Vízgondok

Bizonnyal már értesültek róla, arrafelé most vallási és politikai alapon háború zajlik. A kamera lassan pásztáz, láthatjuk, amint sorban állnak az emberek. Nem banánért vagy akciós DVD-ért, hanem vízért. Olykor fütyülés hallik, majd utána rohanó-doboló lábak zaja, dörrenés, jajgatás – a végeredményt, azaz a szétszóródott testrészeket persze kikockázzák, mert ízlés és tévétanács is van a világon, de a vért nem. Annyi kell. A vér meg csendben folydogál a betonon, összekeveredve a repeszek által kilyuggatott kannákból elszivárgó vízzel.

A bemondó szenvtelen, már-már unalmas hangon közli, hogy az egész fővárosban nincs vezetékes víz. A felvételeken látható helyszín egyike annak a három-négynek, ahol a legalapvetőbb élelmiszerekhez hozzájuthatnak a lakosok. Ez „magyarra fordítva” annyit tesz, mintha negyed Budapest egyetlen koszos kinézetű betonlyukhoz járna inni. És közben olykor a szomjúhozva várakozók közé puffogtatnának. Szörnyű lenne, ugye? S mit ad – no nem az Isten, csak – a tévé közvetlenül a víztelen Áden után? Medencéjükben önfeledten lubickoló fókákat. Csodás.

Két káromkodás közt aztán hirtelen felrémlik előttem az átlag magyar honpolgár. Például a menekültek sorsáért aggódó, aki több vizet használ el egy nap alatt, mint amennyi másnak jut – egy hétre. Bizony. S mielőtt nagyon nekiállnának (teszem hozzá, joggal) sajnálkozni az ádeni cserepes ajkú szerencsétleneken, egy pillanatra képzeljék magukat a Pokolhegyre. Figyelem, ez nem holmi kedves, enyhet adó és mutatós földrajzi formáció, hanem egy indiai kinézetű szegénytelep – az ország csodás székhelye alatt, a Dunától balra. No, ott nemhogy vezetékes víz, de tiszta forrás sincs. A kilométerre árválkodó néhány nyomós kútból pedig – hála az önkormányzatnak – éppen csak csordogál az innivaló. Magányos pozitívum, hogy legalább nem lőnek.

Természetesen szörnyű, hogy naponta több százan fulladnak bele a tengerbe, és az is, hogy embereket döngölnek bele a sivatag aranyló homokjába. De nekem valahogy talajtalannak tűnik mindenkinek az okoskodása, akit hidegen hagy például, hogy fővárosunkhoz közel az ádenihez hasonló víztelen viszonyok uralkodnak. De ha eldugul a lefolyó, az botrány.