Vélemény és vita
Sarkosan fogalmazva
Ha valamilyen társaságban elfogy a téma, évtizedek óta mindig előkerül a „miért nincs?” népszerű kérdése.
Mert valami soha nincsen, vagy nincs belőle elég, és ezért valaki hibás. Leginkább a pénz a hiánycikk, de még emlékszünk a régi kérdésekre: miért nincs kenyér szombaton, miért nincs sör nyáron? A hazai panaszkultúra ősrégi, míg Amerikában a „hogy vagy?” kérdésre sugárzó mosolyú válasz következik („remekül”), nálunk a nyavalyák és problémák hosszú taglalása következik, még a legsikeresebb, leggazdagabb, makkegészséges emberek is borús arccal sorolják rettentő boldogtalanságuk okait. A „miért nincs” kissé konkrétabb és optimistább változata a „miért nincs elég”, amely azt sugallja, hogy lehetne elég valamiből, de „odafent”, ahol lopnak, csalnak, hazudnak, szántszándékkal borsot törnek a nép orra alá. Ha véletlenül mindenből elég van, akkor viszont már sok, nem lehet eladni, veszteséges a termelés, ezért is felelős valaki, csak titkolják. A sajtó jelentős része ebből az alaphelyzetből indul ki, az ellenzék mindenütt ármányt, mulasztást, károkozást sejt. Mostanában legalább tíz cikket, interjút, nyilatkozatot olvastam arról, miért nincs elég nő a közéletben, a parlamentben, a különböző testületekben, bezzeg nálunk fejlettebb országokban sokkal jobb a helyzet, sőt női kvóta is van. Valaha régen, a „forradalmi munkás-paraszt kormány” idején valóban gondot fordítottak arra, hogy a dolgozó nőket is képviseljék az országgyűlésben kiváló téesztagok és szövőnők, bár az akkori kormánytagok neve mellett is általában ott szerepelt zárójelben, hogy munkás vagy paraszt-e az illető. A női politikusok melletti érveket nem ismétlem, de kissé félénken azért megkockáztatom, azért van viszonylag kevés magyar politikusnő, amiért az 1950-es években kevés női traktoros, bányász vagy esztergályos volt. A női szerepek (hivatások) általában erősen eltérnek a férfiak által kedvelt szerepektől, leegyszerűsítve tehát az is lehet, hogy a nők egyelőre jelentős része nem óhajt hivatásszerűen politikával foglalkozni, nem ezt a pályát tekinti a karrier és az önmegvalósítás csúcsának. A „miért nincs” és „miért nincs elég” kérdéseire mindig számíthatunk a jövőben is, és az is biztos, hogy egyelőre népszerűbb nőpolitikával foglalkozni, mint női politikusnak szegődni. Örök filozófiai problémák ezek, olyanok, mint hogy miért sok/kevés a dinnye, és miért olyan olcsó/drága.
A dinnyéket senki sem kérdezi.