Méhek gyilkoltak lovakat

Üres lószállítók sorakoztak Iván egyik takaros utcáján szinte végig szombaton délben. Lovas barátok, ismerősök érkeztek az ország minden részéből, sőt Ausztriából is Pócza Alberthoz, hogy döbbenten osztozzanak a család fájdalmában három lovuk elvesztése és a többiek miatt érzett aggodalmukban. Csaknem három hete a szomszédságban lévő méhek megtámadták a békésen legelésző lovakat a karámban, s hárman nem élték túl a támadást, a faluban tragédiaként emlegetik az esetet.

A lovasok megrendülten tárgyalták a történteket, megnézték a helyszínt, a körülményeket, próbálták felfogni a felfoghatatlant, s hálát adtak azért, hogy Albert, akit aznap este életveszélyes állapotban láttak el az ügyeleten, köztük lehet. A látogatók eddig nem hallottak ilyen atrocitásról, méhtámadásról. Egyiküknek sem volt tapasztalata e téren, de mindenki belegondolt abba, milyen fájdalmas lenne, ha ez vele történne meg, így mélyen át tudták érezni a család fájdalmát.

A fiatal gazda azóta nem tud megnyugodni, hiszen a több mint száz méhcsalád ugyanott van most is. A méhek ezerfelé járnak az akácvirágra, aztán majd pár hónap múlva a közelben elterülő napraforgótáblákról fognak gyűjteni. Most is ugyanott vannak, a karámtól mindössze húsz-harminc méterre kezdődik a kaptársor, amely sűrű sorokban folytatódik a fák alatt. Annyi változás történt a támadás óta, hogy a méhész felhúzott egy vékony hálót az erdő szélére.

„Csaknem három hete történt a tragédia, azóta nem tudunk aludni. A hatóságoknál semmire sem mentünk. Számunkra egyértelmű az, hogy ilyen nagy számú méhcsalád ilyen közel a lakott területhez, veszélyes, de nem tudunk orvoslatot kapni erre a problémánkra. Ma rengetegen érkeztek hozzánk a megszokottól eltérően üres lószállítóval együttérzésüket kifejezni, mert mindenki félti a lovait” – mondta zaklatottan a helyszínen Pócza Albert.

„A lovaim elvesztése olyan, mint ha a családtagjaimat vesztettem volna el. Kedvenc hátasom, Daily hatéves, nagyon ígéretes arab távló volt. Fele szabadidőmet vele töltöttem. Rengeteg munkám volt benne, havi szinten 6-700 kilométert lovagoltam vele. Versenyről versenyre jobban teljesített, mindenki csodálta” – beszélt könnyeivel küszködve kedves lováról a gazda, aki elmondta, az összejövetel célja a figyelemfelhívás volt, hogy senkivel se fordulhasson elő ilyen tragédia.

„Az szörnyű érzés, amikor az ember nem tud tenni semmit. Nem a méhészek ellen vagyunk, én is nagyon szeretem a mézet, rengeteg mézet fogyasztok. Igaz, azóta cukrot teszek a teámba, de megpróbálom ezt a traumát feldolgozni, és azt szeretném, hogy ez se állattal, se emberrel ne fordulhasson elő többet, vagy legalábbis minimalizáljuk a kockázatát” – jegyezte meg keserűen Albert, akinek a méhtámadást három lova élte túl, valamint az a négy, akik akkor szerencsére nem voltak otthon. „Azóta nagyon sokat olvasok a méhekről, a szokásaikról, és azon jár az agyam, hogyan lehetne megelőzni további tragédiákat. Mint megtudtam, a méhészek fehér, vagy vajszínű, mindenképpen világos ruhát hordanak, mert a sötét szín irritálja a méheket. Azt figyeltem meg, hogy a világos színű lovaim sokkal kevesebb csípést kaptak, mint a sötétek, akik el is pusztultak” – osztotta meg keserű tapasztalatát Albert.

Az iváni önkormányzati hivatal jegyzője a múlt héten egy határozatban egy két méter magas, tömör kerítés vagy élősövény létesítésére kötelezte a méhészt, amelyet neki a határozat kézbesítésétől számított három napon belül végre kell hajtania. Kérdés, hogy ez mennyire védi meg a környéken élőket.