Belföld
Századvég: A büntetés-végrehajtás támadása különösen aggályos
Mint írják, a büntetés-végrehajtási szervek támadása a szóban forgó Soros-szervezet részéről különösen aggályos, ugyanis a BvOP belső dokumentumai – amelyek nyilvánosságra hozatalát követelik – az érintettek nevét, személyes adatait tartalmazhatják. Az említett (és egyes Soros-szervezetek részéről időnként nagyon is tudatosan targetált) állami szerveknek pedig kötelessége, hogy a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelő adatvédelmi nyilvántartást vezessenek az általuk kezelt személyes adatokról, valamint az általuk kiadott belső szabályozó eszközökről. Ezen felül a közérdekű adatigénylés – mint jogi eszköz – minden ellenkező állítással ellentétben ma is rendelkezésre áll, a büntetés-végrehajtási szervek az elutasított közérdekű adatigénylésekről, valamint azok indokairól pedig ugyancsak nyilvántartást vezetnek.
Kiemelik, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a büntetés-végrehajtási országos parancsnokság illetékesei nemcsak közreműködnek, illetve segítséget nyújtanak az adatkezeléssel összefüggő döntések meghozatalában, hanem kötelességük az érintettek (tehát mind az adatigénylők, mind a fogvatartottak) jogainak biztosítása is.
A BvOP ennek megfelelően nem adhat ki a nyilvánosság részére olyan adatokat, amelyek a döntés meghozatalát megalapozó adatnak minősülnek, ezen felül a szakutasítások, fegyelmi határozatok kiadása a börtönök belső rendjét és működését is veszélyeztetheti – összegzik.
Az elemzés szerint mindezek tükrében megállapítható, hogy a BvOP-nek nem pusztán joga, hanem kötelessége is, hogy – az érintettek jogait szem előtt tartó szakmai mérlegelést követően – maga adjon ki állásfoglalást az adatok nyilvánossága és megismerhetősége tárgyában.
Hozzáteszik, fontos kihangsúlyozni továbbá, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jog nem tekinthető korlátokat nem ismerő jogosultságnak. A magyar Alkotmánybíróság ismert gyakorlata alapján nem minden, az adott szakmai döntés megalapozását szolgáló adat, illetve belső dokumentum olyan, amelynek nyilvánosságra hozása szükséges volna: bizonyos esetekben a közfeladatot ellátók munkavégzésének védelme elsőbbséget élvez az információszabadsággal szemben (lásd 34/1994 (VI.24.) AB határozat).
Összegezve kijelenthető, hogy az Alaptörvény szerinti, a nyilvánosságot és átláthatóságot főszabályként megfogalmazó alapelvtől számos esetben el lehet (sőt el is kell) tekintenie az érintett jogalkalmazó szerveknek. A nyilvánosságban most vádaskodó NGO említett követelései nem pusztán az alapvető adatvédelmi irányelvekkel mennek szembe, hanem egy tudatos börtönbiznisz folytatását is jelentenék – hívják fel a figyelmet.
Kiemelik, a rendszerből kikerülő személyes információk (pl. nevek) felhasználásával megnyílna az út ahhoz, hogy az érdekelt NGO-k újabb potenciális börtönlakó ügyfeleket kutathassanak fel, hogy aztán – eszközként felhasználva őket – a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folytathassák a Soros-féle perbizniszt Magyarország ellen.
Mint írják, az elmúlt hónapokban a szabad, Sorostól független magyar médianyilvánosságban széleskörűen ismertté vált, hogy az elmúlt években a magyar állammal szemben, Strasbourgban a börtönzsúfoltság miatt megítélt kártalanítások eljárásaihoz kapcsolódóan 2017–2019 között összesen közel kilenc milliárd forintot fizetett ki a magyar Igazságügyi Minisztérium. Ebből az összes kifizetés több mint 60 százaléka ügyvédi számlákra érkezett.
Nem állítható bizonyosan, de nem is kizárható, hogy a börtönkártalanítási ügyek sikerén vérszemet kapott „jogvédő” hálózat egy része most a bv-adatbiznisz felpörgetésével, akár Alaptörvényünk szellemével és betűjével (de az elmúlt évek uniós szintű adatvédelmi törekvéseivel is) szembemenő módon csinálna magának jó üzletet az újabb perek sorát megkönnyítő ügyfél-adatlisták felhasználásával.
