Zombiapokalipszis

Általános esetben míg a nemzetközi porondon a barát/ellenség kategóriák jegyében folyik a pozícióharc, addig a belpolitikában látványos versenynek kellett volna kezdetét vennie az ellenzéki pártok között az elégedetlenség meglovagolásáért.

Politikai szempontból teljesen logikus, és talán számon nem is kérhető az elszántabb politikai szereplőktől, hogy az elmúlt hónap megmozdulásait szóban vagy akár a háttérből, szervezéssel támogatták. Az a tény viszont, hogy a pártpolitika ismert ellenzéki szereplői nem álltak, nem állhattak fel a pódiumra, elég sokatmondó a jelenlegi megítélésükkel kapcsolatban. A pártpolitizálás nyílt fel nem vállalása csak az eddigi baloldali karakterfakulás folytatódása. A választási kampányok során számos helyen nem jelentek meg már a pártlogók, számos esetben függetlenként indultak az ellenzéki pártok jelöltjei. Stigmává váltak a pártnevek és a szimbólumok.

A kormány hazai ellenzéke pártpolitikai szinten már nagyon régóta nem versenyképes. A „független” és „civil” fogalmak pedig átpolitizálódtak, hiszen a politika mindent birtokába vesz, ha szükségszerűnek látja. A politika reflektorfénye elfordult az ellenzéki elitről.

A netadós tüntetés vagy a „közfelháborodás napja” is jól mutatja, hogy nagy, vagy szinte lehetetlen kihívást jelent számukra az a kérdés, hogy hogyan tudnák a pártpolitikába becsatornázni a tömegek felháborodását, hogy hogyan lenne lehetséges maguk alá szervezni az elégedetlenek táborát. Mivel az ellenzéki pártpolitika halott, nem is állítja komoly stratégiai kérdések elé a kormánypártokat a belpolitikában. Igazi kérdések nem merülnek fel amikor a miniszterelnök megbuktatásáról beszélnek, hiszen nincs kihez mérni pozícióját.

A Századvég Ötletműhelye közölt egy amerikai tanulmányt arról, „miként reagálnának egy elképzelt rendkívüli fenyegetésre a különböző politikai doktrínákat követő államok”.
A dolgozat különböző forgatókönyveket vázolt fel egy olyan váratlan történés esetén, amely rávilágít az adott irányvonalat követő politikák erősségeire és gyengeségeire. A szerző, Daniel W. Drezner a populáris tömegkultúrából merített példát erre a rendkívüli fenyegetésre, mégpedig egy váratlan zombiapokalipszis képében.

A zombik megjelenése mint képtelenül rendkívüli esemény, jól rávilágít a politikai cselekvés lehetséges módozataira, a válaszlépés megtervezésének kérdésére egy „politikailag váratlan” szituáció idején.
A hazai belpolitikában úgy vetődhetnek fel újra igazi kérdések, ha számunkra pillanatnyilag kevésbé elképzelhető eseményekkel számolunk, úgy, mint például a baloldali pártpolitika holtából való feltámadásával. Mi történne ha megjelenne a tüntetők élén egy új, karizmatikus vezető? Mi lenne, ha általa új baloldali közösség formálódna? Vagy milyen hatása lenne egy, a kilencvenes évek eleji Fideszhez hasonló generációpártnak a baloldalon? Mennyivel lenne másabb a politikai párbeszéd, ha a kormány világnézetével szemben nemcsak tiltakozással, hanem saját jövőképpel állnának ki? Ha lenne baloldali krédó, ami akár a huszadik század előtti idők baloldali hagyományából építkezne?

A versenyhelyzet jót tenne. Nemcsak az ellenzéki érzelműek képviseletének felzárkóztatása végett, de a kormány külfölddel szembeni legitimációja is erősödne. A magyarországi politika pedig szalonképesebbé válna a világ szemében, megszűnne minden, a versenyhiányból fakadó rossz érzés. A kormányt és ellenzéket újra versenyhelyzetbe hozó kérdések azonban csak úgy merülhetnek fel, ha feltételezzük, hogy megkerülhető a jelenlegi baloldali elit és a hozzájuk kötődő kultúra problémája, és ennél fogva kihagyhatók a válaszból.

Az események ugyanis elhaladnak mellettük. A politikai események értelmezése pedig annyira leszűkült a „demokrácia kérdésre”, hogy az atomerőműhöz, korrupcióhoz, adócsaláshoz hasonlatos eseti ügyek mentén való politizálás nem pótolja a politikai krédó hiányát. A „közfelháborodottak”, „civilek” és „függetlenek” hátán kapaszkodó politikai zombi így nem fog apokalipszist teremteni. Az idő múlásával viszont jön majd az ellenzék új kultúrája. Lehet, hogy nem ebben a ciklusban, de lehet, hogy nem is a következőben.