Autó-motor
Hiányozni fog
Teszt: Mazda6 Sportkombi
Nem tartozunk a többséghez, de vagyunk még elegen, akiknek kedves az autópiacnak eme szeglete. Ahol normális, hagyományos felépítésű autókat gyártanak, és nem a divathajhászás az elsődleges szempont. Lehet ezt jól is csinálni, sőt… Ha elragadó dizájnra, jó arányokra, eleganciára, egyediségre, komolyságra és sportos vezetési élményre vágyunk, akkor jobb is, ha ezeket nem a magas, billegős, elhízott SUV-ok között keressük. Hanem például egy Mazda6-osban, és a legjobb, ha abból is rögtön a kombiba ülünk be! De minél hamarabb, mert épp befejezni készül 10 éves pályafutását ez az elragadó modell.
Százszor elmondtam már, de mondom újra: ennél harmonikusabb autó kevés van a földkerekségen. Látványra, kényelemre, vezetési élményre egyaránt igaz ez, és az 522 literes csomagtartó is megkönnyíti az életet. Egy 20th Anniversary különkiadáson kívül ezúttal sem mutat semmi újat a 6-os Mazda, szimplán csak hozza azt, amire számítunk tőle. De azt kitűnően! A hajtásláncában sem hemzsegnek a legmodernebb technológiák, de persze nem is ócska. Csak az van, hogy a Mazda tervezőmérnökei sosem feküdtek fel a downsizing mindent elsöprő hullámára, sőt, most kezdtek csak igazán nagy motorokat gyártani.
Az eszement turbósdiban sem hisznek annyira, mint mások. Ehelyett maradtak a megbízható, kiszámítható műszaki tartalomnál. Ennek megfelelően a 6-os elejében is egy olyan motor dolgozik, amilyet máshol már csak elvétve találunk: 2,5 literes, négyhengeres, szívó benzines. 192 lóerős teljesítmény, 258 Nm-es forgatónyomaték van benne. Tehát semmi extra, szimplán csak elég ahhoz, hogy lendületesen mozgassa a méretes, de nem túlsúlyos (1,5 tonnás) autót.
A hajtáslánc további elemeiben sincs nagy varázslat, a váltó automata, de nem dupla kuplungos, hanem hagyományos, bolygóműves. Abból sem a legfrissebb technológia, és nem is valami sokfokozatú, hanem csak hat, de ügyesebb, mint jó néhány friss fejlesztésű díszpéldány.
A 8,1 másodperces gyorsulási adat bőven benne van még a manapság elvárható tartományban. Persze nem a pincéből húz, nem a nagy nyomatékából él a motor, hanem pörgetni kell, hogy rendesen megmozduljon. A fordulatszámmal lineárisan növekszik az ereje, és ez pont jól is passzol a sportossághoz.
A fogyasztása sem vészes, sőt, lakott területen kívül inkább jónak mondanám. Rengeteget autópályáztunk vele, de persze került a mixbe némi városi forgalom is, bár tényleg minimális, illetve ugyanannyi országúti andalgás – összesen kb. 10-12 százalék. Így lett kereken 8 liter az átlag. Országúton elvan 6-6,5 literrel, de városi forgalomban elég szomjas, ott simán legurít 10 litert.
Vezetni nagyon jó a Mazda6-ost! Mert tökéletes pozíciót lehet kialakítani a vezetőülésben. Mert precízen működnek a kezelőszervek. Mert közvetlen és beszédes a kormány. Mert pengeéles a gázreakció. Mert fordulaton szépen muzsikál a motor – és olyankor már húz is rendesen. A futómű támogatja a sportos kanyarvételeket, ugyanakkor nem bánik mostohán az utasokkal. Más szavakkal: a 6-os Mazda nagyon stabil, és jó rugózási komfortot biztosít. Az első ülések rendkívül kényelmesek, 500 km után is frissen szálltam ki az autóból. Hátul is kellemes a támlák dőlésszöge, és pont elegendő a formázottságuk. Ennél kagylósabb kialakítás már rontana a komforton.
Fűthetők is, akárcsak az első ülések, melyek emellett szellőztethetők is, továbbá a kormány is fűthető. A kárpitozás lenyűgöző, nappabőrből és leganu szövetből készült, és a műszerfalra is került belőle. Gyönyörű látványt nyújt, puha a tapintása és kellemes az illata. Szép a klímakezelő panel, ami igazi ínyencség, hiszen manapság már annak is örülni kell, ha egyáltalán van ilyen az autóban – nem pedig csak egy idióta klímamenü valahol az érintőkijelzőn.
Ez a képernyő egyébként a 6-os Mazdában már egyértelműen öregecske. Kicsi, a felbontása és a grafikája múltidéző, de funkcióját illetően még mindig tökéletes. És van rajta CarPlay, ráadásul vezeték nélkül! A váltó mögötti, iDrive szerű kezelőszervvel könnyedén is tudunk barangolni a menükben. Sokkal jobb így, mint állandóan nyújtózkodni és ujjal bökdösni. A kormány mögötti műszeregyüttesen is érezni a kort, de tulajdonképpen nincs vele probléma. Talán csak annyi, hogy nem ártana több adat a fedélzeti számítógépbe.
Végül lássuk, hogy mit tartalmaz a jubileumi kiadás (20th Anniversary)! Az már említett kárpitozáson kívül van itt egy Ródium fehér szín, vannak 19 colos, selyemfénnyel csillogó felnik és dombornyomott jubileumi logók a fejtámlákban. De ezeken kívül a jubileumi csomag adja még azt a rengeteg mindent is, amit az egyébként legmagasabb, Takumi vagy Homura felszereltségi szint.
teszt és fotó: BG, SportVerda
