Autó-motor
A 300 lovas MINI
Teszt: MINI Countryman JCW ALL4
Idén megjött az új MINI Countryman. Tényleg zsír új, óriási változáson ment keresztül a dizájn. Elsőre meg is lepett, mert ez még jobban elszakad a jellegzetes MINI-formatervtől, mint az elődje. Az sem volt már teljesen MINI-arcú, de ez még annyira sem.
Ráadásul jó ideig eltartott, hogy végre ne asszociáljak egy másik, itthon igen népszerű modellre, mindahányszor az elejét megpillantom. Nem én vagyok az egyetlen, aki hasonlóságot lát a japán márka terméke és az új Countryman között.
De olyan ez is, mint például a nagy BMW-vesék, amelyektől eleinte idegenkedik az ember, aztán idővel – ráadásul meglepően hamar – elmúlik az érzés. Másképp fogalmazva: megszokjuk. Én már meg is szoktam, hogy így néz ki az új MINI Countryman. És milyen jól néz ki!
Különösen a legvadabb kivitelben, amely továbbra is a John Cooper Works nevet viseli. Ilyen volt a tesztautónk is. De nem az a legjobb, hogy dögösebben néz ki, mint a többi, hanem az, hogy jóval erősebb is! Kétliteres, benzines turbómotorja kereken 300 lóerőt és 400 Nm-t tud.
Az erő hétfokozatú, villámgyors, duplakuplungos automata váltón keresztül jut el a kerekekhez. Mind a négyhez, mert a JCW – természetesen – összkerékhajtással jön (All4). A hajtáslánc profi, az autó pedig immár egész nagyra nőtt, így viszont már a tömege sem csekély, pontosan 1,735 tonna. A tekintélyes erő azonban még így is piszkosul jól mozgatja a Countryman JCW-t, a 0–100-as sprintet röpke 5,4 másodperc alatt futja, és 250 a vége. A hangja is jó, és menetmódtól függően változik is. Értelemszerűen minél sportosabb a kiválasztott mód, annál morcosabban morog a gépezet.
Illetve a motor nem, sőt, ezúttal a kipufogó sem. Ehelyett a hangszórókból áradó műhang változik, amely szintetikussága ellenére egész jó – persze a motor valódi hangjával keverve. Érdekesség, hogy itt a kipufogó durrogását is csak a hangszórókból imitálják, és persze csak belülre. Így elérték azt, hogy nem zaklatjuk vele a környezetünkben lévő embereket, miközben a vezetőnek megadja az élményt. Már akinek ez élményt jelent. Akinek nem, az egyszerűen kikapcsolja – pontosabban, nem kapcsolja be.
A műhangos megoldás megosztja a közönséget, mindenesetre nekem így is tetszik a MINI Countryman JCW. A hangja összességében egy kicsit mű, de a vezetési élmény így is sokkal több, mint hétköznapi. Az ütős gyorsulás mellé stabil futómű is jár, bár értelemszerűen a feszes hangolás némileg a rugózási komfort rovására megy. Ez a változat nem olyan kényelmes, mint egy „lakossági” kivitel, cserébe úgy lehet fűzni ívről ívre, mint a „kicsi” MINI-ket. A kormány közvetlen, és nagyon vaskos darab.
Gokartmenetmódba kapcsolva a rásegítés is a háttérbe húzódik, ilyenkor nagyobb erő kell a forgatásához, amely nagyban hozzájárul a sportosabb vezetési élményhez. Visszajelzésből viszont ilyenkor sem ad többet, tehát nem sokat tudunk az úttest és a kerekek között zajló kölcsönhatásokról. Pedig úgy lenne igazán gokartos… Az viszont mosolyt csal az arcomra, hogy nagyobb gázra kicsit táncol a kormány. Még akkor is, ha egy profi összkerékhajtástól nem szeretjük az ilyesmit.
Gyanús, hogy szándékosan hangolták így, hogy még egy kis virgonckodást vigyenek a JCW viselkedésébe. Az All4-rendszer elég profi, széles skálán tudja tologatni a hajtáselosztást, bizonyos helyzetben például akár száz százalék is mehet hátra, és nyomatékvektorozást is tud. Így a kanyarokból való kigyorsítás is igen impresszív a Countryman JCW-vel.
Az utastér továbbra is különleges, ahogy azt a MINI-ktől megszokhattuk, de ezúttal egy kicsit másképp. Mert bár továbbra is vannak izgalmas részletek, de több a BMW-kből ismerős alkotóelem, mint korábban. A kör alakú középső „műszert” viszont csúcsra járatták! Immár semmi analóg nincs rajta, hanem az egész egy nagy, 24 centi átmérőjű (Samsung) érintőkijelző.
A teljes kijelző grafikája megváltoztatható, számos verzió van, mind más stílussal, színvilággal és más tartalommal. Ötletes megoldások, gyönyörű grafika, fordulatszámra, a hangerő vagy a hőmérséklet állítására reagáló vizuális effektek – nagyon látványos az egész. Természetesen Apple CarPlay is van, amely vezeték nélkül csatlakoztatható.
A kormány mögötti kis órácskának már csak a hűlt helye van – meg néhány kósza kontrollámpa. Van viszont remek head-up display (hud – szem elé vetített kijelző), a korábbiakhoz hasonlóan gazdag tartalommal és egyedi MINI-dizájnnal. Sőt, menetmódtól függően ennek is változik a színvilága. A parkolást segítő kamerarendszer 3D-s képe is profi munka, ugyanaz a rendszer, mint a BMW-kben.
Nagy kár, hogy eltűnt a régi, jellegzetes MINI-billenőkapcsolók sora. Csak kettő maradt helyettük, az egyik az automata váltó irányválasztója, a másik a vezetési mód kapcsolója. A többi funkciót immár a menüből kell kikotornunk. Mennyivel egyszerűbb lenne a jól megszokott helyre nyúlni a műszerfalon, miközben még a tekintetünket is az úton tarthatnánk. Ráadásul a programozható, gyors elérésű érintős/nyomós gombok is eltűntek, így még csak arra sincs esélyünk, hogy a leggyakrabban használt funkciókat kitelepítsük az 1., 2., 3. helyekre. Ejnye, ejnye…
Az ülések kényelmesek és jó tartásúak egyszerre. A helykínálat bőséges, mára igen nagyra nőtt a MINI Countryman, nagyobb az utastere, mint egy X1-es BMW-nek. A csomagtér is jó nagy, több mint 500 literes térfogattal várja a csomagokat, ráadásul a 13 centis sínen tologatható hátsó üléseknek köszönhetően támladöntés nélkül is bővíthető. Utóbbi egyébként 40:20:40 arányban hajtható végre.
A tárolórekeszek elég öblösek, itt is van MINI-s megoldás, a kicsi szövetfogantyú a fedeles tárolón. De ennél érdekesebb, hogy a kormány harmadik (függőleges) küllője is szövetből készült – reméljük, nem kezdi majd ki az idő vasfoga. A műszerfalat is szövet borítja, és hátulról dereng át rajta a hangulatvilágítás. Cuki a klasszikus slusszkulcs módjára elforduló motorindító, de kár, hogy a távirányító immár nem az a kulcs formájú, egyedi darab, amely korábban volt, hanem csak olyan semmilyen.
Az autó tehát méretes, a motor pedig erős, de így már az étvágya is felnőttes a nagy legénynek. Átlagban simán felszippant tíz litert, sokat hajkurászva egy-két literrel többet is, de szerencsére a tankja nem a manapság szokásos, negyven-egynéhány literes, hanem 54. Abból azért futja egy normális utazásra, főleg úgy, hogy olyankor nem iszákos. Autópályán nyolc liter körül is elvan, ha beállunk a konstans 130-ra.
Ilyenkor nyugalmas a Countryman, de duci formája nem tesz jót a szélzajnak. De ahogy nagyanyáinktól tudjuk, nincs zajos autó, csak gyenge hifi, és ennek jó a hifije. A Harman Kardon-rendszer nagyon szépen szól, alacsony hangerőn is jól részletezett a hangképe. A vezetéssegédek ügyesen vigyáznak a biztonságunkra, van adaptív tempomat, sávtartó, holttérfigyelő, fáradtságra figyelmeztető és táblafelismerő. Na meg az előírásnak megfelelően a sebességhatár túllépésekor kellően idegesítő hangjelzés is zaklat, de szerencsére ez nem csak a menü mélyéből iktatható ki, hanem van egy hot-key is.
Teszt és fotó: BG, SportVerda
