Vélemény és vita
…egy európai
Álláspont. Szentmihályi Szabó Pétert, a szemünk láttára szedte szét a balliberális újságírói siserehad gyalázkodása.
Bár csaknem ötven könyve megjelent az írónak, költőnek, tudományos-fantasztikus könyvek szerzőjének, szerkesztőjének, újságírónak, az angol irodalom egyetemi tanárának, de az elmúlt több mint negyven évben annyi becsmérlő cikk, gyalázkodás nem jelent meg Szentmihályi Szabó Péterről, mint az elmúlt hetekben.
Történt az, hogy a magyar kormány úgy vélte, a több nyelven felsőfokon beszélő polihisztort, keresztény elkötelezettségű és a nemzetéhez, magyarságához hű férfiút kéri fel római nagykövetnek. Természetes elképzelése volt ez a külügynek, s természetesen Orbán Viktornak, hogy olyanok legyenek lassan az ország követei, akik nem ellene dolgoznak, hanem méltóképpen képviselik hazájukat. A balliberális médiahiénák azonban – a szintén balliberális belföldi politikai erők, Magyarország-ellenes
külföldi üzleti-politikai körök támogatásával – szisztematikusan lejáratták a jelöltet. Valószínű, hogy nem Szentmihályi volt a végső célpont, hanem Orbán Viktor és kormánya. Eddig is több fideszes-kereszténydemokrata politikusnál próbálkoztak, de lukra futottak. Mégis, ahol csak egy szemernyi vétség, gyanú volt fellelhető bármelyik kormánymegbízottban, kormányt képviselő politikusban, akkor azt megpróbálták, megpróbálják szétcincálni, mint kutya a lábtörlőt. Belső szabályuk, hogy a kiszemelt áldozatot nem szabad elengedni, a megsemmisítésig kell gyalázni, üldözni őt és családját. Nem számít erkölcs, tisztesség, igazság, újságírói objektivitás, legyen az akár hazugság is, akkor is csinálni kell. A hazugságból igazságot kell barkácsolni. Ez nem idegen tőlük, nem először művelik. Ez a balliberális média igazi arca. A brancs arcát sokszor nem is látjuk, de tudjuk, hogy volt ügynökökből, besúgókból, szt-tisztekből, a Kádár-rendszer leghűségesebb kiszolgálóiból vagy azok leszármazottaiból tevődik össze. Mondhatni, a rendszerváltás kezdetétől, 1990-től a munkájuk nem más, mint a valódi rendszerváltás akadályozása, a polgári, nemzeti erők, a jobboldal lejáratása. Ennek a célnak a megvalósítása a mai napig tart. Ők az ötödik hadoszlop, amely választási veresége ellenére mindig újjászerveződik és támad. Most éppen Szentmihályi Szabó Péter került a látókörükbe.
Kísértetiesen ugyanez történt húsz éve, 1994-ben, amikor egy forró júliusi napon az MSZP-SZDSZ hatalomra jutásakor, hatpárti egyeztetés nélkül, addig példátlan módon kirúgták, utcára tették, leváltották a Magyar Televízió egész vezetését, a Híradó és a Hét munkatársainak többségét rendelkezési állományba helyezték. Ez a fajta munkanélküliség több mint kétszáz embert érintett. De előtte négy évig a Népszabadságban, a Népszavában, az akkor szadeszos Magyar Hírlapban, a Kurírban stb. valótlanságokat, hazugságokat, rágalmakat írtak rólunk. Miután abban az időben alig létezett jobboldali sajtó (csak a Pest Megyei Hírlapról és az Új Demokratáról beszélhetünk), így védelem nélkül maradtunk. Ez a döbbenetes hallgatás kísértetiesen ugyanaz, mint Szentmihályi Szabó Péter esetében, akit a Fidesz-KDNP-vezetésű kormányzás alatt a szemünk láttára szedett szét a balliberális újságírói siserehad gyalázkodása. Állítólag nincs sajtójuk, és nincs sajtószabadság! Nekik legyen mondva.
Mi is a bűne a már kinevezett római nagykövetnek? Dési János Népszavában megjelent cikke szerint „…harmadosztályú, szélsőjobbos, antiszemita provokátor”. Más gyalázkodók szerint kommunista, fasiszta, Csurka István lapjába írt, rasszista…
Mint annyiszor, a balliberális oldal külföldhöz fordult, hiszen hazai támogatása minimális. A feljelentésnek meg is lett az eredménye. A Rágalmazás Elleni Liga (ADL) után a Zsidó Világkongresszus (WJC) magyar származású elnöke, Ronald Lauder is felszólította az olasz államfőt és külügyminisztert, akadályozza meg, hogy Szentmihályi Szabó Péter római nagykövet lehessen. Elképzelem, hogy döntéskor az őskommunista, jobboldalivá vált Napolitano elnök melyik énje szerint határozott volna. Nos, a lényeg, a magyar balliberálisok rágalmazása sikerrel járt. Egy nagy műveltségű – olaszul is beszélő –, moralista, polgári humanistát sikerült újra partvonalon túlra tenni. Ez ám a győzelem. Példátlan a magyar diplomácia kinevezési történetében, hogy egy szuverén állam döntésébe külföldi erők is beavatkoztak. Szentmihályi feladta. A Corriere della Sera olasz napilapban így nyilatkozott: ,,…Azért álltam félre, mert nem akartam megzavarni az Olaszország és Magyarország közötti kapcsolatokat… A támadások alaptalanok, előítéletekre és felvetésekre épülnek. Nem tartom magam antiszemitának. Messze áll tőlem minden rasszista vagy idegengyűlölő érzelem…”
Ilyen egy igazi úriember. Önmaga lépett. Megint egy áldozat kilőve. Rajta, kis kommunistáim, liberálisaim, hazátlanaim, jöhet egy újabb áldozat! József Attila 1936-ban írott Világosítsd föl (gyermeked) című verse jut eszembe: „…És vígasztald meg, ha vigasz / a gyermeknek, hogy így igaz. / Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét – / mivelhogy rend kell a világba, / a rend pedig arravaló, / hogy ne legyen a gyerek hiába / s ne legyen szabad, ami jó.”