Vélemény és vita
Vizesnyolcas
Katie Ledecky téved, ráadásul fogalma sincs, milyen nyugodt és stresszmentes az élete
Az amerikaiak ötszörös olimpiai bajnok úszónője (aki amúgy félig magyar származású) mostanság nyilván azt hiszi, hogy nehéz napok előtt áll, hiszen jön Katinka, ráadásul hazai pályán, saját közönség előtt.
Katie nem tudja, hogy néhány órával a budapesti FINA vizes vb megnyitója előtt van egy szűk populáció távoli fél-őshazájában, amelynek tagjai lényegesen feszültebben várják a nagy világeseményt. Azt pedig nyilván pláne nem tudja, hogy mifelénk ezt a társulatot „frusztrált belvárosi liberális értelmiségként” szokták definiálni – Ledecky kisasszony talán nem is értené, miről van szó.
Így hát kénytelen vagyok elmagyarázni, ha ő valami végzetes véletlen folytán nem olvasná ezeket a sorokat, talán másoknak is tanulságos lehet. Arról van szó, hogy a fent nevezett kompánia hónapok óta retteg, és most már valóban a végső visszaszámlálásnál tartunk: mi történik, ha kiemelkedően sikeres lesz minden idők legnagyobb magyar rendezésű sporteseménye?! Ezt persze Katie még kevésbé értené, lévén egy olyan ország polgára, ahol – pártállástól függetlenül – a házak többségének kertjében egész évben leng a csillagos-sávos lobogó. Így hát tovább magyarázom.
Kezdetben vala a költség. Ami igazán kellemes terep azoknak, akik ütni és ártani akarnak, és boldogan tapicskolnak a demagógiában. A számításokat persze ennek a magasztos közösségnek állították elő: a vb költségeibe beleszámoltak mindent, amit csak tudtak: a tereprendezést, a sétányok építését, a szocializmus „népi lavórja” környékének megújítását, a Hajós Alfréd uszoda és nagyjából az egész Margitsziget felújítását és még mindent, ami a kezük ügyébe került.
Nehogy valaki át tudja látni, mi az, ami valóban csak a világbajnokságra készült, és mi az a rengeteg, amit még unokáink is élvezni fognak, ami valóban örök érték a hazának. De ez valamiért nem volt elég, ez belesimult a megszokott „lélegeztető gép-mutyi-stróman” retorikába, mint a pólós Varga Dénes kezébe ziccernél a labda.
Márpedig a minden magyar (rögeszméjük szerint: Orbán) által épített jövőtől irtózó belvárosinak a látszólagos ziccer nem kihívás. Néhány hónapja, a Hosszú Katinka–Gyárfás Tamás-skandalum idején láthatólag felébredt a remény: a balliberális média bő terjedelemben ünnepelte a botrányt, a vb bukásáért vívott harc új csodafegyvereként. De ez sem jött be, Gyárfás lemondása elegánsan rendeződött.
Az elmúlt hetekben, olvasva a teljesen elborult, kényszeres rögtönzéseket, nem tudtam szabadulni az Apolló–13 című filmben (és a valóságban) elhangzott legendás mondattól: „Houston, van egy kis problémánk!” És tényleg volt egy kicsi. Gyors egymásutánban jött, hogy nem leszünk készen. Sem Budapest, sem Balatonfüred, se semmi. A teória látványosan megbukott, minden elkészült. Aztán jött, hogy bár elkészült, de vacak. Erre a nemzetközi szövetség vezetői elmondták, a világ jelenlegi legmodernebb úszóarénája épült.
Kínjukban kieszelték, hogy a füredi helyszínre senki sem kíváncsi, nem lesznek vendégek, a szállodák csődbe mennek. Ezzel szemben lesznek vendégek szép számmal, a balatoni szállodák amúgy is „lábon” értékesíteni tudják a kieső helyeket.
Nekilódultak a fotóskommandók is. Hivatásosok és „független”, amatőr vizuális gerillák járták a helyszíneket, hátha találnak valami bemocskolni valót, amivel esetleg külföldön is le lehet járatni az országot. A Magyar Narancs paparazzója kéjes boldogsággal tette közzé, hogy tíz nappal a vb előtt, egy eső után, piszkos a Városligeti-tó betonmedencéje. Amit egyébként túl korán felesleges megtisztítani, hiszen eső bármikor jöhet.
Egy vélhetőleg tornából felmentett médiamunkás azt is kiszámolta, hogy egy „sziklaugró” 15 millió forintba kerül – a vb-n. Természetesen a szaldóban nincs benne, hogy ez által egy új, talán a leglátványosabb vizes sportág honosodhat meg hazánkban, ugyanis a torony raktárba kerül, és évtizedekig használható.
És a vergődés vége. Az utolsó napokban valaki besunnyogott a nyitóünnepség főpróbájára. Leírta, hogy vacak. Aztán feltett a netre egy négyperces videót, ami persze teljesen illegális dolog, rontja az esemény exkluzivitását. Viszont arra jó, hogy ebből a töredékből is meg lehessen állapítani: a megnyitó különlegesen látványos lesz.
Az önmagát a sajtószabadság egyik utolsó zászlóvivőjének tartó Átlátszó hat nappal a megnyitó előtt járt a helyszíneken. Ezt a címet tudta rittyenteni: „Kapkodás és trehányság a vizes vb rohammunkában készülő helyszínein”. Majd a kollegina cikkéből kiderül, hogy talált egy-két kisebb sitthalmot, és a Városligeti-tó medrében egy biztonsági őr kikerült egy pocsolyát.
Ez van. És nem először írom le: ezekkel tényleg nem lehet mit kezdeni, velük nincs tere az érdemi párbeszédnek. Nyomatékosan leszögezem: nem a kritikai attitűddel van baj! De az a parttalan, gátlástalan, a tényeket mesterségesen csoportosító vagy teljesen figyelmen kívül hagyó, vicsorgó gyűlölet, amivel megpróbálják lejáratni minden idők legnagyobb magyar rendezésű sporteseményét, egyszerűen gyalázatos! Hogy stílszerűen fogalmazzak: vízcseppben tengernyi gyűlölet.
Ez az a nihil, ez az a permanens, politikai függetlenségnek álcázott nemzetköpködés, amit az – amúgy évtizedek óta értékválsággal küszködő – Amerikában élő Katie Ledecky soha nem tudna megérteni.