Belföld
Magyarország immár végérvényesen műveleti területté vált
Míg a 2010-es évek elején a nemzeti szuverenitást és a demokratikus önrendelkezést egyszerre védő kormányzat ellen leginkább államok léptek fel, amelyeknek ellenükre volt magyarországi gazdasági befolyásuk mérséklése, addig az elmúlt évtized második felében többnyire az Európai Unió testületei és a Soros-birodalom felől érkezett fenyegetés.
A 2010-es országgyűlési választásokon kétharmados parlamenti felhatalmazást kapó és ezt Magyarország szuverenitásának bővítésére használó Orbán-kormány kezdeti lépései rögvest uniós és nemzetközi szintű ellenállást szültek. A magyar önrendelkezés – a korábbi kormányzati ciklusoktól merőben eltérő – határozott képviselete azonnal kiváltotta a külföldi nagyhatalmak, a transznacionális nagyvállalatok, a nemzetközi nemkormányzati szervezetek és az uniós struktúrák ellenzését.
E soktényezős hatalmi konglomerátum szerveződésmódjához hozzátartozik, hogy a felsorolt négy aktor lazábban-szorosabban összefonódik egymással, mégpedig minden lehetséges variációban. A szuverenista kormányzással kezdettől fogva egy egész világ állt szemben. A nemzeti önrendelkezés jogának és hatályának visszaszerzése, sőt kibővítése Magyarországon immár tizenegy éve, a harmadik kormányzási ciklus óta tart. A második Orbán-kormány (2010–2014) egy sor törvényi rendelkezést léptetett életbe, amelyek a jogi és gazdasági önrendelkezés vissza- és felépítése irányába mutattak (kettős állampolgárság lehetővé tétele, médiatörvény,
Alaptörvény, telekomadó, az étkezési utalványrendszer és a magánnyugdíjpénztár-vagyon állami kézbe vétele). 2014-ben a rezsicsökkentés és a reklámadó bevezetése számított hasonló, szuverenitásbővítő rendelkezésnek. Emlékezetes, hogy ezek, a nemzeti érdeket szolgáló kormányzati lépések milyen nyílt vagy burkolt ellentámadásokat váltottak ki azon országok (Franciaország, Németország, USA) részéről, amelyek emiatt kevesebb tőkeprofitot realizáltak. Főként a reprivatizáció, a média- és a reklámpiac szabályzása, valamint a közteherviselés kiterjesztése vezetett sértettséggel vegyes dühödt ellenálláshoz.
A 2010-es évek egész második fele a Soros-birodalom befolyásának visszaszorítása jegyében telt, nem kevés eredménnyel. Ilyen volt a határvédelem megerősítése (2015), a CEU hazai törvények betartására való rábírása és a „civil” szervezetek átláthatóságának megteremtése (2017), vagy Soros György uniós intézményeken keresztüli támadásainak elhárítása, legutóbb például az új uniós költségvetés vitája során (2020). Soros György különböző aktoron keresztül, mint például az általa fenntartott nemkormányzati szervezetek, a megvásárolt EP-képviselők és a kitartott médiavállalkozások, minden kormányzati lépésre hevesen reagált. Sőt, egy-egy alkalommal maga is megmutatkozott, mint amikor az RTL Klubnak nyilatkozott 2017-ben vagy amikor a 2018-as davosi Világgazdasági Fórumon „maffiakormányzásnak” nevezte a törvényesen megválasztott magyar kabinet tevékenységét.
Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója háromrészes elemzésének első része az elmúlt évtized hazai belügyekbe való külföldi beavatkozásait foglalja össze, 2010-től egészen a legutóbbi, „Pegasus” fedőnevű műveletig.
A teljes elemzés itt olvasható.