Visszavágó

A szomorú az, hogy elméletileg az árfolyamesésnek „technikai vége” nincs, azonban a Magyar Nemzeti Bank beavatkozhat, megvannak rá az eszközei. Egyébként a kormánynak is: gazdaságpolitikának hívják.

Míg a jegybank interveniálhat, azaz felszabadítván hazánk nemzetközi tartalékainak egy részét, devizáért forintot vásárolhat, továbbá kamatot emelhet, addig a kormánynak el kell hitetnie a piacokkal, hogy gazdaságpolitikája hiteles. Utóbbi kapcsán rögzíthetjük, hogy a makrogazdasági vonalon igazából nincs is baj: növekszik a gazdaság teljesítménye, kezdenek magukra találni a legfontosabb ágazatok, ráadásul a költségvetési hiánycél sincs „bukóban”:

a nemrég bejelentett zárolás fedezheti a réseket. S eddig, gyakorlatilag függetlenül attól, hogy befektetésre nem ajánlott Magyarország a legfontosabb és legnagyobb három nagy nyugati hitelminősítőnél, kegyeltjei voltunk a befektetőknek.

Hanem a devizahiteles mentőcsomag, annak a pénzügyi szektort érintő terhei kapcsán a visszavágásra kell berendezkednünk pénz- és tőkepiaci vonatkozásban! Nemcsak a forint, de a pesti tőzsde is bukóban. Márpedig egy pénzpiaci turbulencia csúnyán beüthet, különösen akkor, ha a pánik sokáig időzik errefelé – Kelet-Közép-Európa e tekintetben igazi kedvence a spekulánsoknak.
Miután aligha van most olyan hírműsor hazánkban, amely nem szerepeltetné kiemelt helyen pénzünk látványos leszakadását, a megismert tételek – például hazai és külföldi tényezők is állnak a háttérben – helyett, nézzük, miért is hungarikum most a forint a devizapiacon.

Sajnos azért, mert a mi pénzünk zuhanása kiugrónak számít Közép-Európában és a feltörekvő piacokon egyaránt. A devizapiaci összefoglalók alapján egyedül a háború sújtotta ukrán hrivnya esett nagyobbat az elmúlt egy hétben. De az sem lenne vigasz, ha más feltörekvő piaci devizák is velünk vágtáznának a mélybe, tudniillik a magyar gazdaság felettébb érzékeny az árfolyamkérdésre – a devizában tartott hatalmas adósság miatt. Mind a vállalatok, mind a háztartások, de leginkább az állam. Ha tehát gyengül a forint, nő az adósság – minden oldalon. Ha pedig bővül az adósságállomány, még sérülékenyebbek leszünk.

S mi a helyzet az állampapírfronton? Legjobb idemásolni egy reakciót. „A piac nagyon-nagyon ideges. Január óta nem láttunk ilyet” – így nyilatkozott egy budapesti kötvénypiaci kereskedő tegnap a Reutersnak, miután a magyar állampapírok hozamgörbéje 15–20 bázisponttal emelkedett, magyarán a költségvetésnek nagyobb kamatot kell fizetnie majd azért, hogy a piaci szereplők megvásárolják kötvényeinket, vagyis hitelt nyújtsanak, amiből fedezzük a lejáró adósságot, és betömjük a keletkező réseket. Lyukak pedig addig lesznek, amíg deficites a költségvetés.

Van-e más tétel a devizahiteles mentőcsomagon túl, amely borzolhatja a kedélyeket? Akad. Miután a jegybank felhagyott a kéthetes kötvények kibocsátásával – jobboldali közgazdászok ezt hívták korábban pénzszivattyúnak –, helyettük betételhelyezést biztosít a bankoknak. Az instrumentumból ugyanakkor kiszorultak a külföldi szereplők, akik így vagy a magyar kötvénypiacot választják, vagy áttételesen visszatérhetnek a magyar bankrendszeren keresztül, de alacsonyabb kamat fejében. Ha ezek közül egyiket sem tartják elég vonzónak, akkor ezen pénzek el is hagyhatják az országot, további nyomást generálva a forint piacán.

Róka fogta csuka: a kormány aligha tántorodik majd el egy pénzpiaci visszavágó kapcsán, és a Magyar Nemzeti Bank sem módosítja monetáris eszköztárát, nem lehet azonban belőni, meddig tarthat ki a riadalom a hazai befektetési eszközök környékén. Nem mellesleg, az orosz ellenszankciók, illetve az esetleges ukrajnai lerohanás forgatókönyve is nyugtalanítóan hat ránk.

Amúgy a szekér szalad: a legújabb prognózisok szerint az idén három százalék körüli mértékben gyarapszik a gazdaság, amelybe a külső forrrásokon kívül az egyre pozitívabb „belgazdasági” folyamatok is belejátszanak. Miután azonban az eddigi forgatókönyvek „békés” körülmények között lettek bekalibrálva, nem árt fejben tartani: háborús koncepcióra is szükség van.