A jó mozaikcsalád alappillére az előző kapcsolat teljes körű lezárása

– Az egyszülős lét anyagilag nehezebb, másfelől egyszerűbb, mert nem kell senkihez alkalmazkodnia a családnak. A mozaikcsaládok legnagyobb problémája – gondolom – éppen az új családtag(ok) érkezése. Jól látom?

– A mozaikcsaládokban mindig kardinális kérdés, hogy gazdaságilag miként alakuljon az élet, a felek hogyan osszák meg a terheket. Ugyanakkor nem gondolnám könnyebbnek a mozaikcsaládok életét az egyszülősöknél, és nem is jó mérlegre tenni a gazdasági vagy a pszichés-érzelmi tényezőt, hiszen jó esetben egy kapcsolatba nem azért lépünk be, mert az nekünk anyagilag jó lesz. Hangsúlyosabb az érzelmi együttható, ami persze járhat azzal, hogy a pénzügyi helyzete is könnyebb lesz az addig egyszülős családnak.

– Az nem jelenti a konfliktusok forrását, hogy megjelenik egy vagy több új ember valakinek az életében?

– Ha már mérleget akarunk vonni, az nem csupán annyiból áll, hogy alkalmazkodni kell a családtagoknak. A gyermekek olyan családban nőhetnek fel, ahol van anya- és apaszerepben lévő ember. Ha mindkét félnek van gyermeke, azok a hagyományos hasznok, amelyek egy nagycsalád előnyei lehetnek, ugyanúgy érvényesülhetnek a mozaikcsaládban is. Nem feltétlenül rossz a gyermek számára, ha alkalmazkodnia kell másokhoz, megtanulhatja, milyen együttműködni, milyen kivenni a részét a közös családi feladatokból, segíteni, támogatni egymást.

– Mi tartozik még az általános félelmek közé egy mozaikcsalád alapítása előtt?

– A szülők leginkább attól tartanak, hogy mit szól majd a gyermek az új társhoz. Van egy általános hiedelem, hogy a gyermek biztosan elutasító lesz az új partnerrel szemben. A gyermek azonban nem feltétlenül a partnert utasítja el mint személyt, hanem az zavarhatja, hogy érzi: a szülője szorong valamiért.

– Miért alakul ki a szorongás?

– Az alaphelyzet az szokott lenni, hogy a szülő megismerkedik valakivel, érzelmileg kötődni kezd hozzá, de eleinte nem meri elmondani a gyermekének, nem meri vállalni a párját, olykor titokban zajlik a kapcsolat. Aztán eljön a pillanat, amikor megkérdezi a gyermeket, hogy XY eljöhet-e vendégségbe, vagy azt mondja, „elmegyünk moziba, de ott lesz XY bácsi is, nem baj?” Ha ilyen kérdéseket teszünk fel a gyermeknek, ő azt fogja érezni, hogy a szülő bizonytalan. A gyermekek elutasító reakciója nagyon sokszor válasz erre a bizonytalanságra.

– Mi a helyes formula e kérdések helyett?

– Sokszor kérdezik a mozaikcsalád felé tartó egyszülősök, hogyan ismertessék össze az embereket. Javasoljuk, hogy az idegen felnőtt ne időrenddel állítson a családba és közölje, holnaptól itt fogok lakni. Előtte mindenképpen szervezzünk közös programokat, játszótér, kirándulás, mozi, ahol úgy találkozik a két család egymással, mint barátok, és nem kell azt mondani a gyermekeknek, hogy ő lesz az új apukátok/anyukátok. Ha egyre több ilyen ismerkedős, barátkozós programon vagyunk túl, már lehet egymás otthonában is találkozni. De a kérdés elejére visszatérve: nagyon fontos, hogy a programok szervezése során soha ne a gyermek döntsön. A szülők sok esetben sajnos hajlamosak átruházni a döntések felelősségét a gyermekekre, ami hatalmas teher a vállukon. Egy gyermeket nem szabad azzal nyomasztani, hogy az én párkapcsolatom hogyan alakul, vagy hogy párkapcsolati szinten milyen döntéseket hozok.

– A kisebbeket ezek szerint jobb kész tények elé állítani?

– Igen. Ez a probléma egyébként nem csak a mozaikcsaládokra jellemző. Azért fordulhat elő sok gyermeknél szorongásos tünet, mert a szülők túl sok dologban kérik ki a véleményüket, akár már egészen kis korban. A párkapcsolati kérdéseket a szülőknek kell rendezniük. Ha van két egyesülendő család, akkor ott a két szülőnek kell megbeszélnie, hogyan építik fel az egyesülés fokozatosságát, és az ő döntésüknek kell mérvadónak lenni. Ha a szülő ezt úgy tálalja a gyermeknek, hogy közben a kezét tördeli, a gyermek érezni fogja, hogy valami nem stimmel. A szülőnek kell egy belső biztonság, higgyen a kapcsolatban, hogy az jó, boldog lesz benne ő és a gyermeke is. A kommunikációnak és az érzelemnek egyaránt stabilnak kell lennie.

– Mennyire gyakori, hogy a korábbi társ beleszól az új kapcsolatba?

– Elég mindennapos. Az is sokszor előfordul, hogy hiába váltak el a felek, nem sikerült mindkettejüknek érzelmileg befejezni a kapcsolatot, elengedni a negatív érzelmeket, megbocsájtani a sérelmeket. A jó mozaik­család egyik alappillére, hogy az előző kapcsolatot minden tekintetben le kell zárni, nem „csak” elválni. Ez azért is fontos, mert kardinális információkat kell a feleknek egymással közölniük. Ilyen például, ha új társa lesz a korábbi házastársnak, netán össze is költöznek. Jó, ha ezt az információt nem a gyermektől tudja meg az extárs. De ha fennállnak még sérelmek, harag van a volt házastársak között, megpróbálják aláásni a mozaikcsalád működését.

– Milyen eszközökhöz folyamodnak ilyenkor?

– Sok szülő fél attól, hogy korábbi házastársa telebeszéli a gyermek fejét, aki majd megutálja az új párját. Ezt hívják elidegenítésnek. Én azt gondolom, kicsit bonyolultabb a helyzet annál, hogy az ex csúnyákat mond a mozaikcsaládról, ezzel önmagában nem lehet meggyűlöltetni a gyermekkel a családtagokat, ahhoz mindig kell az is, hogy a mozaikcsalád szülői hogyan reagálnak. Igyekszünk a szülőknek segíteni, hogy ha az exük az új társuk ellen hangolja a gyermeket, ne ingerülten, dühösen reagáljanak. Mert ha szidalmazzák volt párjukat, a gyermekben lesz egy önigazolás. Ha viszont arra fókuszálnak, hogy megmutassák a gyermeknek, miért jó neki velük élni egy családban, akkor a gyermek elfelejti, mit mondott neki a másik édesszülő, s legközelebb legyint a rosszindulatú megjegyzésekre. Az a fontos, amit a gyermek megél.

– Tételezzük fel, hogy ezek a borúfellegek elvonulnak, és kialakul a mozaikcsalád. Mi okozza az új családi közösségben a legtöbb feszültségforrást a szülők, a gyermekek, valamint a szülők és a gyermekek között?

– A mozaikcsaládokban sokkal több a lojalitáskonfliktus, mint egy hagyományos családban. A leggyakoribb, amikor a szülő hasad az új párja és a gyermeke között, ami szétfeszíti a kapcsolatot és mérgezi a légkört. Sokan esnek abba a hibába, hogy „nekem a gyermekem az első, neki adok meg mindent”.

– Egy szülő hogy tehetné a legjobbat másképp gyermekével?

– Az egyik alapelvünk, hogy segítsük megerősíteni a párkapcsolati szövetséget, mert
a mozaikcsaládok is a házastársi alrendszerre épülnek. Ha ott rendben van minden, stabil szövetség áll fenn a pár két tagja között, ha támogatják egymást, az a gyermekeknek is jót tesz. Elképzelhető, hogy a gyermek bizonyos helyzetekben konfrontálódni fog, de hosszú távon a belső biztonságát és nyugalmát az fogja megalapozni, ha van egy klasszikus családfelállás, amelyben a szülők szülőtársak, erős párkapcsolatban élnek, a gyermeki alrendszer pedig erre épül.

– Ha jól értem, a szülőnek nem kell választania a gyermek és az új társ között?

– Teljesen más szinten van a párom és más szinten a gyermekem, ezt kell megérteniük a szülőknek.

– Hány mozaikcsalád van ma Magyarországon?

– Nehéz statisztikai adatokkal szolgálni. A szám megbecsülése azért sem könnyű, mert először is meg kell határozni a mozaikcsalád definícióját, hiszen sokan még azok közül sem ismerik a szó jelentését, akik benne élnek. Az is mozaikcsalád, ha csak együtt élnek a felek, vagy csak az, ha már összeházasodtak? Ha mindkét korábbi házastárs új kapcsolatot kezd, közös gyermekeiket hányszor számoljuk? Kétszer? Akkor az hány mozaikcsalád? Ezért azt szoktuk mondani: egy hagyományos család elindul egy új úton, egyszülős családok lesznek, majd ezekből a családokból egy új pár és/vagy gyermek(ek) érkezésével alakul ki a mozaikcsalád. Itt lépünk be mi, a bizonytalanoknak elmagyarázzuk, mi a szó jelentéstartalma, továbbá megvilágítjuk, az a jó, ha az alrendszerek szülői és gyermeki szinteket alkotnak, és nem vér szerinti vagy nem vér szerinti szinteket. Egyébként Harcsa István és Monostori Judit néhány évvel ezelőtti tanulmányában rámutatott: 2016-ban a 24 éves vagy annál fiatalabb gyermeket nevelő háztartások huszonhárom százaléka mozaikcsalád volt.

– Akkor inkább úgy kérdezem, hogy az önök szervezete hány családdal tartja a kapcsolatot?

– Legalább kétszáz család kommunikál aktívan a közösségimédia-felületeinken, emellett ezres nagyságrendben követik az általunk közzétett információkat.

– Mekkora támogatásban részesül az alapítványuk és milyen forrásokból?

– A három évvel ezelőtti alapítástól egészen a közelmúltig csak saját forrásainkból finanszíroztuk a működést, a programjainkat.

– Mire lenne leginkább szüksége az alapítványuknak?

– Az egyik gondunk, hogy a mozaikcsalád fogalma még az egyetemi pszichológusi képzésben is alig szerepel, az óvónőknek, a pedagógusoknak, a szociális munkásoknak vagy a pszichológusoknak legtöbbször fogalmuk sincs a mozaikcsaládokról. Nagy segítséget jelentene, ha támogatást kaphatnánk ahhoz a családterápiás szolgáltatáshoz, amit mi tudunk nyújtani a mozaikcsaládoknak, illetve a szakemberek oktatásához. Egy másik probléma, hogy a mozaikcsaládok általában egyben nagycsaládok is, ám sokszor nem, vagy nehezen tudják bizonyítani nagycsaládi státuszukat.

– Az államhoz eljutott a híre a Mozaikcsalád Alapítványnak?

– Nyáron találkoztunk és egyeztettünk Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszterrel és Beneda Attila helyettes államtitkárral, pozitívan fogadták felvetéseinket, javaslatainkat, nyitottak voltak arra, hogy az államnak fontos nyitnia a mozaikcsaládok mint egy speciális családforma felé. Kikérték a véleményünket a családvédelmi akciótervvel kapcsolatban is. Mindez azért örömteli, mert ha egy egyszülős család egyszülős marad, az az országnak demográfiailag nem hoz növekedést. Ám egy mozaikcsaládban sokszor további gyermekek születnek.

– Ahhoz hogy ez minél gyakrabban bekövetkezhessen, lehet, hogy szükség volna egy olyan társkereső létrehozására, ami kifejezetten egyedülálló szülőknek szól, hogy megtalálják a párjukat.

– Az elképzeléseink között mindenképpen szerepel egy olyan online és személyes platform kialakítása, ahol az egyszülős családok, illetve az egyedülállók megismerkedhetnek. A tervek már készülnek. Az Egyszülős Központtal közös rendezvényeinken egyébként előfordult már, hogy egyszülős anyuka és apuka egymásra talált.