Vélemény és vita
Vonatrablás és countryzene
A fiatalok liberális szubkultúrájának legélesebb összecsapását a konzervatív nagypapakultúrával Ausztriában, Grazban éltem meg igazán.
Fiatal, mosolygós arc tekintett rám egy plakátról, fiú vagy lány, nem tudtam megállapítani. A mosolygó arc alatt ezt a szöveget olvastam: „Höre nicht auf alte Knacker!, ami annyit jelent, hogy „Ne hallgass öregekre!” A Knacks szó törést, törékenységet, szégyent, pszichés és testi defektet jelent. Az alte Knacker kifejezés pedig szinonim értelemben leginkább az „vén szenilisekre” utal, idős férfiakra és szintén idős asszonyokra, a mondat teljes tartalma tehát valahogy így hangozhat: „Ne hallgass öreg pasikra és vén szatyrokra!” A mondanivaló félreérthetetlen, a fogalmazás jeles, tehát nincs is vele semmi különösebb gond. Csak hát kicsit liberális… Érdemes szemügyre venni az úgynevezett nagypapakultúra kiszorításának előzményeit és egyben a magasabb rendűnek tekintett liberális szubkultúra gyökereit. Itt két egymással ellentétes életfilozófia összecsapása tárul elénk. Vagyis az az amerikanizmusnak nevezett kultúra elsöprő erejű szembefordulása az európaival. A tradicionális európai kultúra hagyománytisztelő, inkább zárt, családias, bizonyos értelemben korlátozó, előnybe helyezi az emberek és a közösségek szociális s érzelmi védettségét.
Az amerikai viszont nyitott, fiatal, dinamikus, pénzközpontú és szabados. A szabadosság, azaz mindenfajta korlátozás elvi elutasítása kezdettől fogva áthatotta az amerikai kultúrát és gondolkodást. A vadnyugat ökölszabályai, az indiánok kifosztása, rezervátumokba zárása, a nagyvárosok gengszterbandái, a maffia virágzása és a Ku-Klux-Klan terrorja, az afrikai feketék rabszolgasága, a homoszexualitás, a szekták, a kábítószerezés, a bűnözés, a szex-, horror- és a brutális akciófilmek divatja, valamint a polgárok fegyverimádata világosan jelzi az amerikai kultúra jellegét, amelynek áradata végül is Európában a fiatalos „Ne hallgass öreg pasikra és vén szatyrokra!” jelszónak is beillő kultúra berkeiben kötött ki.
Európát eredetileg más fából faragták, s ha távolról sem nevezhető makulátlanul tökéletesnek ez az életfelfogás, Európának mégis volt ereje ahhoz, hogy konzervativizmusa mellett gondozta a liberális eszméket is. Különben Amerika már nem liberális, hanem neoliberális: fiatal, nyitott, dinamikus, pénztisztelő és szabados.
A kulturális nyitottság is odafigyelést érdemel, különösen az európai kultúra nyitottá válása tekintetében. A sikongató pomponlányok megjelenése az európai labdarúgó-mérkőzéseken éppúgy nem illik ide, mint a már nem létező osztrák Thörler-vasút meghívása egy élményutazásra a kilencvenes években. Az élmény: „Zugsüberfall und Countryfest am Bahnhof Seebach”, azaz vonatrablás és countryzene Seebach állomáson. A kérdés csupán: hogyan illik az USA őstörténetét megelevenítő vonatrablás és a countryzene az alpesi festői és romantikus környezetbe? Hát úgy, mint a legelésző tehenek a Fehér Ház gyepes kertjébe.
Különben is, mit jelentsen a vonatrablás? Először voltak a vonatok, majd jöttek a bankok, következett a dohányboltok és a kölcsönt felvevő polgárok kirablása és így tovább. Rablás, aztán megint rablás, gondtalanul, rablás és rablás, dinamikusan és fiatalosan…