Vörös köd

Nem azon persze, hogy rákkeltők, mert az butaság, hanem, hogy milyet válasszak. Őszintén bevallom, most leginkább a tatárbifsztek piszkálja a fantáziámat, abba még a korábban közellenségnek kikiáltott tojás, legalábbis a sárgája biztosan kell, meg egy kis hagyma, persze nem a C-vitamin tartalma miatt. És akkor ez így már ütős. Már csak egy kis pirítós kellene hozzá, amit esetleg még majd meg is vajazok, mert a vajat is egészségügyi feketelistára tették valamikor, kiemelve fogyasztásának káros hatásait, most meg már évek óta itt a vajízű margarin, mert a vaj mégse. Persze, hogy a nagy tatárosdiból valójában a pirítós a legártalmasabb, arról senki nem beszél.

És arról sem beszélnek, hogy nem a vörös húsok, mindenféle felsálak, meg spiccfartők, rostélyosok és bélszínek, puha hátszínek, stefániák, fekete-, fehér- és vesepecsenyék, karajok, tarják, dagadók, diók és papszeletek, lapockák és combok mérsékelt fogyasztása okozhatna rákot. Mértéktelen zabálásuk persze mindenféle kockázattal jár, de ugyanez a megállapítás az összes többi élelmiszerre is igaz, bár valójában itt is a mértéktelen zabálás a bűnös. Arról is keveset beszélnek, hogy nem az otthon sütött-főzött vörös húsokról van szó, hanem a feldolgozottakról, pontosabban a tartósítószerekről, mert azok mindenféle formában hajlamosak arra, hogy – eredeti funkciójukkal ellentétben – az életet megrövidítsék. Füstaroma, folyékony füst, amelyben csak öt másodpercig mit is csinál, mert nem érlelődik, nem pácolódik a termék, hanem, megvan, egyszerűen csak tartózkodik. Na ezek a füstködök sokkal veszélyesebbek, mint a megtalált vörös húsok.

Aztán ott vannak a fehér húsok. Azokat nem pácolják, tartósítják, ugye? Azokkal minden rendben, azokat csak úgy, a maguk nyers valójában eregetjük le a torkunkon. Persze fenét. És nem is mindegy, de ha marhaság, akkor tatár helyett, lehet, hogy mégis inkább pacal lesz, az majdnem  hófehér, azzal semmi baj nem lehet és legfeljebb csak egy kis csülök kerül bele, esetleg velő, majd meglátjuk. Addig is, biztos ami biztos, eszem egy kis hagymát, persze kizárólag és természetesen hagymával.