Sőt, európai példa is akad bőven az effajta irányváltásra és annak sikerére. Mégis, a körülmények és a személyes képességek hiánya inkább jósolja azt, hogy a Jobbik is szükségszerűen bele fog gabalyodni a baloldalt is komolytalanná tevő kínos vezetői szereplőkeresésbe.
Nincs politikai elemző, aki ne írt volna valami okosat a Jobbik irányváltásáról. Ki racionálisnak, de kockázatosnak; ki pedig egyenesen a mozgalom hattyúdalának látta a mérsékelt út kijelölését és persze ezzel együtt a szakpolitikára alkatilag képtelen személyek félreállítását. A közvélemény-kutatások a politika esetében nem mindig írják le a reális helyzetet. Még akkor sem, ha most a legtöbb ilyen mérés azt mutatja, hogy Vona döntése vagy nagyon hosszú távon fog csak sikerre vezetni, vagy pedig már most kudarcot vallott.
Mindenesetre az tény, hogy Vona nemzetközi példákat követ. Számos radikális párt Európa-szerte hasonló irányvonalváltáson dolgozik. Általában igyekeznek a radikális, az emberek igazságérzetét felpiszkáló témákat szakmai mondanivalóra átváltani, mintha az oly könnyű volna, mint ruhát cserélni az esti bálra. Ha ebben esetleg nehézséget találnak, akkor jönnek a személycserék. Azokat, akik már régóta viselik a radikális maskarát, egyszerűen leváltják, félreállítják vagy súlyosabb esetben kizárják. Csak két példát említve. Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) is ezen az úton indult el, és a francia Nemzeti Front is ezt a csapásirányt választotta. Egyelőre mindketten sikeresen. Az FPÖ esetében azonban nagy segítséget jelentenek a körülmények. A kormányzó koalíció nehezen vagy egyáltalán nem tudta eddig kezelni a legégetőbb társadalmi problémát, az illegális és megállíthatatlan bevándorlást, illetve az ezzel megérkező erőszakot sem. Ráadásul az FPÖ folyamatosan és sikeresen napirenden tudja tartani az azonos neműek házassága elleni kampányát. A francia Nemzeti Front pedig annyira komolyan vette az irányváltást, hogy Marine Le Pen még a saját apjától is képes volt elhatárolódni, majd kizárását kezdeményezni. Mert érezte, hogy a mérséklődés nem megy másként, csak új arcokkal. Olyan személyekkel, akik még vagy ismeretlenek a politikában, vagy elég fiatalok ahhoz, hogy felépíthetőek legyenek egy egészen másfajta struktúrában, vagy (és talán ez a leggyakoribb) olyan személyekkel, akikről el tudják hitetni a nagyérdeművel, hogy kompetensek egy olyan témában, amire politikai megoldásokat kell adni. Ráadásul majd egy tucat témát képesek hitelesen tematizálni.
Tehát európai példa akad bőven. Voltaképp Vona ezeket a mintákat másolja. Így talán nem is olyan meglepő a hirtelen és őszinte váltás. A felismerés után pedig lépni kellett még egy lépcsőfokot. Aki alkatilag alkalmatlan volt és lesz a szakmai politizálásra, azt gyorsan, ha úgy tetszik, egy csomagban ki is kellett tenni a vezetésből.
Mégis! Látni kell, hogy Magyarországon ez a recept egyáltalán nem működik. Az irányváltás csak kommunikáció kérdése; szakmailag kompetensnek látszó személyeket elő lehet húzni a varázscilinderből, de a körülmények és a Jobbik esetében a személyes képességek hiánya nagy akadály lesz. Ráadásul nincs olyan politikai helyzet, hogy egy volt radikális, most éppen mérséklődő párt tömegesen tudjon protestszavazatot begyűjteni. A Fidesz támogatottsága még mindig magas, a baloldal talán évtizedekre leírta magát, a Jobbik pedig nem talál olyan témát, amivel magához tudná édesgetni a csalódott vagy stabil pártszimpátia nélküli leendő szavazókat, miközben százezrével veszti el a meghasonlott, megzavarodott radikális választópolgárokat. És valljuk meg, a leendő kompetens vezetők is csak szakértőnek látszó személyek. De nem azok! Tehát egyelőre úgy tűnik, hogy Vona kiönti a fürdővízzel vagy inkább a bilivel együtt a gyereket is.
Objektum doboz