A NASA két marsjárója és két műholdja, valamint az Európai Űrhivatal szatellitje mellé a héten csatlakozott a Marven, majd egy indiai űrszonda is. Az Egyesült Arab Emírségekben a nyáron jelentették be, hogy szívesen bekapcsolódnának a Mars kutatásába. Űrügynökséget alapított s egy űrhajó felküldését tervezi az arab állam, így már a kilencedik lenne a világon, amely ezermilliárdokat fektetne be a vörös bolygó felfedezésébe. Mindez mára egy globális űrvállalkozássá vált, természetesen kizárólag az emberiség javát szolgálva.
Az igencsak kockázatos űrbizniszbe már nemcsak államok, hanem magánszemélyek is invesztálnak. A legmenőbb milliárdosok manapság már a sztratoszférában és azon túl látják az új befektetési lehetőségeket.
Itt van például Elon Musk – a Paypal és a Tesla Motors alapítója –, aki SpaceX nevű cégét a Mars gyarmatosítására hozta létre. Musk – együttműködve a NASA-val – befektetését roppant kockázatosnak tekinti, azonban „elhivatottságból és szenvedélyből” úgy érzi, menedzselnie kell a SpaceX-et.
No, de miért fektetnek dollármilliárdokat egy olyan bolygó kutatásába, amelyről a NASA által hangoztatott hivatalos álláspont szerint nem lehet feltételezni, hogy valaha is volt rajta élet, kialakult felszínén fejlett civilizáció? Miért pont a Marsot akarja „gyarmatosítani” a NASA-val együttműködő Musk? Miért pont egy olyan bolygót vettek célba, amelyet a hivatalos nézet szerint a légköri, felszíni, hőmérsékleti viszonyai sem tesznek alkalmassá egy esetleges jövőbeni élet kialakulására. Szögezzük le, óriási ködösítés zajlik évtizedek óta a Mars körül (is). Bevallom, kedvelem az összeesküvés-elméleteket, vagy ha úgy tetszik, szeretek elgondolkodni összefüggések láncolatán, ok után okozatot keresni, és nem „csak úgy” elfogadni a készen tálalt verziókat. Megnyugtat, hogy mihaszna gondolatfutamaim közben kiváló eszmetársaim akadnak.
A Marssal kapcsolatban itt van Móra Ferenc, aki az 1920-as évek elején Üzentek-e? című esszéjében így írt: „Természetesen a nagy piros csillagról van szó, a Marsról… rőt fényű jelzőlámpa, amellyel a másvilág hírt ad magáról. Messzi testvérek, föl a fejjel, ide nézzetek: itt is vagyunk, élünk, tudunk rólatok, gondolunk rátok, a kezünket nyújtjuk felétek!
El lehet ezt hinni? Van-e élet a földi határokon túl, és olyan világok vannak-e ott, mint a mi világunk? Élnek-e ott emberek, olyanok, mint mi vagyunk tízezer év óta, kapzsi, irigy, tudatlan, csetlő, botló gyerekek, akikben csak az ér valamit, hogy tudnak maguknál szebbeket álmodni, és tudnak könnyeket teremteni? Vagy olyan emberek élnek ott, amilyenek mi szeretnénk lenni, és amilyenek leszünk is tíz-százezer esztendő múlva, szépek, bölcsek, jók, a szeretet fényében tündöklők?”
Fontos és máig elgondolkodtató kutatásokat végzett az emberiség a Mars kapcsán 1924-ben. Ekkor már rendelkezésre állt az a fejlett rádiótechnika, amelynek segítségével jeleket foghattak be a kozmoszból. Azt nem tudom, Móra tudott-e ezekről a friss felfedezésekről? Az azonban bizonyos, 1924 augusztusában nemzetközi csillagászok rádiójeleket fogtak a Marsról. A pontokból és vonalakból álló jelsorozatot eleinte nem tudták megfejteni. Washingtonban ekkor úgy döntöttek, hogy a dekódolhatatlan rádiójeleket átalakítják a korszellemnek megfeleltetve, mozgófilmmé. És itt jött a döbbenetes áttörés. Így – egymás alá kerültek a jelek – egy szabályos emberi arc bontakozott ki a felvételen. Üzentek-e? – kérdezi Móra. Szerintem igen.
Ugyancsak 1924-ben a Föld több pontján japán, amerikai, orosz kutatók rendkívüli fényjelenségre lettek figyelmesek, amely a Marsról érkezett. Néhány percig óriási területeken felfénylett a vörös bolygó, ahogyan Móra írta „rőt fényű jelzőlámpák világították be a Földet”. Ezeket az észleléseket titkos kezek az évtizedek során elrejtették. Mi pedig, szegett szárnyú utódok a 21. században, kiszolgáltatva tapogatózhatunk továbbra is a homályban. Marad a kérdés: tényleg üzentek-e?