Reményre buzdítanak az egyházi vezetők

A polgári évet záró hálaadó szentmisét mutatott be Erdő Péter bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban december 31-én. A főpásztor a szentmisén bevezető beszédében így fogalmazott: „Istenünk, hálát adunk a kegyelemért, hogy létezünk, hogy ajándékba kaptuk Tőled az életünket. Hálát adunk, hogy sokszor bátorságot adtál, hogy mosolyogjunk, kedvet, hogy reménykedjünk, erőt, hogy ellenálljunk a nehézségeknek és a csüggedésnek, és alázatot, hogy mindent meg tudjunk köszönni.”

Veres András győri püspök, újév napján ezt írta a Magyar Kuríron közzétett levelében: gyakran akkor döbbenünk rá a gondviselés jelenlétére az életünkben, amikor rövidebb vagy hosszabb idő után visszatekintünk a velünk történt eseményekre, mindez pedig erősíti a remény tudatát. Hangsúlyozta: „Tudatról kell beszélnünk, hiszen a remény nem pusztán érzés, hanem szemlélet- és gondolkodásmód.”

Fölidézte, a járvány miatt gyakran elhangzott, ez az év felejthető lesz, ezért arra buzdít, ne engedjünk ennek a gondolatnak. „Egyáltalán nem felejthető a mögöttünk hagyott esztendő – mondta, említve –, mekkora örömük volt azoknak a szülőknek, akiknek megszületett vágyott gyermekük, mennyien szereztek szakmát, diplomát, hányan találtak rá életük párjára, mondták ki az életre szóló igent.” A nehézségeket szerinte a maguk helyén kell kezelni, hiszen „nem szabad, hogy az ember boldogságát pusztán az anyagi dolgok és a siker vonatkozásában keressük”. Figyelmeztetett, akkor cselekszünk helyesen, ha eleget teszünk az isten- és az emberszeretetet parancsának, „különösen úgy, hogy az élet különböző színterein súlyos deficit mutatkozik a szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, az életvédelem, a tiszteletteljes közbeszéd, a szolidaritás, a segítségnyújtás vonatkozásában”. Könnyű lenne felismerni, hogy az evangéliumi értékrend nem csak a hívő emberek javát szolgálja – mutatott rá, hozzátéve: a szeretet épít, annak hiánya rombol. „Akkor élünk Isten gyermekei hez méltó módon, ha mindenütt, ahová a gondviselés vezet bennünket, ültetgetjük a remény magvait. Erre azonban csak akkor leszünk képesek, ha bennünk a remény élő valóság. Régi igazság: mindenki csak azt tudja adni, amije van.”

Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke újévi gondolataiban szintén a remény fontosságára hívta föl a figyelmet. „Csakis az Úr lehet reménységünk tárgya. Tavaly is Ő volt, idén is csak Ő lehet – hangsúlyozta, hozzátéve: – az ügyek intézése, a menedzselés, a munka láttatása mindent felemészt. Az egyház Jézus Krisztus teste, az evangélium követe ebben a világban, ezért soha nem torzulhat paragrafusos intézménnyé.”