Horvátország új elnöke – az első nő az ország történetében ezen a poszton – a vasárnapi voksoláson a szavazatok 50,74 százalékát szerezte meg, szemben ellenfelével, Ivo Josipovic hivatalban lévő államfővel, akire „csak” a jogosultak 49,26 százaléka szavazott. A különbség tehát így, a statisztika nyelvén, százalékokban kifejezve elenyésző, Kolinda Grabar-Kitarovic mellett mégis 32 435 horvát állampolgárral többen állnak, mint ahány támogatója vetélytársának akadt ezúttal. Az eredmények természetesen nem véglegesek, így például a külképviseleteken leadott cédulákat még nem dolgozták fel, de ha a tizedesvessző utáni számok egy kicsit el is mozdulnak ide vagy oda, az már csak a statisztikusoknak jelent majd bármit is, az eredményt érdemben nem befolyásolhatja.
Miután nyilvánosságra hozták a kilencvenkilenc százalékos feldolgozottság melletti adatokat, a rövid ünneplés után Grabar-Kitarovic első útja a kampánystábból azokhoz a háborús veteránokhoz vezetett, akiket a horvát köznyelv csak úgy nevez, hogy „a sátorosok”, s akik már hónapok óta ott táboroznak a honvédelmi minisztérium épülete előtt. A jogaikat követelő, nagyrészt leszerelt, a múlt század kilencvenes éveinek délszláv polgárháborúiban edződött katonák ők.
„Soha többé nem fogja ebben az országban senki sem lebecsülni a honvédő háborút, és nem fogja holmiféle polgárháborúnak nevezni, ezt felelősségteljesen megígérhetem önöknek itt ma este. Horvátország önálló, független állam, és nem csak egy régió, ahogyan néhányan igyekeztek csökkenteni a jelentőségét az elmúlt időszakban. Onnan folytatjuk tovább, ahol első elnökünk, Franjo Tudjman abbahagyta” – mondta Grabar-Kitarovic a tiltakozóknak, akik az egyik legforgalmasabb zágrábi sugárút lezárásával és tűzijátékkal ünnepelték a megválasztását.
A leendő elnök első, talán nem is túlzottan megfontolt, talán nem is a legmegalapozottabb szavai az ünneplés eufóriájában szépen jelzik a horvát legfelsőbb politika várható irányait. S nem is csak azért, mert Grabar-Kitarovicot és pártját, a Horvát Demokratikus Közösséget jobbközép politikai szervezetnek tartják a többé-kevésbé hivatalos besorolása szerint. Hanem azért is, mert a szoros eredmény – akármennyire is meggyőző legyen – jelzi egyúttal azt is, hogy a horvát társadalom politikailag milyen élesen és nagyjából kiegyensúlyozott mértékben megosztott.
Érdekes körülmény az is, hogy a szociáldemokrata Ivo Josipovic az első horvát elnök, akinek a választók „félúton felmondtak” – ahogy a horvát sajtó fogalmazott tegnapi értékelésében –, hiszen mindkét elődjét, Franjo Tudjmant és Stipe Mesicet is újraválasztották első mandátumának lejárta után, még ha az előbbi ezt az időközben bekövetkezett halála miatt nem is tölthette ki. Egyes elemzők szerint pedig Grabar-Kitarovic győzelme előrevetíti azt is, hogy ezek után Zoran Milanovic baloldali kormánya sem maradhat a helyén, hiszen az idén még előre hozott parlamenti választásokat is tarthatnak Horvátországban.
Számunkra a legfontosabb kérdés azonban, hogy mennyire befolyásolja ez a helyzet a horvát–magyar kapcsolatokat. Természetesen több forgatókönyv is elképzelhető. Találgatások helyett azonban nézzük inkább azt, hogy mire alapozhatnánk ezeket. Grabar-Kitarovic ugyanis annak az Ivo Sanadernek a kormányában volt 2005 és 2008 között európai integrációs és külügyminiszter, aki jelenleg is börtönben ül. A volt miniszterelnököt korrupciós ügyek miatt ítélték el, köztük az INA olajvállalat eladása miatt is. Ez az ügy pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy feszültté váltak a magyar-horvát kapcsolatok, s nem is csak azért, mert Hernádi Zsolt Mol-vezért is bíróság elé akarták állítani Horvátországban, hanem például azért is, mert elszaporodtak Zágrábban a Mol-ellenes tüntetések.
Grabar-Kitarovic mostani kampányában zéró toleranciát hirdetett a korrupcióval szemben. Kérdés azonban, hogy ez a szlogen elég lesz-e ahhoz, hogy a Horvát Demokratikus Közösség kibújjon a korrupciós gyanú alól, amit épp Sanader kormánya „húzott rá” a pártra. Illetve hogy mire lesz elég az elnök asszony eltökéltsége, ha épp a saját pártja körül kell majd kitakarítania. A még az idén várható újabb választási siker, amennyiben az elemzők érvelése valóban beigazolódik, mindenképp megerősítheti a Horvát Demokratikus Közösség pozícióját, bizonytalan azonban, hogy ebben az esetben még markánsabban megszilárdítják-e elhatározásukat, vagy inkább a megerősödött önbizalom csapdájába esve lazítanak politikájukon. Sokféle forgatókönyv elképzelhető tehát, és nagyon sok tényező befolyásolja a végleges megoldásig még majd azt is, hogy milyen álláspontot és milyen szilárdan képviselnek az INA ügyében folytatott tárgyalásokon is.
Akárhogy alakuljanak is a dolgok, az Adria ugyanolyan csodálatos lesz az idén is, mint amilyennek tavaly láttuk. Legfeljebb a választási plakátok jelentenek majd újdonságot az utcaképben, mire nyaralni indulunk.