Vélemény és vita
Sarkosan fogalmazva
Bár hősiesen küzdök a problémával, képtelen vagyok arcról és névről megjegyezni a fiatal balliberális politikusokat, talán mert annyira hasonlítanak egymásra.
Amíg csak az MSZP (és az SZDSZ) létezett, ez könnyebben ment, de az osztódással szaporodó pártok éppen megszólaló képviselőit már nehezen tudom megkülönböztetni, azt pedig végképp nem tudom, ki van az Együttben és ki a PM-ben, a miértet nem is firtatom. A még náluk is jelentéktelenebb pártok és mozgalmak esetében csak a régi motorosok igazítanak el, például Bokros Lajos a maga szívós magányával hatvanévesen is az örök reménység szobra, most éppen főpolgármester szeretne lenni, pedig akár angol király vagy pápa is lehetne, ha csak az akarást tekintjük. De hát Katona Kálmán is ott van a szóba hozott jelöltek között, Dávid Ibolya egyik kedvence, nem is értem, Herényi Károly miért nem indul, nem is szólva Debreczeni Józsefről vagy Lengyel Lászlóról, hogy csak néhány nevet említsek. Szívfacsaró látvány volt a tévéből elkapott kép: ott állt „kitelepülve” egy néptelen helyen Bokros Lajos, kis pultja mögött, egyedül és mosolyogva, mint a modern Magyarország utolsó esélye, az egykori MDF színeiben nemrég még uniós képviselő. Ez a makacsság, kitartás a fiatalokra már kevésbé jellemző. Persze ott van az őszödi rém, aki megígérte szeretett népének, hogy kilencvenéves koráig politizál, és az átlagos életkor örvendetes emelkedése folytán ez nem puszta fenyegetés. Ugyanakkor itt van egykori kabinetfőnöke, majd tárca nélküli minisztere, Ficsor Ádám, akire már csak homályosan emlékszünk – ő pálinka- és likőrgyártó családi üzemben találta meg boldogulását, amihez sok sikert és jó egészséget kívánunk. Ő nyújthat példát a visszavonulásra alkatilag képtelen balliberálisok számára, bár nyilvánvaló, hogy nem mindenki hajlandó ilyen nagy váltásra, pedig voltak itt elhíresült vodkagyárosok is, míg többen inkább földbirtokosok vagy borászok lettek melléküzemági vállalkozóként. Mivel jelenleg Tóbiás József az MSZP egyetlen elnökjelöltje, csak szomorkodhatunk, amiért a jelöltségre korábban már jelentkezett szereplők visszaléptek, pedig Kovács László tényleg megújíthatta volna a pártot, mint már oly sokszor sikerült neki. A magam részéről Bokros Lajost látom az örök megújulás egyetlen ígéretének, nem véletlen, hogy az ATV telefonos műsorában egy érző szívű hölgy felszólította a baloldalt, álljon ki egy emberként a legendás pénzügyminiszter mellett és mögött. Ezzel máris ketten vannak: ő és Bokros Lajos a reformok kritikus tömegével.