Ajánló

Kamaratárlaton látható Renoir remekműve

A Szépművészeti Múzeum új szerzeménye az 1907-es Nemzeti Szalonon már járt Budapesten – Gauguin és Cézanne képei mellett állították ki a Fekvő női aktot

Mától látogatható az a kamaratárlat a Szépművészeti Múzeumban, amelyen bemutatják a közönségnek Pierre-Auguste Renoir Fekvő női aktját. Az impresszionista festő egyik legkedvesebb modelljéről, Gabrielle-ről készült képet a közelmúltban a kormány támogatásának köszönhetően tudta megvásárolni az intézmény. Ez idén már a második jelentős gyűjteménygyarapítás.

Kamaratárlaton látható Renoir remekműve
Kovács Zsófia művészettörténész elmondta, Renoir összesen három változatban festette meg a képet
Fotó: Ficsor Márton

Baán László főigazgató és Kovács Zsófia művészettörténész mutatta be tegnap a budapesti Szépművészeti Múzeumban az intézmény új szerzeményét, Renoir Fekvő női aktját és a köré tervezett kamaratárlatot, amely mától látható. Baán elmondta: 2019 elején az elmúlt száz év legmagasabb árú vásárlásaként tudták megszerezni a magyar állam támogatásával Anthonis Van Dyck művét (Stuart Mária Henrietta-portréját), a rekord azonban hamar megdőlt, hiszen a kormányzat segítségével most a Szépművészeti Múzeum impresszionista gyűjteménye is igazi remekművel gyarapodhatott. Az intézmény 12,3 millió dollárért, azaz három és fél milliárd forintért szerezte meg a Renoir-képet, így a műalkotás a legjelentősebb egyedi értékű szerzeményezés a múzeum történetében az elmúlt száz évben.

A festmény nem először „jár” Magyarországon: az 1903-ban festett aktot 1907-ben a budapesti Nemzeti Szalonon már bemutatták, de akkor a múzeum, noha több impresszionista művet vett, ezt nem tudta megvásárolni. Renoir a képet az 1905-ös párizsi Őszi Szalonon állította ki először. Az említett, pesti kiállítás után számos híres műgyűjtemény része volt Európában és Amerikában, birtokolta mások mellett Maximilian von Goldschmidt-Rothschild bankár is.

Pierre-Auguste Renoir hosszú utat tett meg, míg ünnepelt festő lett: 1841-ben, szegény családban született Limoges-ban. Apja kisvártatva úgy döntött, hogy családjával Párizsba költözik, mivel anyagi helyzetük azonban ott sem javult, a későbbi festőnek tizenhárom évesen már egy porcelánfestő műhelyben kellett dolgoznia. Amikor onnan elbocsátották, legyezők festéséből élt, majd pár évnyi kuporgatás után tudott beiratkozni az École des Beaux Arts-ba, ahol Charles Gleyre óráit látogatta. Daubigny és Courbet, Tiziano, Ingres és Veronese is erősen hatott rá, saját festésmódja azonban korán kialakult. Egy legenda szerint, amikor a mestere a szemére vetette, hogy csak szórakozásból fest, azt válaszolta: „természetesen, ha nem szórakoztatna, soha nem festenék”. Az 1874-es impresszionista tárlaton a Páholy című képpel vett részt, öt évvel később azonban már a hivatalos Szalonon állított ki, és távolodni kezdett a klasszikus impresszionista technikától, amelytől olaszországi útja után még messzebb került. Hatalmas hatással volt rá spanyol útja és az ott megismert Velázquez – aki korábban Manet-t is elbűvölte. Az 1893 utáni, a szakirodalomban sokszor „gyöngyházfényű képek” időszakának nevezett korszakban pedig nemcsak festői nyelve, de témái is megváltoztak: a családi jelenetek mellett az aktok jó része is ekkor keletkezett. A festőnek feleségén kívül a most Budapestre került képen szereplő Gabrielle is rendszeres modellje volt. A Fekvő női akthoz sokáig ragaszkodott, kiállításra is csak akkor engedte, amikor már megfestette a kép másik két változatát – mondta Kovács Zsófia, hozzátéve, hogy az első párizsi kiállítás alkalmával a kritika nagyon kedvezően fogadta a képet, amelyen a Renoir családnál nevelőnőként is alkalmazott Gabrielle Renard, feleségének unokatestvére látható. A nő a későbbi filmrendező, Jean Renoir pótanyja volt. A budapesti változat az első, az ezt követő aktot a párizsi Musée d’Orsay és a Musée de l’Orangerie őrzi, az egyik későbbi képen egyébként a pesti változattól eltérően egy szőke modell szerepel.
Renoir 1919-ben hunyt el Cagnes-ban, hosszú, súlyos betegség után: élete végén reumája annyira elhatalmasodott, hogy már csak úgy tudott dolgozni, ha az ecsetet a kezéhez kötözte. A kép köré szervezett kamaratárlat, amelyen még egy portréja szerepel, a halála százéves évfordulója miatt jubileumi kiállításnak is felfogható. A falakon néhány olyan vászon is látható, amely a 20. század első felében került a Szépművészeti Múzeumba. Például Hatvany Ferenc 1917-es ajándéka, Cézanne A tálalója és Pierre Puvis de Chavannes egy festménye is, utóbbi Kohner Adolf halála után, 1930-ban került a múzeumba, míg a másik kiállított Renoir, a Fiatal nő mellképe 1945-ben a Herzog-gyűjteményből érkezett vétel útján. A többi festményt, köztük Paul Gauguin egy korai téli tájképét az említett 1907-es Nemzeti Szalonban megrendezett tárlat után vette az intézmény. Ahogy arra Baán László is felhívta a figyelmet, a korban ez szokatlan volt: az impresszionistákat a világban később kezdték vásárolni a nagyobb közgyűjtemények. Ráadásul a magyar közönség nem is az 1907-es, hanem az 1903-as Tavaszi Nemzetközi kiállításon találkozhatott először az irányzattal a Műcsarnokban – akkor hetvenegy képet állítottak ki, köztük Renoirtól A páholyt is. Az 1907-es Nemzeti Szalonon már tizenegy Renoir szerepelt, köztük a Fekvő női akt, amely száztizenkét év elteltével került vissza a magyar fővárosba – immár örökre. Az intézmény az akton és a fent említett női arcmáson kívül még tíz rajzot, két akvarellt és tizenkét sokszorosított grafikát is őriz a művésztől.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom