„Feladatunk életre váltani a jézusi tanítást”

– Szinte perceken belül kezdődik az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK). Mit lát itt, a világesemény küszöbén a magyar egyház és a világegyház legnagyobb kihívásának?

– Nem tennék különbséget a kettő között. Meg kell őrizni a tanítás tisztaságát, és ezt a mai kor embere számára érthető módon eljuttatni úgy, hogy mindenki azt érezze: ez hozzá is szól, hiszen Krisztus mindenkiért meghalt.

– Ez nagyobb akadályokba ütközik most, mint az elmúlt kétezer évben?

– Nagyon nehézzé teszi az evangelizációs munkát a „globális etika” – aminek veszélyeire még XVI. Benedek hívta fel a figyelmet – és a digitális világ térhódítása. A hívek létszáma csökken, a magukat valamilyen módon vallásosnak mondók száma ugyanakkor nő, ami azt is jelenti, hogy az emberek igénye a transzcendensre megmarad, de a hithez is fogyasztói szemlélettel közelítenek. Emellett óriási kihívás önmagában az, amit Ferenc pápa folyamatosan kér tőlünk, papoktól, de minden hívőtől is: közel lenni az emberekhez.

Tagadhatatlanul sok feladatot ad az intézmények fenntartása, ugyanakkor nem kérdőjelezhetjük meg ezek jelentőségét. Csak akkor tudunk mindenkire odafigyelni, ha jól éljük meg a jelen pillanatot, és nap mint nap életre tudjuk váltani az alábbi jézusi tanítást: „Amit egyet is tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.” Szintén a Szentatyára utalva sorolnám a kihívások közé azt, hogy magunkévá tudjuk tenni az általa kért szinodalitást, és ennek jegyében tudjuk folytatni a munkát minden szinten, legyen szó a plébániáról mint legkisebb szervezeti egységről egészen a püspöki szinódusig. Ez szemlélet- és magatartásváltást kér paptól és világitól egyaránt.

– Hogyan láttatná legszívesebben hazánk vallásos hitét a világnak?

– A magyar kereszténység ezer éve igen gazdag, de megpróbáltatásoktól nem mentes történelmét szívesen megmutatnám. Nagy formátumú elődeink voltak, akiknek hitére és tanúságtevő életére ma is támaszkodhatunk: papok, hívő nemes emberek, de egyszerű emberek is, akik igazi evangéliu­mi életet éltek és felelősen tettek környezetükért, gondoskodtak a szegényekről, tovább tudták adni a tanítást és akár életük odaadásával is hitelesítették a krisztusi tanítást. Csak néhány példa: Apor Vilmos vértanú püspökünk, Boldog Batthyány-Strattman László, Boldog Salkaházi Sára vértanú.

– Ha megyéspüspökként kellene választania valamit az egyházmegyéjéből, akkor mit mutatna meg?

– A Váci Egyházmegye is ezeréves történelemmel bír, ebből a jelen példáit mutatnám meg szívesen.

– Például?

– Elkötelezett, idős papjainkat, akik igazi szegletkövei egyházunknak; országosan is kiemelkedő régiós szinten szerveződő ifjú­ságpasztorációs hálózatunkat; egyedülálló kórházi lelkigondozói szolgálatunkat; kispapjaink közösségi szemléletű előkészítő évfolyamát, amellyel egy új papi generáció felnövekedését szeretnénk elősegíteni, hogy a huszonegyedik század kommunió egyházát jobban tudják szolgálni.

– Milyennek látja az egyházmegyéje vallásosságát?

– A Váci Egyházmegye nagy alapterületű és szociológiailag, vallásilag nagyon összetett, Balassagyarmattól egészen a Tisza középső folyásági terjed. A nógrádi palóc falvakban jelen van még a hagyományos népi vallásosság, ugyanakkor ezek a kisfalvak lassan, de biztosan elnéptelenednek. Nagyon magas a roma lakosság aránya, akik lelkipásztori szempontból is külön figyelmet igényelnek.

A budapesti agglomerációban viszont találkozhatunk a fiatal, tudatos értelmiségi réteggel, akik felnőtt megtérőként vagy hagyományos keresztény családból érkezve törekednek arra, hogy életüket a keresztény értékek szerint rendezzék be. Családot alapítanak, több gyermeket vállalnak, tudásukat és anyagi javaikat a közösség szolgálatára is fordítják.

– Egy évtized múlva milyennek szeretné látni?

– Egy evangéliumi egységközösséget szeretnék addigra az egyházmegyében megélni, úgy, hogy aki itt él, érezze a krisztusi szeretetet, és szeressen itt élni. Jó lenne, ha a kívülállók pedig azt mondanák, látva ezt, hogy jó lenne közétek tartozni! Ezt úgy tudom elképzelni, hogy a szolgálattevők, felszentelt papok, diakónusok, akolitusok, hitoktatók – ki-ki a maga karizmáját megélve és puzzle-ként összekapcsolódva – egymást kiegészítve testvéri közösséget alkotnak.

– Említette az előbb az egyházmegyén belüli társadalmi különbségeket. Mindennek nyilván van egy megnyilvánulása a nem hívő világ felé is. Hogyan látja: mi tematizálja ma a közbeszédben az egyházhoz, hithez, valláshoz való viszonyt?

– Az átlagpolgár elsősorban az intézményeken és a róluk szóló híreken keresztül találkozik az egyházzal: iskolákon és a nevelés-oktatási vagy éppen a szociális intézményeken keresztül. Ezek működtetése, fenntartása fontos téma, hiszen itt az egyház az államtól vállal át feladatokat, amelyhez finanszírozást is kap. Sajnos a karitatív szolgálat csak egy-egy krízishelyzet idején kerül előtérbe, miközben ez is mindennapi elkötelezettséget igénylő feladat. Az utóbbi időben egyre inkább fókuszba kerül a család, házasság, valamint a gyermekvédelem.

Nagyon örülök, hogy a Házasság Hete kiemelt szerepet kaphat a médiában is, és bízom benne, egyre több emberrel meg tudjuk értetni, hogy miért fontos ez az egész életre szóló szövetség férfi és nő között. Sajnos erősödnek azok a tendenciák, amelyek fellépnek a keresztény emberkép és erkölcsi tanítás ellen, megkérdőjelezik a természeti törvényeket, és az egyházra úgy tekintenek, mint az ember totális szabadságvágyának legnagyobb akadályára.

– Ön szerint mit jelent ma a politikum – mint közéletiség – az egyházban, és ez hogyan mutatkozik, mutatkozhat meg a NEK során?

– A liturgikus események mellett több, az egyház társadalmi szerepvállalását bemutató alkalom is lesz, elsőként említeném a Karitász által szervezett szeretetvendégséget a nulladik napon, amely nemcsak egy nagy központi rendezvényt jelent, hanem az egyes egyházmegyei karitászok is megszervezik saját területükön ugyanezt. Csak a Váci Egyházmegyében tizenkilenc helyszínen csaknem ezer embert látnak vendégül. Szombaton a Margitszigeten rendezik meg a Katolikus Társadalmi Napok programját, ahol az egyház társadalmi tanítása jegyében indított kezdeményezésekkel lehet ismerkedni a szociális, környezetvédelmi, azaz teremtésvédelmi területen vagy a cigánypasztorációban.

Emellett kiemelt figyelmet kell fordítani a családokra, hiszen ők a társadalom legalapvetőbb sejtjei. A NEK családi napján a családi életre nevelésben aktív közösségek mutatják be tevékenységüket és kínálják fel szolgálatukat az érdeklődőknek. Mindez kifejezi és rendkívül sokolda­lúan mutatja be, hogy a katolikus egyház élete nem korlátozódik a liturgikus alkalmakra. Minden korosztályú, életállapotú és érdeklődésű embernek tudunk választ adni saját személyes életével kapcsolatos kérdéseire, segítséget nyújtani neki és a közjót szolgálni, valamint a világban felmerülő aktuális problémákra reagálni.

– Személyesen, akár a saját hitélete felől nézve mit remél a NEK-től?

– Számomra örömteli várakozást jelent, hogy a NEK alatt megélhetem a püspöki testvériséget. A temesvári Pál József püspök atya és a Szatmárnémetiből érkező Schönberger Jenő püspök atya a vendégeim lesznek, együtt fogunk részt venni a programokon. Ezen túl a NEK találkozás is lesz a világegyház szereplőivel: püspökökkel, papokkal és világiakkal. Ez a kapcsolatépítés nagyon fontos. Az evangéliumi kapcsolatok által is vagyunk egyház, és ezen keresztül bízom benne, hogy jó példákat is kaphatunk, amelyek tapasztalatait hasznosítani tudjuk. Hiszem és remélem, hogy a Szentlélek indíttatásokat fog adni, és így tudunk formálódni.

– Mire számít, mi marad majd meg a magyar kereszténységben a kongresszus eseményeiből? Mire fognak emlékezni az emberek?

– A többség számára a nagy létszámú, látványos szentmisék és liturgikus alkalmak jelentik majd az elsődleges élményt. Különösen ha azok a média segítségével eljutnak többekhez. Természetesen ez sem lebecsülendő, hiszen komoly tanúságtételt jelent a világ előtt és egyben közösségi élményt a résztvevők számára, mint a magyar és a világegyház tagjai.

Hatalmas megtiszteltetés lesz a Szentatya jelenléte a zárómisén, ami egyedülálló az eucharisztikus kongresszusok történetében. Ferenc pápa homíliájában bizonyára lesznek számunkra útmutatások, mert hisszük, hogy amit mond az egyház földi vezetőjeként, az a Szentlélektől van, és arra nekünk figyelemmel kell lennünk.

– Az előkészítő évek programjaiból, gyakorlatából van olyan, amit szívesen megtartana és továbbvinne?

– Főleg az első két előkészítő évben látszott jól, hogy számos egyházközségben megerősödött az eucharisztikus tisztelet az előadásoknak, szemináriumoknak és szentségimádásoknak köszönhetően, utána a járvány teljesen átírta a hétköznapokat. Mindennél fontosabb lesz azonban az egyes emberek szívében megérlelődő Isten-választás, amely utána mint a vízbe dobott kő fog hullámokat vetni – ez nem látványosan fog megnyilatkozni, és nem is azonnal, de ha hisszük, hogy az eucharisztiában Jézus Krisztus valóságosan jelen van, és ezt a hetet vele töltjük, biztosak lehetünk benne, hogy az át fog formálni bennünket.