoriban sokan idegenkedve fogadták, hiszen ő volt az első olyan magyar miniszterelnök, aki nem az Országgyűlésben, hanem egy külső helyszínen, a saját politikai közösségének társaságában értékelte az ország elmúlt egy évét.

Ezt követően minden évben – kivétel 2021-ben a járvány miatt – megtartotta a mára hagyományosnak számító beszédét, amelyekben mindig alapos kül- és belpolitikai helyzetképet adott, megjelölte a legfontosabb kormányzati intézkedéseket, és cselekvési tervet vázolt a következő évekre vonatkozóan. Orbán Viktor egészen 2004-ig a Pesti Vígadóban tartotta országértékelő beszédét, majd az épület felújítása miatt az ELTE lágymányosi épületében, később a Körcsarnokban, ezután a SYMAcsarnokban, a Millenárison, végül mind a mai napig a Várkert Bazárban várta a közönségét a Fidesz elnöke, Magyarország miniszterelnöke.

Ezekre a beszédekre elrugaszkodási pontként is tekinthetünk, az azokban megfogalmazott üzenetek hosszútávúak és sokáig meghatározzák a belpolitikai vitákat. Hasonlítanak ahhoz, amiket a miniszterelnök Kötcsén vagy Tusnádfürdőn szokott megtartani, amelyekre szintén akár évtizedekig viszonyítási pontként gondolnak a magyar belpolitikai és a nemzetközi szereplők is. Ennek igazodására elég például a 2009-es kötcsei beszédére gondolni, amelyben kifejtette a „centrális erőtér” lényegét, amelyről mind a mai napig beszélnek a politikai viták során.

Hasonlóan hivatkozási pont napjainkban az a 2014-es tusnádfürdői beszéd, amelyben az „illiberális állam” kifejezést hozta be a közbeszédbe Orbán Viktor. 1999-ben az akkori balliberális politikusok élesen kritizálták Orbán Viktort az új politikai műfaj megteremtése miatt.

A legtöbben azt kifogásolták, hogy a miniszterelnök nem a parlamentet választotta értékelésének helyszínéül. Hack Péter, az SZDSZ akkori frakcióvezető-helyettese például azt mondta, hogy „Orbán Viktor azzal, hogy a Vigadóban saját párthívei előtt mondta el beszédét ahelyett, hogy az országgyűlésben szólalt volna fel, további lépést tett az országgyűlés szerepének csökkentésére, a parlamentáris demokrácia gyengítésére, egyfajta sajátos kancellárdemokrácia kiépítésére”.

A kezdeti kritikákat követően mára ugyanakkor szinte az összes magyarországi párt vezetője tart évértékelő beszédet, például Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke is rendeszeresen értékeli az ország helyzetét, szokásához híven egy budapesti luxushotelben. Jellemző ugyanakkor az ellenzéki politikusokra, hogy ők nem képesek Orbán Viktorhoz hasonlóan nagyívű, az aktuálpolitikai csatározásokon felülemelkedő beszédet tartani.

Sokkal inkább a napi belpolitikai helyzetre reflektálnak, illetve az ellenzéken belüli harcokat kommentálják, az azokban elhangzó kijelentések pedig nem nevezhetőek hosszútávónak. Jó példa erre Gyurcsány 2012-es évértékelője, amiben így fogalmazott: „Képtelen vagyok megérteni, és képtelen vagyok elfogadni, hogy egy önmagát demokratikusnak mondó párt hogy a csudában parolázhat a Jobbikkal, ezzel a fasiszta párttal?” Ma ugyanez a DK az egyik legszorosabb szövetségese a Jobbiknak.

A teljes elemzés itt olvasható.

Kapcsolódó írásaink