Szétfolyó napok és folytonos szorongás

Már tavaly év elejétől kaptunk olyan hívásokat, amelyek központi témája a koronavírus, illetve a járvánnyal kapcsolatos nehézségek, kérdések voltak – közölte lapunk érdeklődésére Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vezetője. Tavaly év végéig több mint félezer ilyen témájú konzultációt bonyolítottak le. E beszélgetésekre jellemző, hogy nem pusztán a vírus, a betegség jelenik meg a frusztráció tárgyaként, hanem ezzel párhuzamosan a korlátozó intézkedések és az a sok bizonytalanság, ami ezekkel együtt járt.

Tavaly tavasszal központi téma volt a digitális oktatás, valamint ennek kapcsán a szétfolyó napok, a motiváció hiánya, a barátoktól vagy a párkapcsolattól való kényszerű távolság. Majd jött az érettségiért aggódás s a kérdés, milyen lesz a nyár. A vakáció során a diákmunka lehetőségek hiánya a fiatalabbakat, a turizmus, vendéglátás visszaesése a huszonéves munkavállalókat érintette erősen. Ősszel a digitális oktatást a középiskolások lelkileg talán már felkészültebben fogadták, viszont a családtagokért való aggódás, a beteg hozzátartozók témája csak az év vége felé érkezett meg a vonalaikra.

A karantén a digitális térbe kényszerült, emellett magukba fordulásra, depresszióra hajlamos fiatalokra igen rossz hatással volt. Pont azok a lehetőségek vannak most – érthető módon – erősen korlátozva, amik segíthetnék az érzelmi fókuszú megküzdést, világított rá a szakember. A kimozdulás, a találkozások lehetősége nagyon fájón hiányzik azoknak a fiataloknak, akiket a társaság, a barátok vagy közös élmények tudnak kimozdítani egy rossz lelkiállapotból.

Mindemellett a sportolás, a szórakozás is nehezített vagy nem is lehetséges, a digitális tér pedig vákuum­-hatással rendelkezik. Az online játékokra, a céltalan böngészésbe, a felszínes kommunikációba nagyon bele lehet feledkezni, miközben nem biztos, hogy valódi sikerélményt ad, kapcsolatokat teremt. Ráadásul a magányos és instabil gyerekek a neten könnyen válhatnak rosszindulatú felnőttek áldozatává.

Ugyanakkor nem csak a digitális tér jelent nehézséget. Sok fiatal hangulatára hat negatívan a rosszabb anyagi helyzetbe került családok feszültsége. A családon belüli erőszakos cselekmények számáról szólva Csekeő Borbála közölte: az összezártság nem csak a feszültséget növeli, de a segítségkérést is megnehezíti. A vonalaik is kicsit elcsendesedtek tavaly március második felétől két-három hónapra, és mostanában is érezhető, hogy este 20 óra körül már mindenki otthon van, ezért nehezebben szánják rá magukat a fiatalok a telefonálásra.

Ezzel együtt decemberig már 355 esetben hívták az alapítványt kifejezetten családon belül zajló erőszak, bántalmazás miatt (ez a szám tavalyelőtt egész évben 371 volt).

A megoldás keresése sok esetben erősen nehezített volt 2020-ban.

A korábbi stratégiák, menekülőutak (kollégium, nagyszülőknél, barátnál, barátnőnél alvás) sokaknak nem volt járható.
A szülők közötti kapcsolati erőszak a gyerekeket és az otthon élő fiatalokat is érinti. Ha a bántalmazott szülő kér segítséget, az érzelmi támogatáson és közös gondolkozáson túl az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálathoz tudják irányítani. Ha akut a veszélyhelyzet, ez a szervezet képes a segítségre. Sajnos hozzájuk sokkal több megkeresés érkezik olyan esetben, amikor nem elég a beszélgetés, hanem menekülni kell. A hívásszámuk a tavaszi korlátozások után megkétszereződött, és hasonló emelkedésről számolt be a NaNe segélyvonala és más áldozatsegítők is, mint az Ökumenikus Segélyszervezet vagy a Fehér Gyűrű.

A Kék Vonalhoz befutó összes hívásszám némileg csökkent. Szomorú, vélekedett Csekeő Borbála, hogy éppen a kevésbé súlyos helyzetekről szóló beszélgetések maradoznak el, és így arányaiban több a krízishelyzet vagy a nagy szomorúság miatti hívás. Az este 20 órás országos kijárási tilalom is érezteti hatását. Nehezebb intim beszélgetést lefolytatni, ha mindenki otthon van. Korábban iskola utáni órákban gyakoribb volt, hogy a hazafelé tartó barátok, barátnők csoportosan, egymást bátorítva tesztelték a vonalat vagy tették fel a cikisnek gondolt kérdéseiket a szexről, a szerelemről és az élet egyéb nagy kérdéseiről.

Ellenben másfélszeresére nőtt a csetkonzultációk száma, hiszen csetelni akkor is lehet, ha nem vagyunk egyedül. Erre reagálva a Kék Vonalnál bővítették a csetszoba kapacitását, hogy egyszerre több gyerekkel is tudjanak online konzultálni. December közepe óta hosszabb ideig, már délután 14 órától várják a tavaly ősszel megújult honlapjukon a megkereséseket.
A koronavírusban megbetegedett rokonok, ismerősök miatt érzett aggodalom szintén tapasztalható a fiatalok körében. A Kék Vonal munkatársai olyan véleményekkel is találkoznak, amelyek elsősorban a tömegközlekedést használó, vagy éppen bulizó és kortársaikkal találkozó fiatalokat teszik felelőssé a vírus terjedéséért, ami szintén okozhat lelki terheket.

Azt hogy a járvány hatásaként nőtt-e az öngyilkossági kísérletek száma, Csekeő Borbála szerint egyelőre nehéz megmondani. Szerencsére a Kék Vonalnál nem tapasztalták, hogy több öngyilkossági gondolat és késztetés miatti megkeresésük lenne. Az ilyen kategóriájú hívások száma nagyjából az ezer beszélgetést közelítette meg, ami az előző évekkel megegyező mértékű.

Ami inkább aggasztó, az a segítséghez való hozzáférés korlátozottsága, vélekedett a szakember. A korábbi évekhez képest több olyan megkeresésük akad, ahol tizenévesek kifejezetten a pszichológiai segítségre nyitottan fordulnak hozzájuk, hogy segítsenek nekik utat találni a szakemberekhez. Nagyon nehéz ebben a helyzetben jó működési protokollokat kidolgozni, az eleve veszélyesen hosszú várólisták még hosszabbodnak és bizonytalanná válnak.

Vagyis nem könnyű az egyéni igényekre reagálni, nincsenek egységes jó megoldások. – Akadt olyan középiskolás telefonálónk, aki arra panaszkodott, hogy az iskolapszichológussal nem tud személyesen találkozni a digitális oktatás miatt, míg más azért neheztelt, mert a szakszolgálatban offline fogadnák, de ő inkább online lehetőséget keresne, mert fél a vírustól – sorolja Csekeő Borbála azokat a problémákat, amelyekkel az alapítványnál találkoztak.

Talán elsőre meglepő, de csökkennek a cyberbullyinggal (internetes zaklatás) kapcsolatos hívások. Tavalyelőtt több, kortárs csoportokat, kapcsolatokat érintő hívás érkezett a szervezethez, mint 2020-ban. Várhatnánk, hogy a digitális oktatással a zaklatások, bántalmazások is digitálissá válnak, de a Kék Vonal tapasztalatai szerint a cyberbullying-esetek 90 százaléka offline közösségekben indult kortársbántalmazás, aminek csak az egyik színtere az internet.

Ami napközben zajlik az iskolában, az folytatódik a virtuális térben, és sok online történésnek az ad értelmet, hogy másnap újra találkozik a csoport, és láthatóvá válik az áldozat szenvedése, lehet rajta nevetni, még egyet belerúgni. Több olyan gyerektől hallják, akinek az iskola nem örömforrást, hanem állandó stresszt jelentett (gyakran épp az osztálytársak miatt), hogy „az a jó ebben a tanévben, hogy kevesebbet kell a suliban lenni”.