Vélemény és vita
Zúgjatok harangok!
Speciális helyük van a harangoknak az európai keresztény civilizáció történetében: harangozunk, ha gyászolunk, harangozunk, ha ünneplünk
Harangozunk, ha imára megyünk, és egykor a veszélyre is a harangok figyelmeztettek minket. A 15. században a kereszténység védelméért szóltak III. Callixtus pápa rendelete alapján, amely kezdete szerint akár napjainkban is születhetett volna: „Mivel ezekben az utóbbi években…” Mind hozzáképzelhetjük a folytatást.
Vasárnap a harangok Madridban egyszerre figyelmeztettek veszélyre, hívtak imára, gyászra, ünneplésre és a kereszténység védelmére, amikor öt percen át zúgtak a város felett, a 2004-es terrortámadás áldozataira emlékezve. Figyelmeztettek, mert Madrid nem az első és nem az utolsó alkalom volt, amikor emberek haltak meg zavaros ideológiákra, kifacsart vallási szövegekre hivatkozó fanatikusok kezétől. Gyász, mert majdnem kétszáz élet fénye hunyt ki az al-Kaida merényleteiben tizennégy éve ezen a napon. Ünnep, mert az, hogy a harangok még túlharsoghatják a robbanások zaját és a müezzin énekét, azt jelzi, hogy még itt vagyunk. Hívtak a kereszténység védelmére, mert ugyanakkora, ha nem nagyobb veszély fenyegeti Európát, mint amikor a török szultán hadai Nándorfehérvárnál álltak. A felsoroltak pedig mind-mind imára is hívnak minket.
Százkilencvenegy halott. Akkor éppen ez volt a „tarifa” azok számára, akik emberéleteket cserélnek saját remélt lelki üdvükért, amit vezetőik ígértek nekik, ha ebben a „szent” háborúban „hősi” halált halnak. De hogy lehetne egy háború „szent” vagy a halál „hősi”, amelyben a „harcosok” nem egyenrangú ellenfeleket keresnek, akikkel megküzdhetnek vélt igazukért, hanem fegyvertelenekre csapnak le?
Ellenségeink jobban teszik, ha figyelmeztetésnek veszik a harangszót, és elfordulnak az erőszak útjától addig, amíg a harangok tornyaikban hirdetik üzenetüket, és nem „szállnak alá”, hogy ágyút öntsünk belőlük, és azokkal „imádkozzunk” szabadságunkért és a nyugodt élet jogáért.
Különös, hogy pont március idusán írom e sorokat. De talán ahogy ’48-ban a népek tavasza megrázta Európát, úgy most a kontinens nemzeteinek összekapaszkodva kell megküzdeniük a nyugodt élet jogáért és a keresztény alapokon nyugvó európai kultúráért. Azt mondom hát, zúgjatok harangok! Zúgjatok, és emlékezzetek a hallottakra! Zúgjatok, és ébresszétek fel az élőket! Zúgjatok, és vigyétek el üzenetünket a gyáváknak, akik kiforgatott vallási szövegek mögé bújva gyermekeket és nőket gyilkolnak: vigyázzatok, mert ha a harangszó elhallgat, a harangok eljönnek értetek!