Bán Károly

Vélemény és vita

Zuhanószárnyalás

Álláspont. Az új Országgyűlés megalakulása óta fél év sem telt el, és a Jobbik frakcióját eddig már négy képviselő hagyta el

Elsőként Dúró Dóra, most Volner János, Apáti István és Fülöp Erik. A négy távozó közül három a Jobbik legnépszerűbb politikusai közé tartozott. Volner a párt egyik emblematikus politikusa, szinte mindvégig alelnöke, Dúró sokáig a párt arca és szóvivője, az előző ciklusban a parlament kulturális bizottságának elnöke, Apáti szintén alelnök, szóvivő, sőt, szócső volt. Egytől egyig, és sokáig Vona Gábor támaszai, míg meg nem jelent a „Lajos által csomagolt rántott hús Szaszi nylonzacskójában”, s fel nem bukkantak Soros György emberei a Jobbik tisztújításain.

A párt huszonhat fős képviselőcsoporttal vágott neki a parlamenti ciklusnak, a megfogyatkozás így 15,4 százalékos. Ha ide számítanánk a Jobbik korábbi alelnökét s a tagság körében talán legnépszerűbb politikusát, Ásotthalom polgármesterét, Toroczkai Lászlót is, aki csak polgármestersége okán nem lett képviselő, vele kiegészülve a pártvezetés 19,3 százaléka tűnt el a Jobbikból. (És akkor most az apadó tagságról nem szólunk.)

Fél évvel azután, hogy az egykor radikális párt története legjobb választási eredményét érte el, csaknem 1,1 millió (19,06 százalék) választópolgár bizalmát élvezve. Toronymagasan legerősebb ellenzéki pártként majdnem annyi voksot kapott, amennyit az MSZP–Párbeszéd, az LMP és a DK együtt. E négy pártra leadott szavazatok száma összeadva sem érte el a huszonöt százalékot. A gellert kapó nemzeti politizálás miatt azonban mára megállíthatatlannak tűnik a zuhanás. A távozók megnyilatkozásai szerint akkora a széthúzás a frakcióban, és úgy általában a pártban, hogy további négy képviselő is fontolgatja már, mikor dobja be a törülközőt. A politikát nyitott szemmel figyelőknek feltűnhetett például, hogy kedden, amikor Magyarország szuverenitásának megvédéséről és a Magyarországgal szembeni rágalmak visszautasításáról szavazott a T. Ház, a Jobbik frakciójából tizennyolcan nyomták meg a tartózkodik gombot. Amúgy huszonketten maradtak. Kell még valamit számolnunk?

Tizennyolcan a tartózkodással kvázi Soros mellé álltak, négyen viszont inkább távol maradtak a voksolástól. Megspórolva maguknak a retorziót, amely április 8-a óta azokat fenyegeti az egykoron nemzeti elkötelezettségű Jobbikban, akik nem állnak be katonásan a sorba a balliberális erőkkel kokettálók közé. Ezért rúgták ki a frakcióból Volnert is, ezért lett persona non grata Dúró Dóra ősjobbikos férjével, az alelnöki posztról korábban szintén – még finom kérés formájában – kiebrudalt Novák Előddel együtt. A szabadság jelszavát zászlajára tűző Jobbikban mára a belső vitákat is úgy fojtják el, ahogyan az egykoron a kommunizmus hőskorában, oly időkben, amikor még „az érted jöttünk, elvtárs, nem ellened” dívott.

A potenciális távozókkal együtt az egykori jobbikosok akár önálló ellenzéki frakciót is alakíthatnának a parlamentben. Hisz ehhez öt képviselő kell. Ez az önállóan magát a választók előtt meg sem mérető Párbeszédnek is sikerült, furmányos módon a Parlament folyosóján, füstös éttermekben megkötött alkukkal. Paradox módon azonban a Jobbikból kiváltaknak a jelölőszervezete most is csak a Jobbik lehet, így a hitük, értékviláguk, eszméik mellett kitartó egykori jobbikosokat – a parlament házszabálya szerint – annak a pártnak kellene ismét jelölnie, amely már eltávolodott önnönmagától. A volt és a jelenlegi elnök illegalitásba vonult, a Duna-parti cipőket meggyalázók Soros embereivel pózolgatnak, a gárdista múltat pedig már Heller Ágnes is elfeledte nekik.