Belföld

„Jó az, ami az életet védelmezi, támogatja, erősíti és továbbviszi”

Bagdy Emőke: Az átlagos gyerekeket békén kell hagyni, hogy a szülői minta letöltésre kerülhessen

Veszélyes, nem egyértelműen meghatározott kifejezésekkel támadja az Európai Tanács emberi jogi biztosa a magyar gyermekvédelmi törvényt, amellyel kapcsolatban Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus lapunknak kijelentette: a gyermek a szülő felelőssége és nevelői joga, ez tudományosan megalapozott, nem szabad beavatkozni.

„Jó az, ami az életet védelmezi, támogatja, erősíti és továbbviszi”
Nincs joga az óvodai nevelésben senkinek olyat tenni, ami nem oda való, mert az zavart okozhat, veszélyes lehet – mondta a szakpszichológus
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– Az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Dunja Mijatovic szerint a magyar gyermekvédelmi népszavazás „gyűlöletet kelt”, továbbá úgy fogalmazott, hogy az a feltételezés, miszerint az átfogó szexuális nevelés káros a gyermekek fejlődésére, egyszerűen hamis állítás. Ez a kijelentés nem megtévesztő?

– Ez a megfogalmazás veszélyesen félrevezető, mert előbb definiálni kellene pontosan, mit is értünk az „átfogó” kifejezésen. Az nem cáfolható, hogy mindenben, átfogóan szükség van a folyamatos nevelésre, ahogy ez az élet valamennyi területére igaz. A kritikus kérdések: mikor, mit, hogyan. Nem is szabad csupán szexuális nevelésről beszélni, hanem pszichoszexuálisról kell tudományosan szólnunk.

– Tudományosan elfogadható, hogy a családi mintákat háttérbe szorítsa a külső környezet?

– Azt javaslom, hogy a pszichoszexuális nevelés kapcsán járjuk végig a fejlődés törvényein alapuló, elfogadott lépcsőket. Van a primer szocializáció, ezalatt azt értjük, hogy az elsődleges emberformáló műhely a család. Van másodlagos szocializációs műhely, ez az iskolarendszer, amely már a bölcsődétől, óvodától értendő, ahol belép a „társadalom”.

A tudomány azt bízta ránk, hogy a legelső életidőszakban a primer szocializációs műhely kizárólagos feladata, hogy a kis személyiség, a jövendő felnőtt képes legyen szeretni, kötődni, ragaszkodni, elköteleződni. Ezek a bioszociális gyökerek. Utána jön az az időszak, amikor már kettéválik a beavatkozás a nevelésbe, mert az óvodáskortól kezdve az óvoda intézményével belép a másodlagos szocializáció, amikor már a természetes viselkedésminták kínálatával beülteti a „gendermodell” elemeit, hogy milyen egy fiú és egy lány magatartása az adott kultúra szokásrendszerében.

– Mennyire érett egy hat év alatti gyermek a szexuális másságok értelmezésére?

– A tudományos megközelítés szerint vannak időablakok, genetikailag meghatározott belső program nyomán. Három- és hatéves kor között kinyílik a genetikai készség arra, hogy várja a kulcsingert, vagyis az utánzandó mintát. A szülőé az elsőség a mintanyújtásban. Azért „primer szocializáció” e korszak neve, mert a meghatározó mintát a szülő biztosítja. Ehhez hozzájárul az óvodai nevelés. Optimális esetben a biológiai nemével egyező viselkedésmintákat erősít. A fejlődés törvényei értelmében nem tanítgatni kell a „másság elfogadásra”, mert a gyereknek önmagát kell kiformálni a letöltött minták betöltésével. Majd később figyelhet a másikra toleráns etikával, ezt majd megtanulja az identitásépítés évtizedében. A tények alapján tehát azt mondom, hogy az „átfogó” nevelésben minden korszakban tisztességesen azt kell adni a gyermeknek, amit az adott fejlődési időszak megkíván.

– Vannak szervezetek, amelyek szerint minél korábban kell egy gyermeket érzékenyíteni. Ez a nézet tudományosan megalapozott?

– Az érzékenyítés szóval is bajok vannak. Az érzékenyítés tudatos formálás a jónak vélt utakon, módokon. Mi a jó? A tudomány szerint az, hogy érvényesüljön úgy a fejlődési folyamat, ahogy azt a belső program életre hívja. Amennyiben a kibontakozás során például esetleg valamilyen más orientáció jelei mutatkoznak, akkor álljunk szeretettel mellé, mert az alapvető etika lényege, hogy a gyermek fejlődését segítse a környezet. Korán hozzányúlni egy automatikusan végbemenő folyamathoz teljesen felesleges. Azt is üzeni a pszichológia, mikor lehet úgymond érzékenyíteni és mire. Ma a vita a más irányú szexuális érdeklődés körül forog.

– Mikor érkezik ez el egy gyermek életében?

– A vonzódástól a vágyig, a szexuális szükségletig hosszú fejlődési utat járunk be. Az átlagos, gyakori fejlődési program szerint óvodáskorban legfeljebb önkéntelen kíváncsiság, vonzódás jelezhet más irányt. Ez ritka az átlaghoz képest, és nem kell erre semmiféle hangsúlyt helyezni. Sokféle hatás következik még, majd eldől a fő irány. Az átlagosakat azonban békén kell hagyni, hogy a szülői és nevelői minta „letöltésre kerülhessen”. A mássági tolerancia szélesebb jelentéskörű fogalom. Mindenféle másságra vonatkozik; van, aki esetleg testi vagy szellemi fogyatékkal élő; van, akinél más bőrszín, származás, biológiai nemiség különbözőségében jelenhet meg a másság. Lényege, hogy a társadalom hogyan viszonyul hozzá. Alapjában az emberi méltóság esélyegyenlőséget kíván, a mássági toleranciát. Van egy határ: az a másság elfogadhatatlan, ami ártalmára van a gyermeknek, embernek.

A szexuális ízlés másságában is ez a határ: ami nem árt a fejlődésnek, egészségnek, az toleranciát, elfogadást kíván tőlünk. Ami árt – ilyen a pedofília –, az nem tolerálható. A pszichoszexuális érés tíz, tizenkét éves korban kivirágzó identitásépítő évtizedé­ben derül ki, hogy valójában melyek azok az ösztönirányok, amire kinyílik, ami mellett dönt az illető. A tudomány ma ötven-ötven százalékban áll a genetika és a pszichoszociális hatások eredete mellé. Fogadjuk el tisztelettel, ahogy minden területen a másságot, a bőrszín vagy a származás esetében is. Az esélyegyenlőségi törvénynek az lenne a csúcsa, hogy a mássággal kapcsolatban az elfogadási határra vonatkozó társadalmi konszenzus alakuljon ki. Azt tekintsük mindnyájan határnak, amit az élettörvény megfogalmaz. Jó az, ami az életet védelmezi, támogatja, erősíti és továbbviszi. Az élet továbbvitelének a parancsa az élet maga, hogy tovább folytatódhasson az emberiség.

– Mi okozza napjainkban a feszültségeket?

– Hiányzik az a mássági tolerancia, ami egymás elfogadását segíti, ezért könnyen ragasztja a mássági kisebbség a homofób vagy a rasszista bélyeget másokra, mert nem kapnak ugyanolyan megítélést, mint az átlag. Alapvetően érthető, hogy a többséghez szeretnének tartozni, ám közben szeretnék elérni, hogy a főtörvényt ők határozhassák meg, kitágítva a törvény határait, amibe már mindenki belefér. Amikor a gyermekvédelmi törvényben megadjuk a szülőknek azt a jogot, ami egyben kötelesség is, hogy a gyermekük fejlődését irányítsák, olyan mintákon keresztül, amikkel a gyermekük tud azonosulni, akkor a természetes fejlődést segítjük elő. A társadalmi nem kialakulásának a kezdeti időszakában nem mindegy, mit viszünk be tudatos neveléssel, azaz érzékenyítéssel. A szülőé az elsőbbség és a mintaadás joga. Ne „érzékenyítse” senki a gyereket, hadd érvényesüljön a fejlődéstörvény, mindaz, ami az óvodáskori pszichológiai szakasznak a dolga.

– Egyetért a jelenlegi törvényi szabályozással?

– Jogos, ha azt fogalmazza meg a törvény, amit a fejlődéslélektan ajánl. A gyermek a szülő felelőssége és nevelői joga. Ez tudományosan megalapozott, nem szabad beavatkozni, mert nincs még szexuális ébredés abban az értelemben, ahogy később, a kamaszkorban. Tízéves korig „gyűjtögető folyamat” zajlik, személyiségépítkezés, viselkedésminták megismerése. Ezért nincs joga az óvodai nevelésben senkinek olyat tenni, ami „nem oda való”. Zavart okozhat, veszélyes lehet. A mássági toleranciára „érzékenyítés” más fejlődési korszak dolga, joga és kötelessége. Kamaszkortól „feljebb” már mindnyájunk közös feladatává tehető.

– Mikorra alakulhat ki valakinél a tudatos szexuális hovatartozás?

– Az identitás, ami nem csupán a szexuális területre vonatkozik, hanem a teljes énképünkre, a serdülésben építi egységessé a korai hozományt. Elindul a serdülő korszakkal, és fiatal felnőtt korban jut nyugvópontra, az elkötelezett párválasztással, jó esetben a házassággal, a családalapítással.

Kapcsolódó írásaink