Whiskey vodkával

Valljuk meg, minőségi, Való Világot és Fekete Pákót nevelő Bunyós Pityut bőven látó celebnek kell lenni ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben elvi szinten elmélyedjünk. Ízléseken vitatkozni amúgy is marhaság, politikai kérdést kreálni belőlük meg színtiszta idiotizmus. Vagy legalábbis az a típusú PR-technológia, amely gyorséttermi szinten igyekszik kezelni a választót.

Az Együtt nevű hazai demokrata élpárt – miután a hét végén Bajnai után a szivárványszíneket zölddel enyhíteni akaró, párbeszédes Pesti Műsor is ott hagyta őket – Ilham Alijev azeri elnök budapesti tárgyalásai ürügyén vázolta, hogy kivel kell és kivel nem kell a magyar kormánynak barátkoznia. Mondhatnánk, e roppant súlyú szervezet véleménye kit érdekel, de hát ne legyünk naivak, ők a véleményt formálni egyedül hivatott libbal értelmiség egyik kedvenc szócsöve – Gyurcsány káromkodásba üvöltve, az MSZP somolyogva pöszítve közvetíti ugyanazt. Azt, hogy az azeri elnök egy gonosz diktátor, apja KGB-s tömeggyilkos, Keleten egyébként is kizárólag Raszputyin- és Sztálin-félék teremnek némi Mao-bájjal leöntve! Önkény, diktatúra, meg hideg is van arra, a vodkának és rizspálinkának meg nincsen íze! Bezzeg itt a nagyszerű Nyugat, félkészmirelit-kultúrája annyira demokratikus, hogy csak és kizárólag azt kell szolgálni – az Együtt a vélt haszonért, Gyurcsány bármiért, ami élvezeti értéket nyújt számára, a hazai szocialisták meg egyszerűen meg szokták kedvelni a szolgalétet.

Pesti találmány ez? Ugyan, kérem! Az említett úrelvtársak tengerentúli receptet követnek.
Miről van szó? Orbán Viktor tegnap Alijevvel tárgyalva pontosan elmondta: azt szeretnénk, hogy az energiaárak Európában – így értelemszerűen régiónkban is – ne legyenek magasabbak, mint az Amerikai Egyesült Államokban, ehhez minél több helyről kell olcsó gáz is. Márpedig ez az, amit Washington nagyon-nagyon nem szeretne. Ugyanis ez az amerikai versenyelőny alapja. Ha az uniós országok ugyanazokkal a feltételekkel, ráadásul gyakorta lényegesen komolyabb kulturális és szakértői háttérrel termelnek, a tengerentúli álom egy verejtékes szundi marad. Háborús kudarcok, teszetosza elnök mellett az amerikai gazdasági és politikai elit ezt nem engedheti meg magának.

Kérem, egy pillanatra nézzük csak azt, hogy mik az ukrajnai rémálom gazdasági következményei. Az Európai Unió százmilliárdokat, munkahelyek százezreit veszíti el a washingtoni ihletésű szankcióháborúban. Európa mezőgazdasági piaca megrokkan – egyelőre persze csak a kelet-közép-euró­pai államoké, Brüsszel nagyjai nem véletlenül „türelmesek” –, az amerikai–uniós szabad kereskedelmi tárgyalásokon pedig Washington azt ver keresztül, amit csak akar. A diverzifikált energiaellátás pedig azt fogja jelenteni, hogy felejtsük el a keleti kapcsolatot, és vegyünk helyette lényegesen drágább amerikai palagázt. Nem kell se paksi bővítés, és végképp nem kell Déli Áramlat és újabb, keleti, jelen esetben azeri gázforrás. De az sem jó ötlet, ha Ázsia, főleg Kína felé közeledünk. Egyrészt, mert Peking jelenleg Moszkvát tekinti első számú szövetségesének, másrészt mert Kínában ne zavarjanak a „kicsik”, legyen minden külföldi üzlet a „demokrácia élharcosaié”.

A Keleti nyitás stratégiáját a hazai „demokratikus ellenzék” alig leplezett megrendelésre támadja. Számukra a budapesti ügyvivő, „Mr. Jó Barát” az igazságosztó, tőle remélnek támogatást és ígéretet a hasznot hozó jövőre. Ezért démonizálnak Keletet, miközben elegáns pénztárcafordulattal felejtik el a guantánamói börtönöket, az Orwell 1984-ét derekasan überelő lehallgatási és megfigyelési ügyeket. Nem beszélve a csúcsdemokrácia belpolitikájáról, ahol még most is azon mennek vérre, hogy ki dögölhet meg a kórház előtt, s kire nézzen rá a fillérekért dolgozó Puerto Ricó-i segédorvos.
Ezt akarjuk?

S egyébként miért is kellene választanunk? Magyarország a NATO, az Euró­pai Unió tagja. Kérdés sem merül fel az Orbán-kormány értékrendjéről. De arról sem, hogy elsősorban Magyarország legyen a fontos. Ezt várja el az idei három választás is. A Keleti nyitás nem a Nyugat elvetését, hanem kiegészítését jelenti.
A profán hasonlatnál maradva: nem kell whiskey és vodka között választani, a kettő elfér egymás mellett a bárpulton. Ha az övékén is elfér a mi pálinkánk. Ez ésszerű, ez becsületes, ez tisztességes, és hosszú távon ez hoz hasznot mindenkinek. De elsősorban: ez a mi érdekünk, ez a magyarok érdeke.