Ha rövid, és elrepül, nem tisztem javasolni, mivel üssék el az időt azok, akiknek ez a szerencse adatik. Ha hosszú lesz, nos, okoskodni akkor sincs jogom, mert az ilyen szerencsések is biztosan feltalálják magukat. Annyit mégis mondanék, hogy aki teheti, olvasson kicsit, persze az újság mellett. Amiben találni majd még Jókait, de én most még egy picivel többet ajánlanék, néhány sort Az arany emberből.
„Az, hogy a mohamedán vallás a nők számára semmiféle dogmákat sem készített. A mohamedán nők nem tagjai az eklézsiának; jelen sem szabad lenniök a férfiak istentiszteletén, számukra nincs értelme a Mekkát mutató Mehráb-táblának, őket nem kötelezik sem az »Abdésztán«, sem a »Güzül«, sem a »Thüharet« mosakodásai; sem a Ramazan-böjt, sem a Bejrám-ünnep; ők nem zarándokolnak Mekkába a Kábához, nem csókolják a bűnbocsátó követ, nem isznak a Zenzemet-kútból, őket a pap nem esketi, nem tanítja, nem konfirmálja, nem gyóntatja, nekik még csak lélek sincsen adva; számukra nincsen másvilág; őértük nem jön el a halál óráján a lelket a testtől elválasztó Azrael angyal, őket nem vallatja ki a halál után a Monkár és Nakir angyal, mi jót, mi rosszat tettek e testi életben; őket nem fürösztik meg az Izmail kútjában, nem lökik be a Morhut vermébe, őket nem támasztja fel a halálból az Izrafil angyal trombitája; az ő homlokukra nincs írva e szó: »múmem« (hívő), ők nem futnak át az Alsirát-hídon, nem is esnek le róla a hétféle pokolba, mik közül legemberségesebb temperatúrájú pokol még a »Gyehenna«, az utána következők pedig: a Ladhána, Hotáma, Száir, Szakár, Jahim és Al-Haviját fokozatosan melegebbek. Ettől a nőknek mind nincs miért félni, de viszont nem is jutnak el a paradicsomba a nagy Tubafa árnyéka alá, mert ott a férfiaknak őrájuk semmi szükségük nincs: azokra ott az örök ifjúságú »hurik« várnak, minden férfira hetvenhét. A mohamedán nő semmi sem, csak egy virág, lehull és elmúlik, lelke virágillat, elfújja a szél, és nincs többé.”
És Jókai ezt nem a múlt században, hanem az az előttiben írta, mindenféle elfogultság nélkül, tényként – és még csak választási lázban sem égett. Ma, mivel úgy tűnik lázban égünk, érdemesnek tűnik elgondolkodni e sorokon. Valahogy úgy, ahogy egy másik könyv másik főszereplője, de az is lehet, hogy mondhatjuk rá, hőse, tette. Ehhez Fekete István Zsellérek című könyvét kell felütni és elolvasni a Kiliti Gáspárról szóló sorokat. Aztán tovább olvasni, mert Kiliti Gáspár jó ember volt, de csak a holta napjáig gondolkodott, Zsellér Péter azonban még annál is tovább. Így kell gondolkodni nekünk is, mert lányaink és asszonyaink itt a Földön is legalább annyit érnek, ha nem többet, mint mi. Ha nem hiszik, kérdezzék meg Zsellér Pétert, ő sok jó tanácsot adott.