Vélemény és vita
Zűrzavar
Pár nap alatt két, egymásnak teljesen ellentmondó döntés született két olyan büntetőügy kapcsán, amely megrázta az országot
A 2009-ben szíven szúrt Marian Cozma gyilkosainak egyike, a tizenhárom évre ítélt hatodrendű vádlott, Sztojka Iván a napokban „jó magaviselete miatt” feltételes szabadlábra került. Az indoklás szerint „az elítélt társadalomba való reintegrációja megfelelő”. Miközben a közvélemény az enyhének tartott 2012-es ítélet után másodszor is felháborodott, egy keddi döntés kapcsán talán elégedettségét fejezhette ki. A 2006-ban brutális kegyetlenséggel agyonvert Szögi Lajos ügyében ugyanis a Balassagyarmati Törvényszék büntetés-végrehajtási bírója elutasította a tizenöt évre ítélt harmadrendű vádlott feltételes szabadlábra helyezését.
Bár mindkét vádlott „példásan viselkedett” a rácsok mögött, az olaszliszkai lincselés egyik elkövetőjének feltételes szabadlábra helyezése kapcsán a bíró úgy vélte, hogy a „magyar kriminalisztika egyik legbrutálisabban elkövetett és egyik legnagyobb társadalmi felháborodását kiváltó ügyében a büntetési célok továbbra is csak úgy érhetők el, ha az elítélt nem kerül szabadlábra”. Szerinte a társadalom további védelme fontosabb érdek, mint az elítélt szabadlábon történő reintegrációja.
Két hasonló helyzet, két merőben eltérő döntés és indoklás. Az első kérdés, ami felmerül: hogyan lehetséges ez? Hogy lehet, hogy két brutális gyilkosság elkövetőjének ügyében – akik az objektív kritériumok alapján azonos megítélés alá kellene hogy essenek – ellentétes döntések születnek? Ez jelen esetben azt mutatja, hogy nincs rend. Ha nagyjából ugyanolyan helyzetben az egyik bíró így ítél, a másik úgy, akkor az nem segíti elő a bírói ítélkezésbe vetett bizalmat. Ezt a problémát a Kúriának kell megoldania, amelynek egyik sokat hangoztatott, kiemelt feladata a jogegység biztosítása. Ugyanakkor hiába próbálja a baloldal most a kormány nyakába varrni, hogy az új Btk.-ban szereplő szabályokkal gyakorlatilag kényszerítette a bíróságot Sztojka szabadon engedésére, hiszen a döntések azt bizonyítják, hogy van lehetőség bírói mérlegelésre.
A mostani döntések újra felvetnek egy másik, régi kérdést is. Vajon a bírónak a döntéseinél mennyire kell figyelembe vennie a társadalom véleményét, elvárásait? Egyesek elzárkóznak ettől, mások, mint most a balassagyarmati bíró - nagyon helyesen - , fontosnak tartották.
Nem arról van szó, hogy mindenkit vessünk az oroszlánok elé vagy állítsunk fel statáriális bíróságokat, de ilyen, az egész országot megrázó bűncselekményeknél nem lehet elmenni amellett, hogy mit tartana megfelelő büntetésnek az elkövetőkkel szemben a közvélemény.
Bár mindkét vádlott „példásan viselkedett” a rácsok mögött, az olaszliszkai lincselés egyik elkövetőjének feltételes szabadlábra helyezése kapcsán a bíró úgy vélte, hogy a „magyar kriminalisztika egyik legbrutálisabban elkövetett és egyik legnagyobb társadalmi felháborodását kiváltó ügyében a büntetési célok továbbra is csak úgy érhetők el, ha az elítélt nem kerül szabadlábra”. Szerinte a társadalom további védelme fontosabb érdek, mint az elítélt szabadlábon történő reintegrációja.
Két hasonló helyzet, két merőben eltérő döntés és indoklás. Az első kérdés, ami felmerül: hogyan lehetséges ez? Hogy lehet, hogy két brutális gyilkosság elkövetőjének ügyében – akik az objektív kritériumok alapján azonos megítélés alá kellene hogy essenek – ellentétes döntések születnek? Ez jelen esetben azt mutatja, hogy nincs rend. Ha nagyjából ugyanolyan helyzetben az egyik bíró így ítél, a másik úgy, akkor az nem segíti elő a bírói ítélkezésbe vetett bizalmat. Ezt a problémát a Kúriának kell megoldania, amelynek egyik sokat hangoztatott, kiemelt feladata a jogegység biztosítása. Ugyanakkor hiába próbálja a baloldal most a kormány nyakába varrni, hogy az új Btk.-ban szereplő szabályokkal gyakorlatilag kényszerítette a bíróságot Sztojka szabadon engedésére, hiszen a döntések azt bizonyítják, hogy van lehetőség bírói mérlegelésre.
A mostani döntések újra felvetnek egy másik, régi kérdést is. Vajon a bírónak a döntéseinél mennyire kell figyelembe vennie a társadalom véleményét, elvárásait? Egyesek elzárkóznak ettől, mások, mint most a balassagyarmati bíró - nagyon helyesen - , fontosnak tartották.
Nem arról van szó, hogy mindenkit vessünk az oroszlánok elé vagy állítsunk fel statáriális bíróságokat, de ilyen, az egész országot megrázó bűncselekményeknél nem lehet elmenni amellett, hogy mit tartana megfelelő büntetésnek az elkövetőkkel szemben a közvélemény.