Zászlóerdő

Bevallom, azt hittem, miután a hét végén eldőlt, a hazánk olimpiai álmait szétverő Momentum Mozgalom párttá alakul, azért eltelik némi idő, míg az ellenzéki térfélen eddig szerény sikerekkel próbálkozók nekiesnek az újabb riválisnak. Hogy a Fidesz részéről kritizálják őket, az természetes, hiszen egyelőre tisztázatlan hátterű, ismeretlen társaságról van szó, amely a jelentős társadalmi legitimációval bíró kormányzás megakasztására és aláaknázására szerződött – bármiféle hangzatos szólamokat is kommunikálnak például nemzeti egységről, illetve – erős pesti háttérrel – a főváros–vidék ellentét meghaladásáról. Az első „csapást” a szintén aprócska Együtt részéről Gyurcsány Ferenc egykori szárnysegédje, Szigetvári Viktor vállalta. A volt MSZP-s kampányszakértő leírta: politikus- és elitellenes rasszistának tartja Fekete-Győr Andrásékat, akiket ugyanakkor a „fiatal elit” részének gondol. Erre később az összefogást valamennyi párt esetében elutasító újdonsült pártvezér „egyemberes” formációnak nevezte az Együtt-tet, a túlmozgásos Juhász Pétert részben méltatva, miközben Szigetváriról annyit mondott, jó kapcsolatai vannak a szocialistákkal. Egy másik interjúban pedig Gyurcsányról jegyezte meg, nem tudja, még mit keres a politikában, igazán eltakarodhatna már a közéletből.

Az Origo tegnapi információi szerint az immár konkrétan is George Soroshoz kötődő Momentum lassan mindenkinek beolvas, amit az érintettek egyre inkább zokon vesznek. Beindult az adok-kapok, alakul a „mindenki mindenki ellen” felállás a balos ellenzéknél. Mindeközben a potom százhetvenmilliárdos korrupciós botrány, a 4-es metró beruházás megálmodója, a dicstelenül kimúlt SZDSZ egykori első embere arról beszél, a Fidesz nem győzhető le választáson, ezért az „ellenállás más módjait kell kitalálni”. Mélyen demokratikus, afféle forradalmi hozzáállás ez a maoista gyökerekkel bíró Demszky Gábortól, aki nem átallotta a minap azt mondani, egyetlen szerződést sem ismert a zűrös projekt kapcsán, amiért elképzelhető, hogy a magyar államnak akár hatvanmilliárd forintot is vissza kell fizetnie az uniónak.

Mindenesetre abban igaza lehet Demszkynek, hogy a jelenlegi, egyre töredezettebb ellenzék nem lesz képes legyőzni választáson a kormányt, ám nem azért, mert bárki tiltaná az ilyesmit, hanem mivel a társadalom csupán igen kis része tartana igényt a szolgáltatásaikra. Nem csoda, hiszen korábban már megmutatták, mit tudnak, illetve ma nemhogy programjuk nincsen, de ahogy a fentebb említettek is igazolják, több gondjuk van egymással, mint a kormánnyal.

Mindezt tetézi az MSZP és a DK különmeccse, amelyben újabb fordulót jelentett Gyurcsány hét végi bejelentése: nem áll el az útból, nélküle nem lesz balos összefogás. Merthogy a szocialisták legújabb „aduásza”, Botka László olyan választási listát nem lenne hajlandó vezetni a baloldal közös miniszterelnök-jelöltjeként, amelyen a bukott miniszterelnök is szerepel. Újabb patthelyzet. Különösen is bájos egyébként a gyurcsányi törpepárt állva megtapsolt vezére iránti fanatizmusa. Vadai Ágnes például szinte kinevette a főnöke félreállásának lehetőségét felvető újságírót, mondván, a pártelnököt kilencvennyolc százalékkal választották újra, és vannak annyira demokratikusak, hogy a maradék két százaléknak nem néznek a körmére.

Ilyen állapotban leledzik az elvileg kormányváltásra készülő balos ellenzék, amelynek szavazóira már a cukisodó, Simicskával szövetkező Jobbik is ráhajtott. Hétről hétre, sőt, mintha már napról napra bonyolódna a helyzet, a nagy sürgés-forgásban pedig az ember már azt is hajlamos elfelejteni, hogy akad még itt egy Bokros Lajos nevezetű miniszterelnök-jelölt is, no meg néhány egyéb formáció, például a P, azaz a Párbeszéd, akiknek nem mellesleg nemrég sikerült lehagyniuk a nevükből a Magyarország szót.

Azon túlmenően, hogy egyetlen dologban, nevezetesen Orbán Viktor utálatában azért még mindig hajlamosak megtalálni a közös pontot ennek az összemaszatolt palettának a különböző alakulatai, a parlamentben most sikerült negyven képviselőnek összefognia a totálisan esélytelen, s mint kiderült, szintén a Soros-féle kottából játszó Majtényi László államfőjelöltsége érdekében. Majtényinak biztos sok mindent elfelejtettek, például a jelenlegi baloldalról tett kőkemény megjegyzéseit, de nyilván azt is, hogy – a Napi Magyarország 1999-es cikke szerint – Demszkyvel együtt 1972 márciusában még a március 15-i ünnep „irredentizmusa és nacionalizmusa”, végül is az akkori rendszer ellenzéke ellen demonstrált. Mondhatni, egy tábor ez, csak mostanság egyre több a zászló.