Sarkosan fogalmazva

Ilyen alapon Horváth Csaba is megvalósíthatta volna élete nagy álmát, és megtestesíthette volna az egy mindenkiért, mindenki senkiért ősi baloldali törekvését. Most már az egész balliberális oldal észlelheti, demokráciafelfogása mennyire anarchisztikus. Persze lehet próbálkozni, elhitetni az emberekkel, hogy a rezsicsökkentés veszélyes és tilos, éppúgy, mint az alapkamat csökkentése. A magyar társadalom gondolkodásmódja teljesen politikafüggővé vált, vagyis nemcsak a kormánypártok és az ellenzékiek nem értenek egyet semmiben, hanem a köztereket járva is képesek vagyunk megállapítani, ki melyik pártra fog szavazni, vagy éppen marad otthon. Pedig normális esetben egy polgármester személye nem alkalmas politikai nézetek ütköztetésére, ahogyan a szocializmusban sem sokat számított, ki lesz a városi vagy fővárosi tanácselnök. A nagyberuházások többsége akkor is téves terveken és számításokon alapult, és az ezekre szánt összegeket akkor is megcsapolták személyektől és politikától függetlenül. 1988-ban egy dél-amerikai állam fővárosában egy majmot is indítottak főpolgármester-jelöltként, de a lakosság kirekesztő előítéletei miatt mindössze négyszázezer voksot kapott. A magyar önkormányzatok (elöljáróságok, községházák, tanácsok) megtanulhatták a leckét, miszerint „elvtársak, csak addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér!”. Mintegy négy évtizede hivatásos koplalóművészként járjuk a csárdást és főzzük a gulyást társadalmi rendszerektől függetlenül. Az egyik balliberális alaptétel szerint a kormány minden ágazatot „ellehetetlenít”, és aki ezt a szörnyű szót képes leírni vagy kimondani, az más aljasságok elkövetésére is alkalmas lehet. Lesz belőle szóvivő, politológus, politikai pszichológus, szociológus és jelenkori történész. Bocsánat, a közgazdászt kifelejtettem, pedig Bokros Lajos nélkül nem képzelhető el Budapest, Magyarország, sőt Európa jövője sem.