Belföld

„Csak hittel vállalhattunk be ekkora felelősséget”

Amerikai orvosprofesszorok is méltatták a magyar orvoscsapatot, amely egy évvel ezelőttválasztotta szét a fejüknél összenőtt bangladesi sziámi ikreket. Pataki Gergely és Csókay András szerint a siker kulcsa a hit és a tudomány egyensúlya volt

Közös ima a műtőben – ez jut eszébe először Csókay Andrásnak és Pataki Gergelynek a több éven át zajló műtétsorozatról, amelynek során sikeresen szétválasztották a fejüknél összenőtt bangladesi sziámi ikreket, Rabeyát és Rukayát. Egy évvel a szétválasztó beavatkozás után többek között arról kérdeztük a sebészeket, hogyan emlékeznek vissza a műtétekre, milyen szakmai visszajelzéseket kaptak, illetve hogyan érzik magukat a kislányok.

„Csak hittel vállalhattunk be ekkora felelősséget”
„Olyan tökéletes összhangban zajlott az egész, akár egy szimfónia. Csakis odaadó csapatmunkával lehetett megvalósítani”
Fotó: Cselekvés a Kiszolgáltatottaké

– A Surgery szakfolyóirat augusztusi számában közölte le azt a cikket, amelyben a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány orvoscsapata beszámolt a bangladesi ikerpár szétválasztásáról. Ez úgy tűnik, alátámasztja azokat a műtét sikerét követő szalagcímeket, amelyek egy új úttörő, kifejezetten magyar eljárást emlegettek.

Pataki Gergely: Az Operation Freedom névre keresztelt szétválasztó műtétsorozat teljes egészében magyar szervezésű, valamint számos orvostudományi innovációt foglal magában. Az alapítvány csapata az elmúlt két és fél év alatt több mint ötvenötezer munkaórát fektetett bele. Már a műtétsorozat első, 2018-ban elvégzett szakasza is az úttörő eljárások közé tartozik, amikor is a fő agyi szállítóérszakaszok szeparációja történt meg érpályán belüli, azaz endovaszkuláris technikával, Hudák István vezetésével Dakkában. Ennek a tudományos jelentősége, hogy nem nyílt agyműtéttel, hanem speciális katéteres eljárással, a combvéna felől megközelítve sikerült jelentősen lecsökkenteni a későbbi vérzési kockázatot. A második – immáron plasztikai sebészeti – szakasz Magyarországon zajlott a vezetésemmel. Ekkor egy különleges, magyar tervezésű szövettágító implantátumrendszert ültettünk be az ikrek fejbőre és fejük lágy részei alá, hogy ezek fél évig tartó folyamatos tágításával megfelelő mennyiségű és minőségű saját szövetet nyerhessünk a végső szétválasztás során keletkező kiterjedt seb fedésére. A több mint háromezer köbcentiméteres szövettágítás világújdonságnak számít ilyen kicsi gyermekeknél. Hegkezelésre kétféle módszert alkalmaztunk. Egyfelől sajátzsír-visszatöltést, amely a páciens saját – más testtájról nyert – zsírszöveteinek speciális feldolgozási eljárás utáni apránkénti visszafecskendezését jelenti a regenerálni kívánt területre. Másfelől pedig úgynevezett i-PRF terápiát alkalmaztunk az ikrek hegkezelésénél, amely egy minden kemikáliától és külső anyagtól mentes eljárás, egy korábbi módszer továbbfejlesztése.

– Ezután kerülhetett sor a szétválasztásra.

Csókay András: Igen, de fontos megjegyezni, hogy az endovaszkuláris lehetőség Jézus-imában született még 2017 novemberében, ahogy a többi négy technikai idegsebészeti innovatív ötlet is, háromszáz friss halotton elvégzett gyakorló műtét során. Tudtam, hogy legalább huszonnégy órás műtétre kell készülnöm váltott asszisztensekkel. A háromszáz gyakorló műtét során Jósvai Attila barátommal együtt készültünk fel arra az esetre, ha kiesnék, ő bárhol folytatni tudja. Könyörtelen „edzések” voltak ezek másfél évig hajnalonként a boncteremben. Égető Előd és Trencséni Bence nagyon jó asszisztensek voltak, Valálik István úgyszintén, aki a döntő pillanatokban még nagyon jó tanácsokat is adott. Próbababákon is huszonötször gyakoroltunk. Így mindezt az elhunyt magyar honfitársaimnak köszönhetem, és a Jézus-imának, amelyet a kisfiam halála óta mondok.

– Mennyire gyakori, hogy kelet-közép-európai térségből származó orvosok juthatnak szóhoz a Surgeryben?

P. G.: A Surgery a világ első számú sebészeti szaklapja, évente ezernél is több kézirat érkezik be. Rendkívül szigorú szempontok alapján választják ki, hogy melyek felelnek meg a szerkesztőségi elvárásoknak. Az előkészítésre és a megírásra fordítandó idő a nyelvi követelményekkel együtt eleve szűrőt jelent. Egyfelől azok az országok vannak előnyben, ahol gyakrabban alkalmaznak elsőként sebészeti innovációkat, másfelől pedig azok a kollégák, akiknek nem okoz problémát a szöveggondozás megoldása. Jó lenne, ha a magyar sebészek közül is minél többen élnének ezzel a lehetőséggel.

– A szakmából milyen visszajelzések érkeztek?

P. G.: Tavaly november végén például a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány orvoscsapata kapta a Magyar Orvosi Kamara Summum Bonum díját. A most megjelent tudományos cikket és a műtétsorozatban alkalmazott technikai újításokat két orvosprofesszor – Gregory Heuer a Philadelphiai Gyermekkórházból és Christopher Moir a Mayo Klinikáról – is méltatta.

– Tudunk a világból hasonló eseteket, ahol segíthet az orvoscsapat innovációja?

P. G.: Az alkalmazott plasztikai és idegsebészeti innovációink más sziámi ikrek szétválasztását is segíthetik. A bőrtágítás tervezése és speciális kivitelezése segíthet például égési sérült vagy daganatos betegek esetében. Az említett módszerekkel történő hegkezelés pedig komoly jelentőséggel bír a hegek minőségének, külalakjának javításában. Olyan regenerációs technikákról is beszélünk tehát, amelyek messze nem csak további, a fejüknél összenőtt sziámi ikrek szétválasztását segíthetik.

Cs. A.: Hudák István kollégám endovaszkuláris módszere a legnehezebb agyi érsebészeti műtétek, az agyi érdaganatok kezelé­sében hozott forradalmi változást. Világszerte óriási a megbecsülés iránta. Különleges volt még Muhari Papp Sándor Balázs festőművész, aki velünk tartott, és rajzokban jelenítette meg a további idegsebészeti innovációkat.

– Egy év távlatában máshogy emlékeznek vissza a több mint harmincórás szétválasztó műtétre? Van bármi, amit ma másként végeznének?

Cs. A.: Életem talán legnehezebb műtéte volt. Ez lehetetlen lett volna az idegsebészeti csapat említett tagjai és Czirják Enikő, Csenteri Margit és Mogyorósi Ibolya, a drága műtősnőink és Szabó Imre, Pejkó József műtős asszisztenseink nélkül. Elképesztő teljesítményt nyújtott a három anesztezio­lógusunk, Csapody Marcell, Ezer Erzsébet és Szenohradszki Katalin is: többször mentették meg újra és újra a gyermekek életét. Nagyon sok gúnyos kritikát kaptam a műtét után a milliós nagyságrendű háttérima szervezéséért. Az emiatt érzett haragommal viszont kizártam Jézust, hogy újabb csodákkal segítsen. Azt hiszem, ennek tudható be a harminchárom nappal későbbi bevérzés. Nagy tanulság ez a jövőre: ki kell bírni a keresztet. Ezt teljesen másképp csinálnám. Nem haragudnék. Nagyon bánom. De a bűnbánat meghozta az eredményét, a kegyelem visszajött. Tíz hónap után a kicsi elmosolyodott.

P. G.: Olyan tökéletes összhangban zajlott az egész, akár egy szimfónia. Csakis odaadó csapatmunkával lehetett ezt megvalósítani a fent említett kollégákon kívül Fekete Attila, Vancsó Péter és Kunos Csaba plasztikai sebész munkatársaim segítségével. Plasztikai sebészeti teamünket még Kalatovics Artúr, Petrovics András, Jancsó Máté, Lajtos Bence, Ungor András és bangladesi orvoskollégáink is erősítették. A hosszú hónapok tervezését, Czeibert Kálmán jóvoltából történő 3D-modellezését követően nagy öröm volt, hogy a problémamentesen sikerült magyarországi szövettágító fázisnak köszönhetően a gyermekek fejét a saját hajas fejbőrükkel tudtuk fedni a műtét végén. Nyilván van, amit másképp csinálhatnánk, tökéletesíthetnénk, de a történet így volt megírva.

– Ha visszagondolnak a műtétre, mi az, ami elsőként eszükbe jut?

Cs. A.: Szerintem mindkettőnknek a közös ima a műtőben.

P. G.: Igen, az ikrek szétválasztása csakis a tudomány és a hit egyensúlyán alapuló összefogással valósulhatott meg. Ekkora felelősséget csak hittel vállalhattunk be.

– Hogyan élték meg a műtét során fellépő komplikációkat?

Cs. A.: Nem titok, hogy nekem a szakmai felkészülés mellett a Jézus-imában kapott tudományos innovációk és az értünk imádkozók adnak erőt ugyanolyan súllyal. Ezek segítettek át a rettenetesen nehéz, idegőrlő műtéti helyzeteken.

– Hogy vannak a kislányok?

P. G.: Rabeya fejlődése a műtét utáni ötödik napon történt magához térése óta folyamatos. Mozgásfejlődését heti három alkalommal gyógytornász, a többi napokon a terapeuták által betanított, a szülők által végzett gyakorlatok biztosítják. Jelenleg önál­lóan jár, kézen fogva utánlépéssel lépcsőzik, ülő helyzetből képes felállni. Finommotorikája is sokat javult, rajzolgat, festeget, gyurmázik, mindkét kezét használva. Képeskönyvet nézeget és színez. Mentális képessége korának megfelelő, rövid és hosszú távú memóriája egyaránt jó. A csapat tagjait is felismeri, velük már ugyanolyan kedves, nyitott, huncut, mint magyarországi tartózkodásuk során volt. Az önellátási képessége is egyre jobb: megbízhatóan szobatiszta lett, cipőjét felhúzza, leveszi, biztatással mindkét kezét használja öltözködés közben. Önállóan eszik. A bangladesi kultúrában kézzel esznek, és szigorúan csak jobb kézzel, és mivel az agyi trauma a kislány jobb oldali motoros vezérlését érintette, nagy szó, hogy jobb kezével önállóan eszik.

– Ahogy utaltak már rá, Rukayánál sajnos nem ment minden ilyen könnyen.

P. G.: Rukaya a műtétet követő harmincharmadik napon agyvérzésen esett át. Ez az eltelt idő miatt nem tekinthető sebészi szövődménynek. Az orvoscsapat december elején utazott ki és végzett rajta csontpótló műtétet, ez sokat javított a kislány állapotán. Rendeződött a gyermek izomtónusa, így a mozgásterápia számára is hozzáférhetőbbé vált. Az ízületei jól kimozgathatók, segítséggel már fel tudjuk állítani. Speciális ültetőszékébe ültethetjük, puha darabos ételt már biztonságosan tud fogyasztani, persze még etetni kell. Egyre jobban érdeklődik a külvilág iránt, amelyből határozottan a hangok érdeklik a legjobban. Testvére jelenléte is jó hatással van rá, megnyugszik, ellazul, ha sírása miatt odajön hozzá. Láthatóan erős a kapocs a két ikerkislány között.

– Mikor találkoztak legutóbb velük?

P. G.: Legutóbb márciusban jártunk Bangladesben, azóta a járványhelyzet miatt nem tudtunk kimenni. Akkor Rabeyán egy sürgős műtétet kellett elvégeznem: a kislány homlokán a decemberben beültetett szövettágító implantátum miatt egy kiterjedt seb keletkezett, amelynek ellátásával egyidejűleg az implantátum és a környező szövetek rekonstrukciója is megtörtént. Remélhetőleg biztonsággal elvégezhető lesz Rabeya eredetileg 2020 nyarára tervezett koponyacsontpótlása, amelyet őszre halasztottunk.

– Jelenleg mik a reális célkitűzések a kislányok állapotát figyelembe véve?

Cs. A.: Rabeya a korának megfelelő fejlettségi szintet mutat. Rukaya állapota is folyamatosan javul a gondos rehabilitációnak köszönhetően, és bízunk a legjobbakban. A kisgyermekek agya sokkal inkább képes regenerálódni, ezt a csodálatos képességet hívjuk neuroplaszticitásnak, de Isten segítsége nélkül nem megy. Sokan imádkozunk teljes gyógyulásáért.

– Lehetséges, hogy egy napon már nem lesz szükségük orvosi kezelésekre?

P. G.: A koponyacsontpótlások után a gyerekek fejlődését, növekedését figyelembe véve kell megterveznünk a továbbiakat. Minden bizonnyal hosszú évekig tartó orvos-beteg kapcsolat lesz.

– Mik a terveik a következőkben?

Cs. A.: A gyerekek most októberi csontpótlásával lezárul számomra egy időre a bangladesi misszió. Négy-öt év múlva újra pótolni kell. Tovább folytatom a tíz, már sikeresen lezajlott nigériai idegsebészeti missziót a családi alapítványommal.

P. G.: Az Operation Freedom jelenleg az ikrek rekonstrukciós műtéteinél és a rehabi-litációnál tart, ennek további szervezése és kivitelezése sem kis feladat, de természetesen a bangladesi plasztikai-helyreállító és égési sebészeti misszióink is folytatódnak. Valahányszor kiutazunk az ikrekhez, mindig operálunk más rászoruló pácienseket is. Márciusban például harminckét fejlődési rendellenességgel született, valamint égési sérült pácienst – főként gyermekeket – sikerült megvizsgálni és felvenni a műtéti programba. Emellett 2002 óta tevékenykedünk a magyar egészségügyi ellátórendszer minőségének javítása érdekében is, és a járvány idején eddig harmincnyolc kórházi ágy biztosításával és egészségügyi önkéntesek szervezésével segítettük a megfertőződött betegek hazai ellátását.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom