Vélemény és vita
Vona belegabalyodott a múltjába
A Jobbik, mikor a legszélsőségesebb korszakát élte, egyenlőségjelet tett a saját antiszemitizmusa és az iszlámmal való barátkozása közé
Szögezzük le az elején: a Jobbik 2006-tól kezdődő iszlámbarátságának oka a párton belül felerősödő antiszemitizmus volt, amely egész a néppártosodásig, hasonlattal élve, a piros-fehér, árpádsávos hernyóból való szivárványszínű lepkévé való átváltozásig kitartott. Allah éltetése pedig nem szemantikai, nem fordítási, de leginkább nem teológiai kérdés, hanem tudatos politikai stratégia következménye.
Az elmúlt hét leginkább vitatott, és úgy sejtem még egy ideig a fókuszban lévő kérdése az volt, hogy vajon Vona kapcsolata az iszlámmal mennyire releváns ma, és milyen problémákat vet fel abban az időszakban, amikor a bevándorlás az egyik legégetőbb politikai kérdése Európában. Azaz, milyen messze ér a Jobbik múltja a jelenben. De ehhez mindenek előtt meg kell érteni az okokat.
A Jobbik tagadhatatlan, hogy a Fidesz első, 1998 és 2002 közötti kormányzásának eredményei során szocializálódott és a MIÉP, leginkább Csurka István köpönyege alatt nőtt fel szellemi értelemben. Habár két fontos történelmi fordulópont volt a meghatározó abban a korszakban, amikor még nem volt parlamenti párt. Az egyik, a 2002-es baloldali kormány felállása, amely nagy csalódással járt az akkori jobboldali fiatalok körében, a másik pedig a 2006-os őszödi beszéd kiszivárgása és az azt követő példátlan, antidemokratikus és erőszakos rendőrattak, amely utóbbi lehetőséget adott a Jobbiknak a számottevő fejlődésre.
Látni kell azonban, hogy míg Csurka István írásai, a felvetett népnemzeti-urbánus ellentét, a zsidó értelmiség kulturális hegemóniájának megfogalmazása, a jobbikos ifjak fejében már (Csurka Istvánnal ellentétben) egyre inkább leegyszerűsített és torz antiszemitizmussá változott, amely – a sors fintora –, de leginkább Szegedi Csanád alelnök képviseletében jelent meg a nagyobb nyilvánosság előtt. Fontos megjegyezni, hogy Csurkával ellentétben, Szegedi Csanád, aki az íróóriás kisujjával nem ér fel, már cseppet sem a jelenségről, a párbeszédről és az ország jövőjének vitájáról szólt ebben a kérdésben, hanem pőre antiszemita propagandát folytatott, amelyet a másik alelnök, Balczó Zoltán, aki mindig Izrael külpolitikájának kritikájáról beszélt, sem tudott tompítani.
Ebben az egyre radikálisabb légkörben alakult meg (sok-sok jó szándékú és jó néhány kétes alak egyvelegéből) a Magyar Gárda és távozott az alapítók egy része (köztük jómagam is).
Nos, ebben az ideológiai hálóban döntött úgy Vona Gábor, hogy nyit az arab országok, illetve az iszlám világ felé. Ekkor kezdett Iránnal szimpatizálni, az arab konzulokkal megállapodásokat kötni. Ekkor járt többször is Törökországban és tett hitet a Szürke Farkasok mellett, vagy éltette Allahot. Ekkor kezdett csoportosulni egy úgynevezett tradicionalizmusban tobzódó szellemi tanácsadó testület Vona körül, Baranyi Tibor Imre filozófus vezetésével, és dolgoztak ki egy zagyvalékot Evola és az ősmagyar kutatások elegyéből, amelynek központjának az Attila Népfőiskolát és terjesztőjének a Magyar Hüperion folyóiratot tették meg. Nem mellékesen Baranyi mutatta meg Vonának René Guénon műveit is, ahol a tradicionalizmustól a gnosztikusan át jutott el az iszlám miszticizmushoz a szerző.
De ami a legfontosabb, hogy Magyarországon akkor még szó sem volt iszlám veszélyről, bevándorlásról, így Vona, a szélsőséges antiszemita támogatói körében magabiztosan barátkozott az iszlámmal. És dicsőítette Allahot Törökországban és a saját önéletrajzi könyvében.
Az első figyelmeztető jel, amire viszont nem figyeltek fel a Jobbik vezetői, 2009-ben történt, mikor az európai radikális pártok, az uniós parlamentjében (leginkább francia és osztrák nyomására) nem vették be a Jobbik képviselőit a frakciójukba, amelynek akkor kissé érthetetlen módon nem annyira kitárgyalt oka a Jobbik antiszemita hangvétele és az Iszlámmal való kokettálása volt. Hisz akkor az európai radikális pártok már bőven az iszlám veszélyről beszéltek. A Jobbik magatartása pedig gyanús volt Európa-szerte.
Az okok tehát innen, ekkortól erednek. A Jobbik, mikor a legszélsőségesebb korszakát élte, egyenlőségjelet tett a saját antiszemitizmusa és az iszlámmal való barátkozása közé. Érthető, logikus, de morálisan nehezen elfogadható köpönyegforgatás. Most persze nagyon kellemetlen nekik, főként, hogy a tömeges bevándorlás miatt az iszlám veszély valóssá vált nálunk is. Vonának pedig folyamatos következetlensége, a hataloméhségéből eredő állandó változásai miatt kell most magyarázkodnia.
De nagyon úgy látszik, hogy a múlt sötét árnyékából továbbra sem tud kibújni.