Egyetlen napra sem kellett leállnia a pandémia alatt hazánkban az oktatásnak

– Elkezdődött a vakáció, a tárca pedig megállapította: sikeres tanévet zártak. Mit tartanak a legjelentősebb sikernek?

– Erről a tanévről is elmondható, hogy a világjárvány ellenére egyetlen napra sem kellett leállnia az oktatásnak Magyarországon, szerintem ebben a helyzetben ez a legnagyobb siker. Eltérő munkarendre szükség volt a második és harmadik hullámban is, a középiskolásaink hosszabb időt töltöttek az online térben, illetve az általános iskolákat és az óvodákat március 8. és április 19. között át kellett állítani a digitális munkarendre, de akkor sem álltunk le.

Európában egyedülálló siker az is, hogy a magyar oltási programban tavasszal lehetővé tudtuk tenni a pedagógusok, sőt minden iskolai dolgozó soron kívüli oltását, és ma már ott tartunk, hogy a 16–18 év közöttiek nagy része be van oltva, sőt már a 12–15 évesek oltása is zajlik. Mindez azt jelenti, hogy a magyar iskolák jóval biztonságosabbak, és a nyár is sokkal szabadabb a diákok és a tanárok számára, mint sok más európai országban.

– Hogyan folyt az egyeztetés az iskolák, a tankerületek és az intézményfenntartó, illetve a minisztérium között?

– Szoros együttműködésben voltunk – a minisztérium, az Oktatási Hivatal, a Klebelsberg Központ, a tankerületek –, ha bárhol járványügyi intézkedésre volt szükség egy-egy megbetegedés miatt, azonnal lépni tudtunk. Működtettünk egy központi ügyeletet az Emmiben, ennek az óvodák, az egyházi és a magánintézmények közvetlenül jelentettek az augusztusban kiadott protokollnak megfelelően, a Klebelsberg Központ pedig a tankerületi iskolákból gyűjtötte össze az információkat.

Lényegében minden nap országos operatív törzsi döntések születtek az egyes intézményekben elrendelendő intézkedésekről. Október végétől az intézményvezetők a fertőzöttségi adatokat megkapták az EESZT-ből (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér – a szerk.), így azonnal értesültek a megbetegedésekről.

– Tehát jelentős különbség volt járványügyi szempontból a két tanév között.

– Ebben a tanévben már az első héten tíz iskolában volt szükség valamilyen intézkedésre, és amikor a harmadik hullám belendült, akkor az intézményrendszer negyedében kellett intézkedéseket hozni egy-egy osztályra, csoportra vonatkozóan. Fontos különbség volt ugyanis, hogy tavaly tavasszal a gyerekek körében megbetegedések alig fordultak elő.

– Előfordultak konfliktusok helyi szinten a bezárásokkal kapcsolatban?

– Folyamatosan jöttek az ellentétes igények: voltak, akik inkább aggódtak, és azt szerették volna, hogy azonnal mindent zárjunk be, és voltak, akik az ellenkezőjét kérték. Az elvi álláspontunk az volt, hogy egy teljes tanévet digitális munkarendben eltölteni nem lehet, ráadásul – bár a legtöbb településen előfordult fertőzés valamikor a járvány folyamán – szeptembertől decemberig a feladatellátási helyek harmadát nem érintette egyetlen megbetegedés sem.

Úgy gondoltuk, a prioritás a jelenléti oktatás, ahol pedig megjelenik a fertőzés, ott annak mértéke szerint osztályt, csoportot vagy az egész intézményt állítjuk át a digitális munkarendre. Nagyon flexibilis módszer volt ez, hogy ne zárjunk be szükségtelenül iskolákat.

A második és a harmadik hullám csúcsán aztán kellett általános intézkedéseket hozni, először a középiskolásoknál, tavasszal pedig az általános iskoláknál is, hiszen akkor a járvány fékezése volt a feladat, de a magyar diákok nemzetközi összehasonlításban is aránylag keveset töltöttek digitális munkarendben. Erre törekedtünk, hiszen miközben a digitális oktatást erőforrásként kezelte a kormányzat, abban sosem volt vita, hogy a jelenléti munkarend hatékonyabb.

– Van valamilyen központi terv, javaslat azok felzárkóztatására, akiknél lemaradást okozott a tantermen kívüli oktatás a két tanév alatt?

– Szerencsére az alsósoknál a tíz hónapból gyakorlatilag csupán öt hét rendszerszintű digitális munkarend volt ebben a tanévben, plusz az egyedi elrendelések. Június 29-ig a gyermekfelügyeletet minden iskolában az 1–8. évfolyamon meg kell szervezni. Külön jeleztük az intézményvezetőknek, hogy ahol vannak olyan gyerekek, akiknek erre szükségük van, felzárkóztatás szervezhető ebben a két hétben, akár kiscsoportos foglalkozásokkal.

Kíváncsi vagyok egyébként az idei évismétlési adatokra, ugyanis az előző tanévben nem nőtt, hanem negyven százalékkal csökkent a bukások száma. Persze ne legyenek illúzióink, a járványügyi helyzetre való tekintettel a pedagógusok valószínűleg kevésbé szigorúan értékeltek, de az már figyelemreméltó, hogy az érettségi eredmények sem romlottak tavaly. Szerencsére a magyar tanügyi szabályozás négyéves ciklusokra fogalmaz meg nevelési célokat, vagyis ha valami ebben a tanévben elmaradt, az akár ősszel is pótolható.

Ráadásul azt tapasztaltam tavaly ősszel, hogy az augusztusban kiadott intézkedési tervnek megfelelően az iskolák gyorsan haladtak a kötelező tartalmakkal, így a legtöbb helyen ennek rég a végére értek, az utolsó időszakban már lehetett lazítani, programokat szervezni, amire szükség is volt, hiszen a tanév közben leginkább a közösségi programok maradtak el.

– Slágertéma a baloldalon a tanárhiány. Mi a helyzet most?

– A pedagógusok statisztikai száma 2010 óta viszonylag stabilan 165–170 ezer, miközben a tanulók száma folyamatosan csökkent. A munkaerőpiac mozgásban van, az utóbbi években tendencia, hogy több az óraadó, a részmunkaidős és egy kicsivel kevesebb a teljes munkaidőben foglalkoztatott, aminek az a magyarázata, hogy 14 órára emeltük azt az óramennyiséget, amit óraadóként is el lehet látni. Megjegyzem, ebben a tanévben, miután a járvány a gazdaságot lefékezte, az elvándorlás rendszerszinten még csökkent is.

– Mi várható ezután? Hogyan mozdulhat a nyugdíjasok és a pályakezdők aránya a következő években?

– A nyugdíjba menetel 2023 után lesz nagyobb mértékű. Az elmúlt években jellemzően két-háromezer volt, miközben évente átlagosan hatezer hallgató szerez pedagógusképzésben oklevelet. Ez biztató lehet, azonban tudjuk, hogy a végzősök egyharmada később nem a szakterületén helyezkedik el, ami egyébként más diplomásoknál is így van, és nem csak Magyarországon.

Az óraadás amúgy nem ördögtől való, rugalmas megoldásokat tesz lehetővé, például kis iskolák esetében, ahol teljes állásban nem is lehet bizonyos szaktanárokat alkalmazni, mert nem tudnak nekik megfelelő számú órát adni, az illetők pedig nem akarnak átjárni más településre is tanítani, így adott esetben más munka mellett tanítanak tíz-tizennégy órát.

– Jó döntésnek bizonyult, hogy az írásbeli érettségiket megtartották, de ahogy most a járványügyi adatok kinéznek, akár a szóbelit is meg lehetett volna szervezni. Nem sajnálják, hogy elmaradtak a szóbeli vizsgák?

– Emlékezzünk vissza márciusra és áprilisra, amikor attól zengett a ház, hogy nem szabad megszervezni az érettségit, és mindennap egymásnak ellentmondó javaslatokat hallhattunk, hogy mit kellene tennünk. Aztán utólag látszik, hogy igazunk volt, a helyzet nem romlott az iskolák újranyitásától, nem következett be az Armageddon.

Április közepén a kormányzat részéről az az elvi döntés született, hogy ha tavaly veszélyhelyzeti érettségit szerveztünk egy, az ideinél enyhébb járványügyi helyzetben, akkor idén is kövessük a tavaly bevált eljárásrendet. Július közepére lesz meg a vizsgaeredmények elemzése, de az már siker, hogy a vizsgákat biztonságosan lebonyolítottuk, egyetlen olyan gócpontot sem azonosítottak ugyanis, amely az érettségi miatt alakult volna ki.

Emellett utólag azoknak is megadtuk a lehetőséget a pótlásra, akik bármilyen okból – jellemzően karantén miatt – nem tudtak részt venni az írásbeliken. A 112 ezer érettségiző közül csupán 359 fő esetén kerül sor írásbeli pótlásra, a többiek egységes körülmények között tudták megírni az érettségit, így nincs akadálya, hogy hagyományos módon történjen a felsőoktatási felvételi.